Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-206

erős biztosított jövőjű uralkodó magyar nemzet itt nem lehet soha. (Helyeslés a baloldalon.) Ajánlom módosításomat a t. háznak elfogadásra. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Törs Kálmán jegyző (olvassa Grünwald Béla módosítványát). Gr. Tisza Lajos: T. ház! Gondolom, a t. ház nem várja tőlem és nem is volna helyes, ha az általános vitát újra felvenném és mindazokra, a mik tulajdonkép inkább az általános vita körében, mint ezen módosítás indokolására felhozattak, tüzetesen válaszolni megkísérteném, hanem miután azt mondotta a t. előttem szólott képviselő ur, hogy a szabadelvű pártban megdöbbenést okozott ezen törvényjavaslat benyújtása és rögtön ezen kijelentéssel az én igénytelen nevemet is kapcsolatba hozta, kénytelen vagyok a t. képviselő urnak egyfelől azon felvilágosítást adni, hogy én azt hiszem, hogy én pártunkkal legalább is érintkezem annyit, mint a mennyit ő érintkezik és talán jogosult azon föltevésem, hogy a hangulatot annyira, vagy talán jobban ismerem, mint ő. Nekem arról a megdöbbenésről a mostan tett nyilatkozatáig semmi tudomásom nem volt. Semmi-esetre pedig én nem döbbentem meg és ezen törvényjavaslatnak elfogadásánál mindazon alapelvekkel szemben, melyeket a közigazgatás terén magaménak vallok és vallottam már 1876-ban, összeütközésbe nem jöttem. Bátor voltam már itt elmondott pár szavamban jelezni, hogy én czélnak a közigazgatás fokozatos javítását tartom. Hogy mely módon történjék ez, az eszköz kérdése, ügy látszik, kettőnk közt a különbség az, hogy a képviselő ur czélnak tekinti azt, mit én eszköznek tekintek, (Ugy van! jőbbfelől.) Mihelyt egyszer igy fogtam fel a dolgot, különösen mikor magam kinyilatkoztattam, hogy az a meggyőződésem van, hogy ez országban az eszmék még tisztázva nincsenek ezen kérdés körül; midőn magam azon nézetnek adtam kifejezést, hogy ily téren a fokozatos haladás, mit egyébiránt nálamnál Szilágyi Dezső t. képviselőtársam sokkal szebben kifejtett, igen tanácsos: akkor azt hiszem, legkevésbé sincs okom megdöbbenni s legkevésbé sem j"övök magammal ellentétbe, midőn ezen törvényjavaslatot, mely a közigazgatást, meggyőződésem szerint fokozatosan javítja, elfogadom. Azért fogadóméi ezen szakaszt is esnem a módosítást. (Helyeslés jobbfelöl,) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem szándékom at. képviselő urnak, ezen amódosítványnyal össze nem függő, különben elismerem, igen ékes beszédére reflectálni, (Halljuk! Halljuk!) mert nem akarnám magamat kitenni annak, hogy majd három hét, vagy hónap múlva a képviselő ur ismét a felett tartson hosszú beszédet, a mit ma márezlws 17. 1881. mondok, mert ez csakugyan a tárgyalás menetét, sorát és rendjét zavarná. (Helyeslés jőbbfelől.) Minthogy azonban a t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy eszméi mily haladást tettek és hogy a törvényjavaslat nem az az iránti rokonszenvből lett elfogadva: felhasználom az alkalmat arra, hogy elejét vegyem egy félreértésnek, a mely múltkori beszédem nyomán felmerült — ugy látom, a hírlapok útján is elmondatott — és a melyet ellenem, ha helyre nem igazítanám, talán később idézhetnének is. (Halljuk! Halljuk !) Midőn ugyanis azt mondottam, hogy a „többség az országban, nem beszélek a házban levő többségről — ezek voltak szavaim — a választási rendszer mellett van", ezen nyilatkozatom ugy magyaráztatott, mintha én a házban a választási rendszer ellen lévő többséggel szembeállítottam volna a házon kívül levő többséget. Én ezt, t. ház, nem tettem. Es nem is tehettem, mert bárki nézzen szét s ha akarja látni azt, a mi van, el fogj a ismerni, hogy abstrahálva ina a törvényjavaslattól ésministertől, ha szavazásra tűzetik ki, hogy a ház többsége a kinevezési rendszert akarja-e vagy a választást, bizonyosan a nagy többség a választást fogja akarni. (Igaz! Ugy van! jobb- és balfélöl.) Ezt kívántam, t. ház, helyreigazítani. Különben, a mi magát ezen módosítást illeti, én azt el nem fogadhatom és pedig azért nem, mert nem engedhetem és nem óhajthatom — és erre különösen figyelmeztetem azokat, a kik nem mindenben vannak Grünwald Béla képviselő ur nézetén — hogy oly dispositiók hagyassanak ki, a melyek kihagyása folytán előállhatnának azon állapotok, a melyek miatt azután senki, ki administratiót akar és pedig törvényhatóságit fentartani, nem akarhat. Mit mond e szakasz ? Azt, hogy ha valamely határozat illetéktelen, vagy törvénybe ütköző, azt a kormány megsemmisítheti s a mennyiben intézkedés tétele szükséges, új eljárást rendelhet el. Eddig akar menni a t. képviselő ur, de ki akarja hagyni azt, hogy „ha ez czélra nem vezetne, közérdekű ügyekben határozhat". Bizonyos esetekben, t. ház, a határozat közérdekű ügyekben szükséges. A minister a törvénytelen határozatot megsemmisíti, felhívja a törvényhatóságot, hogy hozzon új határozatot. Tapasztalásból beszélek; megtörtént velem. A törvényhatóság vagy nem hoz határozatot, vagy hozza ugyanazt. Hova vezetne akkor, ha a ministernek közérdekű ügyekben nincs joga azt mondani, hogy ezen törvényes határozatot meg kell hozni, mert az administratio és a közérdek nem szenvedhet. Erről van itt csak szó. Ha valaki azok közül, kik még ma is helyesnek tartják a megyében hajdan gyakorolt YÍS inertiaet, a miből az ellenállási, nem jog, de gyakorlat keletkezett, ezt támogatja: