Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-204

204. országos Ülés mározins 16 1888. 127 kukásaival, melyeken 1833., 1838., 1848., 1852. és végre 1866. években ment keresztül s mondhatom, hogy azon hatásköre már e század elején is meg volt, mikor az a köztársasági eonsuláltal kinevezett testületet képezett és hogy Francziaországban mit tartanak ezen hatáskörről, arra elég lesz idéznem egy 1870-ben megjelent munkát: „L'adminisiration provinciáié et communale" Hesse tői ki maga is egyik eonseil général tagja s a ki ép ezen adórepartitionális hatásköréről ekkép nyilatkozik. „Mai napon is még egyedüli fontos missiója az egyenes adók látszólagos repartitiója a községek és arrondissementok között, de ezen feladata is csak látszólagos, mert a valóságban ezen hatásköre és jogköre iílusorius, minthogy a repartitio tényleg a constatált adójövedelem szerint szabatik ki és igy a minden községnek kimért contingens természetszerűleg egyszerűen mathematikai művelet, a mely azonban mégis oly sokoldalú számműveletet igényel, hogy ezen háládatlan munkára az egész ülésszak tartama sem volna elégséges. Ebből következik, hogy a repartitio a községek között az adóhivatali igazgatóságok áital már előre elkészíttetik s a eonseil tagjai azon lehetetlenséggelszemben, hogy a munkát maguk végez zék, kénytelenek azt vakon elfogadni, bízván az előterjesztés helyességében." Ez tehát azon önkormányzat, melyet gróf Apponyi Albert szembeállít a mi önkormányzatunkkal, a mely nem a fix adó repartitiójában, hanem az önmegadóztatás jogában áll; mely a fegyelmi hatalom gyakorlásában áll nemcsak a saját közegei, hanem a területén működő állimi közegek íelettis, mely nemcsak javasió és tanácskozó testület, minő a eonseil général, hanem végrehajtó hatalommal is rendelkezik, mely jurisdictiót gyakorol a contentiosus ügyekben, sőt mi több, még az egyenes adók kivetése, beszedése, kezelése és behajtása tárgyában is. Ha ezzel cserében a eonseil général hatáskörével kinál meg minket gróf Apponyi Albert, ugy bátran merem állítani, hogy a haladottabb álláspont elfoglalásának dicsősége helyett csak monumentális tévedés jutott neki osztályrészül. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A nagy tévedések és félreértések közös forrását különben igen sok felszólalónál abban látom, hogy a kormányhoz való felebbezhetés jogát is a hatalom szempontjából ítélik meg, a helyett, hogy azt a közigazgatási bíráskodás hiánya folytán az egyéni jogkör biztosítására szolgáló garantia szempontjából ítélnék meg. Hiszen nemcsak a belügyminister, hanem például iparügyekben a kereskedelmi minister. vízjogi és közmunkaügyi kérdésekben a közlekedési minister, védkötelezettségi ügyekben a honvédelmi minister és majdnem mindegyik szakminister képez felebbviteli forumot. Igaz ugyan, hogy legtöbb ügyben a belügyminister a felebbezési fórum, mert egyúttal a legfőbb rendőri és legfőbb árva- és gyámhatóságot is gyakorolja, eltekintve attól, hogy egyúttal a legtöbb közjogi kérdésben is a'legfelsőbb forumot képezi, mely más országokban részben szintén bíráskodási hatáskörhöz tartozik. Ebből származik a centralisatiónak azon látszatja, mely elkerülhetlen a közigazgatási biróság felállításáig. A contentiosus ügyek elkülönítésével azonban ki fog tűnni, hogy e törvényjavaslat igenis centralisálja a kormányzatot, de nem centralisálja az administratióí s igy ez azon irány, melyet Szilágyi Dezső t. barátom múltkori, szakszerűen jeles beszédében is e részbea követendőnek jelzett és én igyekeztem ezen törvényjavaslat tervszerűségét előadói beszédemben kifejteni, jelezve azt, hogy ezután kellend a közigazgatási bíráskodás kérdése megoldásának kö vetkeznie. Eeflectálnom kell még, t. ház, Neuszider Károly t. képviselőtársam azon határozati javaslatára, melyben a városok szervezetét külön törvényjavaslatba kéri foglaltatni. (Halljuk!) Hogy erre mi szükség van, midőn a városoknak külön privilegált állásra többé szükségük nincsen — azt én valóban nem értem; eltekintve attól, hogy a törvényhatósáiú városok a megyéktől teljesen különvált állással bírnak. Tudvalevő, t. ház, hogy a városok szervezete nálunk német eredetű, mert hiszen egynémely városi jogunk, minő a budai, az iglói és a kassai, még a német jogtörténeiemben is mint nevezetes jogforrások szerepelnek, de legújabb időben ép két virágzó legnagyobb részben szász lakossággal biró városunk Brassó és Nagy-Szeben határozottan ellenezték törvényhatósági különállásukat és mint rendezeti: tanácsú városok fentartva városi külön szervezetüket, a megyétől elválni nem akarnak, természetesen csak azért, hogy értelmi erejüket és befolyásukat a megyékben is érvényesíthessék. Csak nem niondhatja senki, hogy ezen német városok az ő saját ősrégi városi intézményük iránt kellő érzékkel nem bírnak, de sok magyar város megtanulhatná ezektől a politikai raisont (Igaz! jobbfelől.) s itt megjegyzem Beöthy Ákos t. képviselő urnak, hogy „raison" magyarul „eszélyt" jelent. Befejezhetném ezzel, t. ház, zárszavaimat, kérve, hogy e határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassanak, ha nem lennék kénytelen még a t. ház figyelmét s türelmét egynéhány rectificáló észrevételre kikérni. (Halljuk!) Ily rectificatióval tartozom Fenyvessy Ferencz t. képviselő ur által felhozott csizmatalpalásra vonatkozólag. 0 ugyanis szives volt egy argumentumot idézni az 1880. évi közigazgatási enqueteben tartott beszédemből, csakhogy a mily igazam volt nekem akkor, ép annyira nincs igaza most a t. képviselő urnak, kinek tudnia kellene,hogy