Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-203

203 országos ülés m&rezivs 13. 1886. 121 nem Hegedűs Sándor t. képviselőtársamnak egy kijelentését, melynek alapjára ő helyezkedett és a mely egyetlen egy álláspontból támadta mindazokat, a mik részint t. képviselőtársam Horváth Lajos, részint pedig gróf Apponyi Albert által felhozattak. (Halljuk íj Ezen elvi kijelentés az volt, hogy ezen törvényjavaslat szemben az 1870:XLII. törvénynyel a törvényhatóságnak egyetlen egy érdemleges jogát sem érinti. Hát, t. ház, szemben ezen merész kijelentéssel, bátor vagyok őt csak néhány kevésbé fontos, mert az egészen fontosra, az 57. szakasznak lehető rövid kritikájára később fogok áttérni, mondom, egyes kevésbé fontos körülményre figyelmeztetni. Hát, t. képviselőház, a szabályrendelet alkotásának fontos jogában, midőn ennek megalkotása egy új feltételhez, tudniillik a bemutatási záradékkal leendő ellátáshoz köttetik, szabad legyen nekem kérdezni, hogy mit jelent ez egyebet, mint minden szabályrendelet alkotásának a t. kormány kezébe leendő letevését és esetleg meghiúsítását; szabad legyen őt kérdenem, hogy midőn a törvény]avaslatnak egyik szakasza azt mondja, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai megválasztásánál akár az eljárásban, akár a határozathozatalban mutatkozó törvénytelenségek szempontjából a főispán egyoldalúlag felterjesztést tehet és ennek folytán az egész választási eljárás megsemmisíttethetik, ha mindjárt senki sincs a megyei érdekeltek közül, ki az ellen panaszkodnék, mi egyéb ez, mint a törvényhatóságot legközvetlenebbül érdeklő fontos berendezkedési kérdésnek a megye kezéből való kivétele és tisztán a kormány kezébe való áthelyezése. {JJgy van! balfelől) Szabad legyen kérdeznem, hogy például a tisztviselők egy részének újabban contemplált kinevezése vagy a kezelőszemélyzet felett a főispán disponálása és ide-oda való hányatása, vájjon mindezek nem csorbítják-e mind a megyének eddig létezettjogkörét. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Legyen szabad kérdenem, hogy a törvényjavaslat 57. §-ának ») és k) pontjai, a melyekre későbben fogok áttérni, nem mind oly természetűek-e, melyek a megyében mind a rendelkezésnek, mind esetleg a végrehajtásnak jogát tisztán a hatalmi körbe vonják? Mindezek nyilvánvalóvá teszik azt, hogy ezen törvényjavaslat egytől egyig elvette a törvényhatóságtól még azon autonóm jogköröket is, a melyeket számára az 1870:XLII. törvényczikk meghagyott. (ügy van ! balfelöl.) De áttérve az 57. §-ra, méltóztassanak megengedni, hogy én ezen szakaszt, az életbe ugy, a mint azt hiszem, jelentkezni fog, bevezessem és azt ezen működésében a t. háznak be is mutathassam. (Halljuk!) Az 57. §-ból három rendbeli új hatalmi intézkedés domborodik ki. Az egyik az, hogy az KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. X. KÖTET. 57. §-nak a) pontja az állami tisztviselőknek nemcsak a személyük feletti felügyeletet, hanem az ezzel kapcsolatos functiókat is a főispán kezeibe teszi le, a mi eddig nem volt. A másik az, hogy a főispán kezeibe teszi le azon nagy érdekeket is, melyek eddig az 1870 :XLH. törvényczikk értelmében a köztörvényhatóságok által voltak ellátva és kezelve. A harmadik pedig azon szellem, a mely ennek végrehajtásában nyilvánulni fog és a mely szellemnek personificálását nekünk az úgynevezett titkárok nyújtják. A mi az elsőt illeti, a közigazgatási törvény 68. § a eddig is megadta a főispánnak azon jogot, hogy az összes, tehát állami administratióban is tapasztalt hiányokra vonatkozólag külön felterjesztést tehessenek és erre vonatkozólag concret esetekre is kiterjeszkedhessenek. Ezen rendelkezés felfogásom szerint, részint mert ennek kezelése testületi jellegű volt, részint pedig azért, mert ezen különleges joghoz a főispán, a testületi tanácskozásokon keresztül jutott, administrativ természetű és szellemű volt. Most mi történik, t. ház! Történik az, hogy az összes állami hivatalnokoknak személyes működése helyeztetik a főispáni hatáskör alá és ekként az administratiónak azon része, mely eddig államilag kezeltetett és melyre a főispán sem közvetett, sem közvetlen befolyása nem volt, kizárólag a főispáni hatáskörbe vonatik be. Hát, t. ház, ezen törvény értelmében joga lesz a főispánnak például az adófelügyelőhöz megkeresést intézni, hogy X. Y. ügyvédnek, orvosnak, mérnöknek, iparosnak, kereskedőnek vagy gyárosnak adója miért javasoltatik oly magasra, vagy csak oly magasra, joga lesz kérdést intézni, hogy például adóelengedési esetekben az elengedésnek mérve miért nem nagyobb vagy kisebb, vagy Péternek és Pálnak miért adatik vagy nem adatik adóhalasztás, szóval joga lesz nem directe, de indirecte akként eljárni, hogy ez által az állami közegek eljárásában az intimidatiónak irányzata oly alakban mutatkozzék, mit azon államtisztviselő hatalmi érdekben okvetlenül meg fog érteni és eljárásában azon intentiók szerint fog cselekedni, melyek szellemét azon megkeresés hangja kitünteti. (Igaz ! abaloldalon.) T. ház, ez az életben, bármiképen okoskodjunk is, igyfog működni és ha azért valaki azt mondja, hogy a törvényjavaslat ezen rendelkezése által nemcsak az illető hivatalnokok, hanem azok működési köre is bevonatik a főispáni hatáskörbe, teljesen igaza van és csak az élettel és a valósággal számolt le. (Helyeslés a baloldalon.) De menjünk tovább. A törvényjavaslat *) pontja különféleképen magyaráztatott e házban. (Halljuk!) Én ezen i) pontról azt állítom, hogy midőn abban az mondatik, hogy az ellenőrzési és felügyeleti körön belül a főispánnak joga van ren16