Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-204
136 204. országos ülés márezins 15. 1886 ellenkeznék a parlamentarismussal, ezt senki bebizonyítani nem fogja; mert épen ez a parlamentarismusnak leginkább és legjobban megfelelő eljárás. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) így áll ezen szempontból a kérdés a vámszövetségre nézve is. De még egyre emlékeztetem a t. képviselő urat. (Halljuk!) Midőn provocáltatván a külön vámterület egyedül üdvözítő volta iránti felszólalások által, kifejtettem és kifejtettük nézetünket, hogy mi méltányos feltételek alatt jobbnak tartjuk a közös vámterületet és csak akkor, ha az nem sikerülne, lépnénk a külön vámterület terére, megtámadtattunk, hogy mily hazafiatlanság azt kimondani, hogy mi jobbnak tartjuk a közös vámterületet, hiszen ugy már előre elalkudjuk Magyar ország érdekeit. Kérdem, t. képviselőur,lehetett-e volna, vagy szabad volna-e, nem önök miatt, hanem az ország érdekei miatt csakugyan azt mondani, hogy én minden áron a közös vámterületet akarom? Hiszen épen abban fekszik a dolog lényege, hogy megmondjam, hogy .••karom, ha méltányosan lehet, de ellenkezőleg fogok tenni, ha méltányosan nem lehet. Hogy ez mennyiben ellenkezik a parlamentarismussa], azt nem értem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ellenkezőleg, ha az általam elfogadhatónak tartott javaslatot a ház asztalára letévén, az a házban kisebbségben marad és akkor akarnám azon kisebbség véleményét keresztülvinni: ez ellenkeznék a parlamentarismussal. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De a t. képviselő ur — ezt csak mellékesen jegyzem meg — ínég a főrendiház szervezéséről szóló törvényjavaslat módosítását is szóba hozta, mire nézve azután egy kissé még furcsább felfogást tanúsított, mert azt követelte, hogy a főrendiház nem is a törvényjavaslat elvetése, de már annak módosítása által is idézzen elő kormányválságot; mert hiszen különben nem formálhatna abból vádat, hogy annak daczára minister vagyok. De az azután a parlamentáris helyes felfogásnak ismét ellentéte, hogy a választott házban többséggel bíró kormány sí má^ik ház egyszerű szavazata folytán legyen kénytelen helyét elhagyni. (Igás! Ugy van! a jobboldalon) Különben egyet idézek a történelemből a t. képviselő urnak. (Halljuk!) Vannak még, a kik tudják, ho^ry 48 előtt megindult egy mozgalom, 1 áró Eötvös, Trefort, Kemény Zsigmond, Csengery Antal és még néhányak által a parlamenti rendszer behozatala mellett; tudják azt is, nemde, hogy ki volt az, a ki ezen iskolát legerélyesebben s legsikeresebben megtámadta s ki volt az, a ki, mikor a viszonyok változtak, 48-ban ugyanazon parlameníarismust elsÖ sorban létesítette? Ugyanazon egy férfiú. {Igaz! Ugy van/) Hát ez is vétek volt a parlamenti)rismus ellen? Én azt gondolnám, ho<>y nem. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De hát akkor, mielőtt vádolnának, gondolják meg, mit mondanak és mivel vádolnak! Mert bizony máshová ütnek, mint a hová néznek. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) De a t. képviselő ur beszéde ezen részének végén megértette velem, hogy mi az ő aggodalma. (Halljuk! Halljuk!) És nem tagadom, meg is lepett vele; mert ő azt mondotta, hogy attól fél, hogy azon esetre, ha a mint ő hiszi, az ő nézetei többségre fognának az országban jutni, én nem fogom engedni, hogy azokat ők érvényesítsék, hanem én fogom akarni keresztülvinni. T. ház! Ha malitiosus ember volnék — a mi nem vagyok — azt mondhatnám, hogy köszönöm, hogy kimondtad e szót, mert most már tudom, hogy nem aunyira az fekszik sziveden, hogy nézeteid uralkodjanak, hanem hogy tenmagad. (Derültség jobbfelől.) Hát legyen a képviselő ur meggyőződve, hogy most az administratióról ezen törvény keretében beszélve, azon nézetek keresztülvitelére, melyeket ők hangoztattak, én vállalkozni nem fogok, mert azok az ország dissolutiójára vezetnének. (Ugy van! jobbfelől.) A mi a nemzetiségi kérdést illeti, t. ház, én a magam részéről készakarva mellőztem ezen törvényjavaslat alkalmából a nemzetiségi kérdésre hivatkozni; tettem pedig azt azért, mert mint egy provocatio folytán meg is mondottam: kell intézkedni, hogy a központi, az államhatalomnak elég ereje legyen, minden államellenes törekvés ellenében. Hogy az kit sújt, attól függ, ki követi el; ha nem magyar ajkú nemzetiséghez tartozók követik el, őket fogja sújtani; de nem azért, mert nem magyarok, hanem azért, mert az állam érdekével szembe helyezték magukat. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, ha már szóba hozatott és tárgyaiitatott, nem akarva theoretkus fejtegetésekbe bocsátkozni, kivált azok után, amiket e tekintetben Bartha Miklós t. képviselő ur nézetemmel nagyon megegyezőleg elmondott, csak factumra hivatkozom én is, habár még ebben is ismételek némely általa mondottakat. És hogy ne látszassam a mostani kormány ellen fegyvert adni, még megjegyzem azt is, hogy ma az országban lévő kinevezett hivatalnokok legnagyobb részét, a dolog természeténél fogva nem ez a kormány nevezte ki, de viszont, hogy félre ne értessem, megjegyzem azt is, hogy semmi vád az irányban, a mit mondandó leszek, egy megelőző kormányt sem illethet, hanem ez a dolgok erejének kifolyása és nézze meg bárki, hogy a kinevezett hivatalnokok között széles ez országban — és itt Bartha Miklós képviselő ur nem vette ki a bíróságot sem — széles ez országban nem-e sokkal több az olyan, kire hazafiúi megbizhatóság szempontjából panasz lehet, mint a választott tisztviselők sorában ? (Helyeslés.) Ez factum, melyet nem lehet megtagadni; de
