Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-206
206. országos ülés márczlus 17. 1886. 15! sultsága, sőt némelyiknek topographiai jogosultsága is; azonban a topographiai nehézségeket a közlekedési eszközök fejlődése jóformán megszüntette, ugy hogy a törvényhatósági területek czélszerü kormányzás és egyéb politikai szempontokból ma inkább volnának egyesíthetők és kikerekíthetők egyes központok körül nagyobb terjedelemben, mint hajdan voltak. Itt 63 megye oontempláltatik. Én azt gondolnám, a régi 52, vagy 50-re visszamenve, czélszerű volna a vármegyék számát redueálni. Mert mig némely vármegyék túlságos nagyok, nem értem mi létjoga van olyan kis vármegyéknek, mint például Esztergom, a hol már a törvényszék sem existálhatott, elvették tőle és Komárommal egyesítették törvénykezési tekintetben. Politikailag is volt már egyesítve Komárommal az alkotmányos aerában is a múlt század elején Rákóczy Ferencz alatt, valamint II. József alatt is. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi esetben nem alkotmányos aera alatt volt egyesítve, de hiszen olyat, a mi czélszerűnek bizonyul be, még az ellenségtől is tanulhatunk. Mint például a t. ministerelnök ur is tanult a Bach-systemától akkor, midőn Torna vármegyét Abaujjal egyesítette. Igaz, hogy Torna mindig ellenzéki volt és talán ez a titkos oka annak, a miért a t. ministerelnök ur megszüntette annak önállóságát, mikor Abaujbabekebeleztetett. Mert például Turócz, a mely többnyire reactionarius vármegye volt a múltban, mint önálló vármegye maradt meg. Ugocsa szintén, habár egykor „non coronávit", újabban nem ellenzéki. Ezek mégis megtartották bármi kicsiny voltuk mellett is a ministerelnök ur jóindulatából önállóságukat mai napig. Torna szegény és Kraszna is elvesztette. Ezeket én csak annak igazolására hozom fel, hogy a t. ministerelnök ur sem volt mindig idegen a kisebb vármegyéknek esetleg másokkal való összekapcsolásától. Nem akarok itt politikai részletezésekbe mélyebben bocsátkozni, azonban azt hiszem, t. ház, ha veszszük Győr és Mosón vármegyéket, a melyeket egy és ugyanazon vasút hasít végig, a melyeknek egy kereskedelmi piaczuk van, tudniillik Győr és látjuk, hogy Mosony lakosságának kétharmada németajkú, mig a Győré tiszta magyar, rájövünk, hogy ha a mosoni ember dolgait végezni akarja, kénytelen Győrre menni, mert sok tekintetben oda van utalva; ennek az a haszna lenne a magyarság szempontjából, hogy Mosonmegye egy pár évtizeden keresztül tiszta magyarrá válnék, ha egy törvényhatósággá lenne Győrrel. Nem látom tehát be, miért ne kapcsoltathatnék össze Mosón Győrrel ? Én azt gondolom, t. ház, hogy az ilyen apróbb vármegyék fentartása költségesebb, az állambudgetet inkább terheli, mint hogy ha 2—3 ilyen kis megye ott, a hol a topographiai és localis viszonyok ezt megengedik, egybekapcsoltatnék. Győrnél és Mosonnál ezt a viszonyok specialiter ajánlják. f Turóczra nem akarok hivatkozni, ámbár az is Árvával és Liptóval összekapcsolva, e három együtt sem tenne akkora vármegyét, mint például ma egyedül Torontál. Hanem azt gondolom, az erdélyi részek képviselői pártkülönbség "nélkül igazat fognak nekem adni, ha egy ottani visszásságra reáutalok. Én ugyanis Erdélyt néhány év előtt újból beutazva, érintkeztem ottani intelligens körökkel pártkülönbség nélkül, főispánokkal is és épen ezek egyike tett figyelmessé azon anomáliára, a mely Brassó vármegyénél fennáll. Ez nem régi vármegye, hanem legújabb crea f ura és tisztán felesleges creatura. Én akkor, mikor e vármegye megteremtetett, a t. háznak tagja nem voltam, de ugy vagyok értesülve, hogy az bizonyos consessio volt az akkor hű kormánypárti szász képviselőknek. Lehet, hogy értesülésein téves, de igy vagyok értesülve. Azóta azonban a szászok hűsége a t. kormány irányában megingott és balfelé hajlott a szász képviselők többsége : a korcs -szülött, akis, apró, kihasított Brassó vármegye pedig megmaradt. Épen erdélyi, az ottani viszonyokat nagyon alaposan ismerő kormánypárti férfiak, főispánok bevallották azt, hogy tisztán feleslegesnek tekintik Brassó vármegyét, mely ha Háromszékkel egyesíttetnék Brassó központtal, ez Brassómegyének és Brassó városának nagy hasznára lenne, Háromszék magyarsága lassan-lassan e kis nemzetiségi vármegyét absorbealni fogná és nem sokára ezen kis nemzetiségi megye helyett nagy magyar megye létesülne. Kormányzati nehézség nem volna az összekapcsolásban, Szepsi-Szent-György csak egy ugrás Brassóhoz és különben is az egész Háromszék kereskedelmi és egyéb viszonyainál fogva Brassó felé gravitál. Én különben sem értem azt, hogy ha már — valljuk be •— teljes joggal egy magyar nemzeti állam létesítése felé törekszünk, a melyben ugyan senki sem tagadja meg a nemzetiségeknek tör vény szabta jogát, de mégis mint uralkodó, államalkotó nemzetet ki-ki a magyar fajt tekinti, mondom, nem értem azt, hogy ha újabb időben új törvényhatóságok alkottatnak, miért alkottatott itt egy úgyszólván nemzetiségi kis vármegye, holott az Háromszékkel összekapcsolva, igen szép és nem túlságosan nagy magyar törvényhatóságot fogna képezni. A t. ministerelnök ur többször részesült már azon szerencsében, hogy az ellenzék szónokai által egyes mythologiai alakokhoz hasonlíttatott. Én azt gondolom, hogy ez a ministerelnök ur nagyságának épen nem derogál, mert a mythologiai alakok közt félistenek és istenek is voltak. Például Ugron Gábor t. képviselőtársam legközelebbi fényes sikerű beszédében a t. ministerelnök urat nem kisebbhez, mint magához a menykövező Jupiterhez hasonlította. Igaz, hogy oly értelemben, mint a ki a titánoktól fél. Hát, t. ház,
