Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-207

178 207. országos ülés mírezins 18. 1886. hozott, kérem, hogy a módosítvány el nem fogadásával változatlanul megtartani méltóztassék a szöveget. Horváth Lajos: T. ház! Én ngy tudom s nem igen hiszem, hogy tévednék, hogy minden rendezett tanácsú város önálló árvaszékkel bir. Ezt a törvény rendeli. A t. előadó ur ezen tévedését rectificálva, csak pár szóval akarok a t. belügyminister ur észrevételére válaszolni. Mindenek előtt köszönettel veszem azon kijelentését, hogy nem ellenzi azt, hogy Horánszky t. barátom módosítványa elfogadtassák. Azonban a kijelentést nem tartom elegendőnek a mi parlamentáris viszonyaink között és kérnem kell a t. ministerelnök urat, hogy azt egyenesen elfogadni méltóztassék, elfogadni azon okoknál fogva, melyeket t. barátom kifejtett. Mert kétségen kiviil áll, hogy a rendezett tanácsú városokra már igen sok kiadást és költséget hárított az állam és ha megtörténnék, hogy a megyék az árvaszéki költségek bizonyos részét is áthárítanák, valóban igazságtalanság követtetnék el a már is túlterhelt rendezett tanácsú városokon, a melyek pedig máskülönben egészen a feladat magaslatán állanak. Azt mondja a minister ur, hogy ezen „árvaszék" szónak bevétele gyakorlati jelentőséggel nem bir, mert ha a megyék csakugyan a közigazgatásra kivetnének valamely összeget, azt együtt vetnék ki az árvaszéki szükséglettel. De én ugy tudom, hogy az 1883: XV. törvényczikk, mely a megyék háztartásáról szól, nem ad e tekintetben határozott utasítást a megyéknek arra nézve, hogy a pótadót miké;) vessék ki. A törvény 9. § a igy hangzik: „A megyék a már fennálló törvények alapján kivethető pótadón kivül közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági czélokra 3% pótadót vethetnek ki". A megyéknek keze tehát megkötve nincs és ha például azt látják, hogy a tartalékalap, melyre a t. belügyminister ur hivatkozott, megfogyatkozott vagy épen megszűnt, akkor ezen hiány pótlására külön pótadót vethetnek ki és ezen pótadóban, ha a 16. § változatlanul fogadtatnék el: a rendezett tanácsú városok is részesülnek és ezt, a mint már kifejtetett, igazságtalan ságnak tartanám. Kérem tehát a t. belügyminister urat, fogadja el a módosítványt és ez által nyugtassa meg a rendezett tanácsú városok lakosait, a kik állami culturalis czélokra ugy is igen sokat költenek. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Bocsánatot kérek, de az igen t. képviselő urnak előadása még némileg aggályosabbá teszi előttem a dolgot. Miért? Azért, mert a t. képviselő ur beszél arról az esetről, hogy ha az árva-tartalékalap hiányának fedezésére kellene adót kivetni. Erre mikor kellene adót kivetni ? Akkor, ha az árvavagyonban károsodás van. Ki felelős ezért a károsodásért ? Első sorban, igaz, a gyámszék. azontúl az ellenőrzésre hivatottak, utolsó sorban a megyei bizottság és legvégül a megye. Már boesánatot kérek, azt kimondani, hogy a rendezett tanácsú városok ilyen esetben sem — egyébiránt ilyen eset nem tartozik a valószínűségek közé, a mint bátor leszek kifejteni, mondom — hogy ilyen esetben se tartozzanak hozzájárulni, azt nem tar tom lehetőnek. Miért? Mert hiszen a rendezett tanácsú városok épen ugy hozzájárulnak az árvaszék tagjainak megválasztásához, az alispán megválasztásához, a ki első sorban a felügyeletet gyakorolja, mint a megye többi részei s ép ugy részt vesznek a megye közgyűlésén azon határozatok hozatalánál, melyek például az árvapénzek elhelyezése iránt intézkednek. Már most, az igen furcsa volna, ha például az árvapénzek elhelyezése egy közgyűlésen talán a rendezett tanácsú városokból ott lévő tagok nagymérvű hozzájárulásával elhatároztatnék és ha azután baj következik be, mindenki tartozzék fizetni, de a rendezett tanácsú városok semmi esetre sem. Ezt én elfogadhatónak nem tartom. Azt igenis mondottam, hogy a személyzet fizetését illetőleg, ha bevétetik vagy be nem vétetik is, az körülbelől mindegy; de miután ily magyarázatnak lehetősége is forog fenn, nagyon sajnálom, de épen ellenkezőleg, most már kénytelen vagyok a t. házat a szöveg fentartására kérni. (Helyeslés és tetszés jobbfdöl. Mozgás balfelöl.) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk!) Szavaim félreértése miatt óhajtanék egy pár szót szólni. Azon módosítványnak, a melyet én ajánlani bátorkodom. t\z az értelmezés, melyet a t. minister ur előhozott, absolute nem adható. Tisza Kálmán ministerelnök: Horváth képviselő ur mondta! Horánszky Nándor: Ez kitűnik abból, mert a pz'óveg világosan a személyzet illetményeivel és H hivatalok elhelyezésével egybekötött kiadásokról szól, az pedig, mit a minister ur ellenvetésül felhozott, kártérítést involvál magában. Egyfelől tehát az az aggály fenn nem forogván, másfelől pedig nagy méltánytalanság követtetvén el a rendezett tanácsú városokkal, ha ugyanazon czélra kétszeresen adóztatnának meg: ismételten bátorkodom ajánlani módosításom elfogadását. (Helyeslés balfelöl.) Horváth Lajos: T. ház! Én nem az árva vagyon veszteségéről szólottam, hanem a tartalék alap fogyatkozásáról. Ez pedig nem mindegy. (IIelyeslés baVelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Már