Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-206

150 206- •raáges ilés márczius 17. 1886. t. házra — hozzátettem, hogy bármely törvényből merítette is ő idézetét, az ránk teljesen irreleváns ;izért, mert azon hatáskör, a mely különösen az adó repartitionális ténykedésére vonatkozik, meg volt a conseil général hatáskörében kezdetétől fogva és épen erre fektettem én a súlyt, kijelentvén azt, hogy a mit ő az önkormányzatra és általában Franeziaországra mondott az önkormányzat tekintetében, tekintettel a conseil generálra, azt a mi önkormányzatunkkal párhuzamba állítani nem lehet és ezt neveztem én monumentális tévedésnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra e fejezet ezíméhez senki sincsen többé feljegyezve. T. ház! Maga a czím, tudniillik a czímnek a szerkezete nem támadtatott meg, csupán azon formai indítványt tette gróf Apponyi Albert képviselő ur, hogy e czím az 1. §. után iktattassák be. A kérdés tehát az lesz, kívánj a-e a t. ház az 1. fejezet czímét megtartani ott, a hol most van, vagy méltóztatik-e az indítványt elfogadni? (Elfogadjuk!) E szerint gróf Apponyi Albert indítványa elfogadtatott. Szathmáry György jegyző (olvassa az i- §-t). Dárdai Sándor előadó: Az 1. §. 2-ik sorában sajtóhiba van, a mennyiben ott „köztörvényhatóságok" említtetnek. Minthogy azonban a törvényjavaslat czímében a „köztörvényhatóságok * kifejezés helyett az tétetett: „törvényhatóságok", kérem a t. házat, méltóztassék ennek niegfelelőleg az l.§-ban is a „köztörvényhatóságok" szó helyett „törvényhatóságok" kifejezést tenni. (Helyeslés.) Elnök: Mielőtt a tárgyalásba bocsátkoznánk, azt hiszem, czélszerű lesz az előadó ur által tett módosítvány iránt határozni, minthogy ezen kifejezés: „köztörvényhatóságok", a törvényjavaslat szövegében másutt is előfordul; ha tehát most itt kimondatik, hogy a ,köztörvényhatóságok" helyett „törvényhatóságok" szó tétessék, akkor ezen változtatást az egész törvényjavaslaton végig, a hol ez a kifejezés előfordul, keresztül kell vinni. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat czímének megfelelőleg a „köztörvényhatóságok" helyett az egész törvényjavaslaton végig, a „törvényhatóságok" szót elfogadni? (Helyeslés. Elfogadjuk/) Elfogadtatott. Thaly Kálmán: T. képviselőház! Az első szakaszban névszerint elősoroltatnak a törvényhatóságok, nevezetesen a vármegyék, számszerint 63. A t. belügyminister ur más alkalommal már többször tett módosításokat a vármegyék határainak arányosítása tekintetében. Én azt gondolom, ha már a törvényhatóságok ügyei ezen törvény által minden tekintetben szabályoztatnak, épen itt lett volna helyén, midőn a törvényhatóságok, névszerint újból beczikkelyeztetnek, egyúttal a törvényhatósági területek arányosításáról is intézkedni. Formális indítványt ez ügyben tenni nem szándékozom, de a t, ház figyelmébe ajánlok egyet-mást és nagyon óhajtanám, ha a t. belügyminister ur méltóztatnéK röviden nyilatkozni azokra vonatkozólag, vájjon szándékozik-e azokra nézve, miket megemlítendő leszek, a t. háznak netán javaslatot benyújtani. A vármegyék területét, határait, számát ugy a mint azok 1848 előtt fennállottak, sokan csak a jelen század szemüvegén át nézvén, mint egy szentséget, mint érinthetlen dolgot iparkodtak feltüntetni és a szabadelvű eszmék és a korszerű haladás iránt különben igen fogékony, számos olyan politikussal találkoztam, a ki más téren mindenütt elfogadja a czélszerű haladást, változtatást, de a törvényhatóságok számának, határainak megváltoztatását perhorrescálja megszokottságból. így tekintik ezt azok, kik csak a mostani generatio, vagy legföljebb az ezt egy-két generatióval megelőzött kor szemüvegén át nézik a megyék területét. De méltóztassék meggyőződve lenni, azok, kik történelemmel foglalkoznak, tudják, hogy a vármegyék határai Magyarországban örökönörökké változtak. Őseink soha sem tekintették ezt valami érinthetetlen dolognak és ha közbejött akár a politikai viszonyok lényeges változása, akár közlekedési ügyek tették szükségessé, a vármegyék határait ahhoz képest módosították, sőt a köztörvényhatóságok számát szaporították vagy fogyasztották, törvényhatóságokat egyesítettek, majd ismét szétválasztottak, a mint a folyton virágzó politikai élet igényei követelték akkor, a mint, azt hiszem, követelik ma is. Mert ha összehasonlítjuk, t. ház, Franeziaország departementjait, vagy Németország Kreisjait, vagy egyéb országoknak bármi néven nevezendő, a mi megyéinkkel analóg kerületeit, azt fogjuk tapasztalni, hogy terület tekintetében oly óriási eltérések, mint nálunk európaszerte másutt nem léteznek. Hasonlítsuk össze például a legkisebb vármegyéket, mint Esztergom, Mosón, Turócz, Ugocsa stb. az óriásivá tett Pest, Torontál, Temes, Bihar vármegyékkel. A különbség oly szembetűnő, hogy ezt magyarázni is felesleges. A t. ministerelnök ur megyei politikájában — én azt observáltam, meglehet, hogy tévesen — a nagyobb megyék felé törekszik és a nagyobb megyéknek előnyt ad az apróbb megyék felett. Én ezt nem kárhoztatom, sőt amennyiben a közlekedési viszonyok az újabb időben fejlődtek és a vicinális vasutak által mindinkább fejlesztetnek, czélszerűbbnek tartom az aránylag nagyobb megyékkel való kormányzást, mint az országnak túlságos eldarabolását apró törvényhatóságokra, a melyeknek, megengedem, megvan a maguk történelmi jogo-