Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-207

207. országos ülés márcims 18. 1886. 181 -ben bizonyítanom, hogy ha gondoskodunk arról, hogy ezek a rendőri bíráskodási ügyek egy egész független és részrehajiatlan bírói fórum elé kerüljenek, ezáltal az aoministratiótlegkevésbé sem lehet megbénítani. Továbbá adtunk jogokat a községeknek, adtunk jogokat a megyéknek és ezeken belül adtunk jogokat az egyeseknek mindenféle jogosítványoknak gyakorlására. Itt van a megyei és a községi képviseletnél történt választás és ebből eredő vitäskérdesek és a választások törvényességének megítélése; ezek is mind tisztán jogi kérdések, a melyek az administratióval a legkisebb összefüggésben sincsenek, de jogvédelemre mégis szorulnak. Továbbá ide tartoznak azon esetek, midőn a hatóságok bizonyos törvények alapján köteleztetnek arra, hogy valamit teljesítsenek, például a házalópatens alapján, mely nálunk ma is jogérvénynyel bir, a házaló-könyv kiadására vagy a cselédtörvény alapján, a cselédkönyv kiadására, az ipartörvény alapján, iparengedély kiadására köteleztetnek. Ehhez az állampolgárnak bizonyos körülmények közt határozott joga van és ennélfogva, ha egy törvényhatóság nem jár ele tekintetben a törvény szerint, egyenesen megadjuk az állampolgárnak a jogvédelmet és lehetőséget arra nézve, hogy egy független bíróság ítélete által jusson jogához. Ezzel azt hiszem, az administratio csorbittatni nem fog. Ide tartozik továbbá az az eset, midőn a fennálló jogrend védelméről van szó, még pedig két irányban. Megtörténhetik, hogy például a megyék hatáskörébe belenyúl egy más hatóság, ekkor ezen hatá&körnek megvédése természetesen szükséges; mert hiszen a hatáskör, a jogok azért adattak a megyéknek, törvényhatóságoknak, hogy azok tényleg reális értékkel bírjanak, hogy ne függjenek fensőbb hatóságok önkényétől. De ép ugy juthatnak hatóságok is abba a helyzetbe, hogy kénytelenek megvédeni saját hatáskörüket valamely alattuk levő hatósággal szemben, például a megyék jogukat a községekkel szemben. Végre még csak egyet említek fel és ez a közigazgatási hatóságoknak a fennálló jogszabályok alapján megadott paranc és tilalmi joga, a melylyel egyesekre kötelességeket rónak vagy a közérdek szempontjából a szabadságnak megszorítását akarják decretálni. Ezekkel is ugy vagyunk, hogy azért alkottattak meg a törvények, a melyek a személyes szabadságot megszorítják vagy bizonyos kötelességeket rónak valakire, hogy azok tényleg jogszabályul szolgáljanak és hogy azok alapján ne csak egyeseket lehessen kényszeríteni bizonyos kötelezettségek teljesítésére, hanem hogy ama törvényeket a törvényhatóságok is respectálják. A jogrend fennállása csak igy lehet biztosítva, mert a mily kétségtelen az, hogy ha valaki engedelmetlenségével megsérti a jogrendet, kétségtelen joga van a hatóságnak arra, hogy az illetőt engedelmességre, a törvény megtartására kényszerítse, ép ugy szükséges a jogrend fentaríására az, hogy a törvényhatóságok által elkövetett jogsérelem esetében az állampolgár jogköre is biztosíttassák. (Ugy van! balfélől.) Látható ebből, t. ház, hogy mindez nem bénítja meg a közigazgatást, hanem ennek csak az a czélja, hogy a fennálló jogrendet megvédje és nem akadályozza ez azt sem, hogy ha például egyes valaki bizalommal viseltetik a felsőbb hatósághoz, ne fordulhasson ahhoz a jogsérelem orvoslása végett. Hiszen látjuk másutt is, hogy a közigazgatási hatóságoknak ez a joga meg van concurrárólag a közigazgatási bíráskodással, igy tehát nem volna kizárva az a lehetőség, hogy ha bizalma van egyesnek a felsőbb hatóság iránt, ne forduljon ahhoz jogvédelem végett. Részletekbe nem akarok bocsátkozni, (Halljuk! balfelöl) csak még néhány fontos elvet óhajtanék előterjeszteni a, közigazgatási bíráskodás életbeléptetésére nézve. Az egyik az, hogy külön speciális bíróság legyen az és ne bizassék a közigazgatási bíráskodás a rendes törvényszékekre, tisztán nem abizalmatlanság miatt, hanem a szakszerűség szempontjából. Másodszor, hogy az eljárás minden stádiumában hozzá lehessen fordulni, nem ugy, mint az osztrák közigazgatási bíráskodásnál foganatban van, mely végig hajtja az ügyet a közigazgatási forumokon, s akkor sem az érdemleges ítéletet engedi meg a bíróságnak, hanem a cassatio jogával ruházza fel azt. Harmadszor, hogy legfőbb fokon teljesen független legyen és hogy az igazság kiderítésének módja meg legyen adva az által, hogy az eljárás közvetlen, nyilvános és contradictorius legyen. Ezen elvek nélkülözhetetlenek arra nézve, hogy az intézmény czéljának megfelelő legyen. De hiszen a kormány kezében van a kezdeményezés joga és ha a kormány csakugyan jónak látja benyújtani a törvényjavaslatot, akkor majd megbírálhatjuk, vájjon a megoldás azon módja, melyet elénk terjeszt, csakugyan megfelel-e ezen elveknek és az intézmény lényeges követelményeinek. Még csak egy megjegyzést akarok tenni. (Halljuk!) És ez az, hogy egy ellenzéki képviselő meglehetős kicsinyléssel nyilatkozott a közigazgatási bíráskodás jelentőségéről, megjegyezvén, hogy az igen kevés biztosítékot nyújt a jogsérelem ellen. Megengedem, t. ház, hogy az államban elkövetett minden jogsérelem ellen biztosítékot nem nyújt. Mert a dolog természete ugy hozza magával, hogy azok, a kik jogsérelmet szenvednek, nincsenek mindig azon helyzetben, hogy ily eljárást megindíthassanak, vagy tán bizonyos nyomás alatt állanak s nem merik azt tenni és igy nincs az a tökéletes állam a világon, mely a jogsérelmet lehetetlenné tenné, vagy