Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-206

S#6, orsjságos ülés saárrjitns 17. 18S6. 167 t. képviselőház ezen hatáskört meg akarja adni, hogy megkülönböztetés nélkül a közérdekű ügyek­ben és megkülönböztetés nélkül a magánügyekben, mindenben, hol cassatorius eljárás foglaltatik, egy­úttal intézkedhessek és rendelkezhessék is a kor­mány, hozzájárulok azon indítványhoz, mely minden esetre többet foglal magában. És most engedje meg a t ház, hogy személyes kérdésben is még egy megjegyzést tegyek Grünwald Béla barátomnak, ki e házban érdekes felfedezéseket tett. Egyik felfedezésére megfelelt gróf Tisza Lajos t képviselőtársam. A másik felfedezése pedig az volt, hogy az állami administratio hívei­nek táborából átléptem a municipisíák táborába. (Halljuk! Halljuk!) Ez valóságos felfedezés, mert rám nézve meglepetést képez, különben értem, t. ház, ha ezzel szemben azt mondja a képviselő ur, hogy Horváth Lajos képviselő úrban bő kár­pótlást nyertek helyettem, mert hát solamen est miseris socios habere.{Élénk tetszés johbfelől.) Egyéb­iránt kijelentem, t. ház, hogy az állami admini­stratiónak azon értelemben, a melyben ő és pártja veszik, lényegét soha sem tudtam megérteni és tovább megyek, ma s«m vagyok képes megérteni a cassatorius hatáskörre szorítkozó állami admini­stratiót. (Tetszés jobbfelöl. Felkiáltások balfelől: Csikke­ket is irt!) Ezek után kérem a t. házat, hogy a 10. szakaszt változatlanul méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Igyekezni fogok csak igen kis ideig venni igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk/) (Halljuk!) Azok után, a mik mondattak, mégis szüksé­gesnek tartom megmagyarázni a dolgot. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy azok közül, a kik felszólaltak, legalább némelyek nem méltóztattak a szakaszt egész teljességében bírálat és megfon­tolás alá venni, mert e szakasz ugy a mint fogal­mazva vau, első bekezdésében csak bizonyos ese­tekre szorítja a kormány intézkedési jogait. Ezen eseteket az 57. §. és a mint gróf Apponyi Albert t. képviselő ur említette, ennek k) pontja és az 1876: VI. törvényezikk 61. §-a tartalmazza. Szó­val a kormány intézkedési joga oly esetekre szorítkozik, midőn az állami érdekek szempontja van szóban, vagy midőn a közigazgatási bizottság részéről történt némely felebbezési esetek érin­tetnek. A második bekezdés minden egyéb ügyre nézve határozottan csak a megsemmisítési jogot követeli. Hogy ebben miként lehet azt a nagy veszélyt és azt a nagy jogtiprást, mint némelyek nevezni szeretik látni, ezt én nem tudom. Azt nem óhajtja senki kétségbe vonni, hogy a neki adott hatalommal egy kormány visszaélhet; de azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a neki adott hatalommal a törvényhatóság is visszaélhet. A törvényhatóság részéről való visszaélés ellené­ben csak kell az államnak eszköz ott, a hol állami vagy közérdekről van szó. Ugron Gábor: Megsemmisíti! (Halljuk ! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Hát ezzel megtörtént minden? (Halljuk! Halljuk!) Elég a világon az, hogy semmi sem történjék? (Halljuk! Halljuk!) Ez, t. képviselő ur, igen gyenge fogalom az administratioról. {Élénk tetszés jobbfelől) Kell tehát ezen correctivum. Ismétlem, lehet kormány is, a mely akár visszaélést, akár tévedést követ el; de e kormánynyal szemben a parlamentarismusban meg van a correctivum, inig a visszaélő törvény­hatósággal gzemben ez nem ad correctivumot. Ne méltóztassanak ezt a parlamentáris correctivumot oly csekélynek tekinteni. Tudom én azt, a mi a minap mondatott, hogy egyes tévedésért nem fogja a többség elejteni azt a kormányt, a mely­lyel egészben véve egyetért. Tökéletesen igaz. de vagy nagyon keveset tartanak a nemzetről., vagy nem hihetik, hogy a kormányt, a mely a törvény ellenére visszaél a hatalommal és meg­semmisíti a másoknak adott jogokat, a nemzet meg fogja tűrni. (Elénk tetszés jobbfelől.) Igyekeztem tehát, t, ház, megmagyarázni, mi volt az intentiója ezen szakasznak, a mely az ere­deti törvényjavaslatban nem volt ugyan benn, de az egyes szakaszok értelmezése szerint benn volt. Egyik igen t. bizottsági tag ur indítványára tör­tént, hogy e szakaszban jobban tömörülve adatott elő a kormánynak adott e jog. De ezt csak az alakra nézve mondom. Különben is nem vártam volna, hogy megtámadásnak tétessem ki azért, mert a képviselőház egy szakbizottsága vélemé­nyét elfogadtam; még az esetben sem vártam volna, ha véleményem ez iránt nem lett volna ugyanaz, De ismételhetem, az előtt is az volt a véleményem, csak a kifejezés módja és alakja tekintetében forgott fenn különbség. De hát, t. ház, mindenben méltóztatnak nagy veszélyt látni. Mindig azt keresik, vájjon nem adatik-e oly hatalom, melylyel vissza lehet élni ? Természetes, t. ház, igyekezni kell a törvényt ugy szerkeszteni, hogy minél kevésbé lehessen vele visszaélni, de az i« áll, hogy ha csak oly hatalmat akarnak adni a kormánynak, vagy oly jogot egy testületnek, melylyel visszaélni ne lehessen: akkor nem lehet sem jogot, sem hatal­mat adni, mert mendegyikkel vissza lehet élni. Ne méltóztassék tehát e dolgot olyan túlságos veszélyesnek festeni. Talán az eddigiekből is méltóztattak belátni, hogy én sem Szederkényi, sem Grünwald kép­viselő ur módosítványát el nem fogadhatom. Csak azt kívánom megjegyezni ez alkalommal, hogy én egyáltalában nem kívántam megtámadni Grünwald I t. képviselő urat azért, hogy reflectált régebbi

Next

/
Thumbnails
Contents