Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-204

13S 204. országos ülés «<árczius 15. 1886. lehet jogosultsága ; de abban az egyben méltóztassék nekem igazat adni, hogy a Bach-időben pénz sokkal több veszett el, mint bármikor [Helyeslés jobbfelöl) és a mai rendetlenségeknek és bajoknak a gyámügyi pénzeknél sokhelyütt forrása még most is a Bach-korszakban keresendő. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) És ne felejtse el azt sem, hogy meglehet némely vidéken az utak akkor jobbak voltak: de higyje el nekem hasonlólag, hogy,bálén is tudom, hogy igen szép mtíntak épültek abban az időben, de viszont a közszolgálatra szánt tömérdek addig tűrhető karban volt út ment tönkre azon idő alatt, mit én legalább azon megye példájával, a melyben lakom, igazolhatok. Ne méltóztassék tehát egyes vidéken egy ügyes embernek tulajdonítható előnyökből kiindulva dicsériát zengeni az egész oiszág feletti Bach-kormányzatról, esak azért, hogy azzal szemben a törvényhatósági kormányzatot iealázza. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És egy különöset mondott a t. képviselő ur. (Halljuk!) Még azt is kiemelte a Bach-korszak dicséretére, hogy akkor a magyar ember gazdálkodott, gyarapodott s elfelejtette, hogy miért volt ez igy. Azért, mert a magyar ember előtt a nyilvános pálya minden tere el volt zárva. Én igen kívánom, hogy a magyar ember gazdálkodjék, de megvallom, nem azon az áron, hogy azért gazdálkodjék, a miért akkor gazdálkodni kénytelen volt. (Hélyedés a jobboldalon.) De a t. képviselő ur a törvényhatóságot, teszi felelőssé részben a nemzetiségi bajokért és még azért is, hogy a törvény előtt ugyan egyenlővé lett különböző osztályok össze nem olvadtak s mellékesen megjegyzi, hogy ez az oka annak is, hogy a magyar emberek nem akarnak más pályára lépni, hanem henyélni, heverni, uraskodni. A mi a dolog nemzetiségi oldalát illeti, (Halljuk !) itt ismét sokban csatlakozhatom Bartha Miklós t. képviselő ur előadásához, ugy a hatást, mint az eredményt illetőleg. Csak arra kívánom figyelmeztetni Bartha képviselő urat, hogy a megyei szabad választások alatt ily módon jelentkező üdvös, igazi jó hatásnak egyik feltétele abban az 1870: XLII. törvényben már megadott főispáni hatáskörben rejlik, melyet ő maga is oly tüzesen megtámadott. (Ugy van! a jobboldalon.) De átmenve a továbbira, én azt gondolom, hogy ha megmaradnak a megyei közgyűlések, de nem 25 — 30 taggal, mint egy képviselő ur itt mondta, ezek nemzetiségi szempontból is részint szellentyűkül, részint összeforrasztókul szolgálhatnak, tért nyitva közös érdekben közösen működhetni. A mi pedig az osztályok közötti elkülönítést illeti, ebben még határozatabban az a meggyőződésem, hogy nem elkülönítésre, de inkább összeolvadásra vezethet az, ha ott a nyilvános élet terén egyenlő joggal találkozhatika falusi biró a megye legnagyobb birtokosával. (Ugy van! Ugy van! jobbjelől.) Ha nem kellő az összeolvadás, annak egyik oka okvetlenül abban rejlik, hogy a speciális szokások sokkal állandóbbak, mint a törvényes privilégiumok; de rejlik másfelől azon újabbanmutatkozó irányzatban — melyet azonban nem erről az oldalról hallott valaha propagáltatni a képviselő ur; — hogy az ország különböző osztályainak érdekei karoltassanak fel: egyszer agrár törvények kellenek, máskor a gazdákkal szemben védeni kell az iparost, harmadszor nem tudom mit, mindeniket külön-külön, a helyett, hogy mint egészet védenők az ország érdekeit. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Az pedig sajnos, hogy a magyar emberek legnagyobb része csakugyan nem akar ipari, kereskedelmi pályára lépni. De ezen betegséget ne tulajdonítsa a képviselő ura megyének, mely ebben ártatlan; hanem annak, hogy igenis nem lehet tagadni, nagy még minálunk az úrhatnám, a mint szokták mondani (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) és hogy még él bennünk az a traditio, mely már 1848 előtt megvolt: hogy jóformán csak az tartatott embernek, a kinek egy jogi diploma a zsebében volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezen segíteni kell jó irányú neveléssel, de a törvényhatóságok eltörlésével ezen segíteni nem fog a képviselő ur, (Ugy van! a jobboldalon.) Áttérek most, t. képviselőház, bár sajnos, tüzetesen ezzel sem foglalkozhatom... (Felkiáltások a szélső baloldalon: Van még idő! Halljuk! Halljuk!) Nagyon köszönöm a biztatást; bizonyos fokig élni fogok vele. (Derültség jobb felől. Halljuk!) Mondom, most át fogok térni — ámbár tüzetesen a nyert engedély daczára sem foglalkozhatom vele — Szilágyi Dezső képviselő ur beszédére. (Halljuk/ Halljuk!) Egyben, hogy mindjárt azon kezdjem, abban, mit mindjárt beszédje elején mondott, nem egészen értek egyet a t. képviselő úrral. 0 azt mondja, ezen törvényjavaslat nem tetszik, mert ez a túlzott megyei követelések és a kinevezés közt, tehát, hogy névvel éljek, Mocsáry képviselő ur és gróf Apponyi Albert képviselő ur nézetei között akar compromissum lenni, a mi lehetetlen. Szilágyi Dezső: Hegedűs mondotta! Tisza Kálmán ministerelnök: Akárki mondotta, nem teszem magamévá. (Derültség.) De azt, hogy compromissum, talán ezzel eleget tettem t. barátom Hegedűs nézetének, elismerem. Csak hogy minek a compromissuma ? Compromissuma a jó állami administratio igényeinek, a történelmi fejlődés alapján létre jött speciálisan magyar közigazgatási rendszerrel, azaz compromissum oly irányban, hogy törekszik és remélem sikerrel, létesíteni az állam érdekében szükséges jó administratiót, a nélkül, hogy szakítana a nemzeti hagyománynyal. Ha igy veszi compromissumnak, elfogadom.