Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-204

204. országos ülés márczitts IS. 1888. 137 a mely épen azért mutatja, hogy nem helyes, nem czélszerfí és nem szabad a nemzetiségi szempontból akarni a kinevezés mellett fegyvert kovácsolni. (Igaz! Ugy van!) Csanády Sándor: Most az egyszer igazsága van! (Élénk derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök; De külön ben nem tehetem, (Halljuk! Halljuk!) hogy itt mellékesen, a nélkül, hogy most vitatnám: helyesvolt-e egészen szóba hozni, vagy hogy minden pontjában bebizonyítható volna-e, mondom, nem tehetem, hogy meg ne jegyezzem azt: ha valaki a bíróságok köréből oly dolgokat említ fel, a minőket Bartha t. képviselő ur felem Jített, akkor valóban esudálkoznom kell rajta, hogy a birói kar megsértését és függetlenségének veszélyeztetését látta abban, a mit ezen törvényjavaslat eredetileg a biró ságokra vonatkozólag tartalmazott. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellenmondások a szélső balfelől.) He, t. képviselőház, én határozottan beismerem, hogy lehet a magyar állam és a jó administratio érdekeinek megfelelő kormányzat kinevezett hivatalnokkal is, választott tisztviselővel is; hanem egyre minden esetben szükség van: arra, hogy az állam központi kormányának legyen adva elég erő és hatalom, hogy az államellenes törekvéseket mindenütt utolérhesse. (Helyeslés minden oldalon.) Ez az, mit e törvényjavaslat czéloz; (Mozgás a balés a szélső baloldalon) s ezt megtagadják önök mindkét részről különbség nélkül, bár szavakban megadják és ez az, a miért én az önök javaslatához járulni nem tudok. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások: Ott van a királyi biztos!) Nagyon szép dolog: mindjárt királyi biztos, azután hadd menjen tovább: szurony, vérontás stb., a helyett, hogy az ember ugy tenne, mint önök sokszor emlegették: „Grouverner c'est prévénir". (Derültség és tetszés jobbfelől.) A mi már most a megye múltját illeti és azt, hogy kik azok, a kik a megyét a jelen viszonyok közé beillesztve sikeresen fentartani akarják és kik azok, a kik ezt veszélyeztetik, erre nézve is röviden nyilatkozom. (Halljuk!) A megyének múltját — meglehet talán egy-két képviselő kivételével, de azt sem tudom — senki, legalább a mennyire hallottam, sem egyik, sem másik párt kebelében nem tagadta, meg nem támadta. Ezt ép oly kevéssé tették a kinevezés hívei, mint bárki más. De meg kell gondolni, hogy azon időben, melyből a megyének dicső múltja ered, volt nem parlamenti kormány, hanem volt olyan kormány, mely helyén maradt és saját irányzatában tovább kormányozott, ha az országgyűlés, melynek azonban törvény szerint is lehetett 3 évre össze nem hivatni, minden akaratát megbuktatta is. Igaz, a mit a megyékről teljes elismeréssel mindenki hangoztat, hogy abban az időben, mikor — ismétlem — sem évenkénti országgyűlés, sem J KÉPYH. NAPLÓ 1884—87. X KÖTET. szabad sajtó nem volt, az alkotmánynak védbástyái voltak ; de azt, hogy az ország egysége szempontjából, vagy az egyöntetű administratio szempontjából bírtak volna oly nagy becscsel, mint ezen másik szempontból, azt senki nem állította. (Ugy van! jobbfelől.) S épen azért vétkeznék Magyarország és a magyar nemzet múltja ellen, a ki a megyék nagy érdemeit tagadná ; ele vétkeznék, uraim, Magyarország múltja és történelme ellen az is, a ki a régibb magyar kiváltságos osztály érdemeit tagadná, ámde, vájjon azért, hogy az akkori viszonyok közt érdemei voltak, lehetne-e valakinek óhajtása a magyar kiváltságos osztályt ma előjogaival, privilégiumaival helyreállítani? Kern. Megtette az kötelességét akkor azon a téren; most hivatása van megtenni kötelességét a mai téren. Ugyanaz áll a vármegyéről. Megtette az kötelességét akkor, midőn főleg az alkotmány védelmében állott; ma midőn ez a parlamentre és a szabadsajtóra szállott, ugy kell azt átalakítani, hogy a másik nagy feladatának, az administratio feladatának feleljen meg. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És legyen róla meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a megyének a jelen viszonyok közt lehető fennállását azok veszélyeztetik leginkább, kik megfeledkezve az átalakult viszonyokról, vagy teljesen, vagy legalább igen nagy mértékben ugy óhajtanák látni a megyét, mint az 1848-ban volt. És hogy mindamellett, hogy sem 1870-ben, sem 1876-ban, sem később ezen túlzott követeléseiket nem érvényesíthették, mégis több kárt nem tettek a megyei intézmény lehető fenmaradásának, annak talán oroszlánérdeme nem a törvényhozás többségéé, hanem azoké, a kik ismét a megyét oly túlzottan támadták meg, hogy lehetetlen volt, hogy még azok is, kik ma már teljesen fentarthatlannak hiszik és tartják, azon támadások ellenében síkra ne szálljanak. És itt oroszlánrésze van Grünwalad t. képviselő urnak, kinek túlzásaival ma, miután ezt máskor már tettem, nem foglalkozom. De igenis kell egy pár szót szólnom Veszteiigen t. képviselő ur túlzásaira (Halljuk!) 0 — ezt mindenekelőtt eonstatálni akarom — politikailag a Bach-időt, épen úgymint minden magyar ember tökéletesen elítéli, de azt mondja: azt azonban nem tagadhattuk, hogy akkor az árvaügyek rendben voltak, az árvapénzek el nem sikkasztattak, az utak jó karba helyeztettek, mig, mióta az alkotmányosság helyreállt, mindez felfordult fenekestől. Ha az ember ítéletet akar mondani, nem szabad csak az ország egy szegletét venni szemügyre; (Derültség jobbfelől) mert hiszen meglehet, én nem akarom kétségbe vonni, hogy ott, a hol a képviselő ur él, ugy van és talán még a kép szomorú oldalának is — nem tudom, de mert ő mondta, nem akarom kétségbevonni — 18