Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-204

126 204. ersííágoi iléi márcjsitts lő. 188(5. névről ismerik, de azzal, hogy milyen ott az önkormányzat, nem sokat törődtek! Ezen árnyalatnál egy lépéssel előbbre haladnak Bartha Miklós és társai,kik azoüban még mindig szükségesnek tartják az ellentétet fentartani megye és állam közt, vagyis, hogy a megyék ellensúlyt képezzenek a kormány hatalmával szemben; mert szerintük ezen kormány és a magyar állam még nem elég erős Bécs felé — és ezen erőnek kifejtését a vármegyéktől várják! Csudálatos, t. ház, hogy a midőn, mint ezt Pulszky Ferencz t, képviselőtársam jegyezte meg és a bizottság jelentésében is érintve van, az 1848 : Vl.törvényczikkre való utalással, midőn tehát ép az 1848-ki törvényhozás döntötte meg a vármegyék közjogi szervezetét s erejét, (Ellenmondások a szélső baloldalon) — ma épen a magát 48-as pártnak nevező pártot látjuk, mint Mariust Carthago romjai felett, a vármegyék romjai felett zokogni! Azt mondja Bartha Miklós t. barátom, hogy védelmébe veszi még ezen romokat is, a mi szentségtelen támadásaink ellen, nehogy meszet égessünk annak becses anyagából! Vájjon nem érzik önök azt, midőn a vármegyéket romoknak tekintik s ha csak concedálják is, hogy azok romok, ezzel igazat adnak azoknak, kik e romok lakhatását veszélyesnek tartják és veszélyesnek tartanám magam is, ha a kormány nem az 1870 :XLII. törvényczikk nyomát követné, mely az államhatalom erősbítését czélozza, hanem azon irányt követné, melyet a 48-as párt határozati javaslata kijelöl, melynek czélját s essentiáját altban látom kifejezve, melyben e párt vezérszónoka azt mondja : „hogy a parlamenti rendszer egyik igen lényeges kelléke az, hogy ingatag Jegyen azok állása, a kikre a hatalom bizva van!" mit következetesen az által vél elérni, hogy ismét a hatalom részesévé kívánja tenni a megyéket. Csak a ki ezen irányt követi, mondhatja azt, hogy a kormány hatalma túlterjeszkedésre törekszik, mert hiszen egyetlen esetről sincs tudomásom, hogy a kormány eddig is a maga akaratát érvényesíthette volna, hát azt akarják a t. képviselő urak, hogy a kormány ne érvényesíthesse a maga, akaratát ? Ezzel ugyan alig tarthatnak igényt arra, hogy a nemzet a 48-as párt politikájában a haladottabb irány érvényesülését lássa, bármenuyire dörgedelmes declamatiókkal is ébreszsze Ugron Gábor t. képviselő ur a nemzetet azon rabszolgaságból, mely abban áll, hogy nem eléggé opponál. Az önök politikájától eltér nemcsak a mi politikánk, hanem az is, melyet gróf Apponyi Albert mint a mérsékelt ellenzék vezére jelzett, midőn azt monda: „hogy a politikának két gyupont körül kell forogni, a hatalom kellő szervezése és a szabadság kellő biztosítékai körül". Az önök által védelmezett megyei institutio nem felel meg ezen követelmények egyikének sem s ezért azt hiszem, hogy határozati javaslatukat velünk együtt a t, mérsékelt ellenzék sem fogadhatja el. Nem fogadhatja el azért, mert nem hiszem, hogy a vármegyei szervezetben a hatalom kellő szervezését lelné, a mi pedig a szabadság kellő biztosítékait illeti, bocsánatot kell kérnem gróf Apponyitól, hogy személyes nagyrabecsülésem biztosítása mellett ki kell jelentenem, hogy daczára annak, hogy ő minket a világ erkölcsrendéből excommunicált, meggyőződésem szerint is a nemzet inkább bizik Tisza Kálmán liberalismusában. mint az övében, (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a balon) meglehet, hogy talán csak azért, mert Tisza Kálmán szabadságszeretetét már kipróbálta olyannyira, hogy néha, mint például a sajtótörvény revisiója kérdése tárgyában, magam is megsokaltam az ő törhetlen szabadelvííségét! Meglehet azonban, hogy talán gróf Apponyi Albert ezt is csak az apró ravaszságok közé sorozza, mely a világ erkölcsrendébe ütközik, (Derültség a jobboldalon) mert volt idő, mikor a szabad sajtóról azt tartották, de annyi bizonyos, hogy a nemzet niegmmgvást talál Tisza Kálmán szabadelvűségében, mig ellenben tájékozva nincsen aziránt, hogy gróf Apponyi Albert a világ- erkölcsrendét miként határozná meg, ha ő jutna, a hatalom birtokába. T. ház ! Minthogy feladatom nem áll a ministerelnök ur védelmében, ki arra nem is szorult, hanem a törvényjavaslat védelmében, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyenge védelem!) át kell térnem a dolog érdemére, melyre vonatkozólag gróf Apponyi Albert nagy hatást keltett azzal, hogy a mi fictiv önkormányzatunkat párhuzamba állította a conseil général hatáskörével, mondván: „méltóztassék összehasonlítani a magyarországi megyének, a t. ministerelnök és az előadó ur, valamint Horváth Gyula t. képviselő ur által oly mélabús hangon megénekelt ősi intézmény hatáskörének megszabását azon hatáskörrel, melyet az újabb törvényhozás Francziaországban, a centralisatio hírhedt országában a departement közgyűlésének, a conseil général-nak adatott. T. ház ! A conseil général végérvényesen határoz következő ügyekben: az adó-contingens felosztása az egyes kerületek, arrondissements közt, a községek reclamatiója az arrondissement által eszközölt adórepartitio ellen, a megyei pótadó, a mennyiben a törvényben megállapított maximumot túl nem haladja, a községi pótadó maximumának elhatározása. Ezekben az ügyekben végérvényesen határoz a conseil général s ezek ellen közigazgatási felebbezésnek soha és semmi körülmények közt helye nincsen. T. ház! Igen lekötelezett volna t. képviselőtársam, ha az újabb törvényhozást valamivel közelebbről meghatározta volna, mert én ismerem ez intézményt keltétől, 1808 tói kezdve minden átala-