Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-203

120 203. erssságos ülés Bsíreziut* 13. 1886. viselőtársam, Bartha Miklós határozati javaslatát aláirtak és elfogadták, létezik. És én részemről csak elismeréssel tartozom mind Bartha Miklós t. képviselőtársamnak, mind pedig Helfy Ignácznak és azoknak, kik e tárgyban szólottak és az általunk elfoglalt álláspontot vita és kritika tárgyává tették, mert részemről magam is óhajtom, hogy az ország ebben a kérdésben tisztán lásson, véleményt alkothasson {Helyeslés hatféléi) és ezen alkotandó és kifejezésre jutandó közvélemény hatályosan előse;.'ítendi az administratio reformjának szükségét, szemben a mai tűrhetetlen helyzettel. (Élénk hélyedés a baloldalon.) De én részemről mégis óhajtottam volna, hogy igen t. képviselőtársaim ne csak az általuk elfoglalt elvi álláspont jelzésével, de annak részleteivel is foglalkozzanak és a megoldás tekintetében azon részletekre is kiterjeszkedjenek, melyek a megvalósítás egész területén szemeik előtt lebegnek, óhajtottam volna, hogy megmutassák kereteit és idomait, hatásköreit és ezek elválasztó vonalait azon berendezésnek, melyet azon alapon létesíteni óhajtanak. Mert csak síkkor jöttünk volna tisztába azon kérdés iránt, hogy vájjon álláspontjuk az alkotásná] kibontakozna tik-e azon homályból, melyben azt örökségképen az 1848-iki törvények reánk hagyták, avagy nem fognak-e azon dilemma előtt állani, hogy választaniok kell a parlamentarismus és munieipalismus közt. De bárhogy álljon is a dolog, egy bizonyos és ez az, hogy azon intézmény, a mely jelenleg létezik és mely a legközelebb multak tapasztalatai szerint a polgári és politikai szabadság megszorítására, az administratio érdekeinek kizsákmányolására annyira felhasználható volt, a mennyire az tényleg és valóban felhasználtatott, mindenütt, hol a főispánoknak a törvényhatóságokat a politikai küzdelembe bevinni sikerült — nem lehet ideálja senkinek és bizonyára igyekezni fog mindenki, hogy ezen mai, teljesen tűrhetetlen és a közszabadságra veszélyes helyzettől kibontakozzunk és ez irányban rendezzük valaniiképen azon administratiót, mely ma a közszabadságra veszélyes. (Helyeslés a baloldalon.) Mielőtt, t. képviselőház, azon álláspontra nézve, a melyet ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalok, nézeteimet lehető rövidséggel elmondanám, méltóztassék nekem megengedni, hogy előlegesen is egy megjegyzést tegyek. (Halljuk! Bálijuk!) Sokszor hangoztatott e házban és e házon kivül a sajtóban, hogy mi a ház ezen oldalán személyes politikát űzünk és a ministerelnök urat kíméletlenül támadva, keresve keressük azon ellentéteket,a melyek az ő politikai életében felmerülnek. (Halljuk !) T. képviselőház! Hogy mennyire tízünk mi, különösen azok, a kik annak idején a t. ministerelnök ur politikájától a támogatást megtagadtuk; megtagadtuk pedig azért, mert jobb pénzügyi, jobb közgazdasági és jobb kormányzati politikát kívántunk és követeltünk, mondom, hogy mennyire tízünk mi személyes politikát, arról, t. képviselőház, tanúskodhatnak mindazon tettek és mindazon fáradalmak, a melyeket éveken keresztül a felmerült fontos kérdésekben követtünk és a melyeknek substratumait a képviselőház jegyzőkönyvei, naplói és az ezekben feltalálható számtalan javaslataink mutatják, (ügy van! a baloldalon.) Mert egy dolog iránt tisztába kell lennünk tisztelt képviselőház és ez az, hogy vájjon a létező alapokon lehet-e jobb politikát követni, akár pénzügyit, akár gazdaságit, akár közkormányzatií ? Én azt hiszem, hogy igen. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igazat adnak nekünk e tekintetben a mi t. szomszédaink is, kiket távol legyen tőlem bármi tekintetben a mi tetteinkkel solidaritásba hozni •— az ő számtalan javaslataik mindazon kérdésekben, a melyek a közjogi kérdésekkel kapcsolatban nem voltak és a melyeket hosszú éveken keresztül e házban szintén előterjesztettek. Ha tehát csakugyan áll az, hogy a közjogi alapon is lehet jobb politikát követni, mint a melyet a kormány követ és a melylyel az országot oda juttatta, a hol állunk, akkor lehetetlen megtagadni az elvi álláspont jogosultságát oly politikai pártnak és politikai töredéknek, a mely a létező közjogi alapon oda törekszik, hogy az ország sorsa minden tekintetben helyesebben kezeltessék. (TJgy van! balfelől.) Ha tehát mireánk lehet ütni azt a jelleget, hogy személyes politikát űzünk, akkor logiee talán t. barátainkra is ezt lehetne mondani, pedig nem hallottuk, hogy az ő törekvéseikre ezen vád jellege ráíratott volna. Hogy pedig, t. ház, mi koronként, nem ugyan a t. ministerelnök urnak személyét, hanem az ő eljárását és az ő hosszú éveken keresztül követett politikai múltját szigorúan megróvjuk, annak okai nem mi vagyunk; í TJgy van! balfelől) hanem oka azon általános politikai elvtelenség, a melyre a t. kormányelnök ur helyezkedett, a mely porba rántott minden politikai ideált, (TJgy van! balfelől) sivárrá tesz minden politikai küzdelmei, (TJgy van! bálfelöl) kiirtani készül minden politikai hitet (TJgy van! bal/elől) és egy iskolát alapít, melynek nyomdokaiban — minden nemzet történelmének tanúsága szerint — csak a hanyatlás jár. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Nem egyes, a változott viszonyok szerint idomuló és talán elvi jelentőségű kérdésben követett nézetváitozásról van itt szó t. ház, hanem szó van egy általános politikai nihilismusról, (Tetszés balfelől) a mely ellen küzdeni, ha kellemetlen is, de erkölcsi kötelességünknek ismerjük. (Vgyvan! baljelöl.) Ennek előrebocsátása után, midőn magára a törvényjavaslatnak lehető rövid kritikájára áttérnék, hogy a helyzetet tisztázzuk, fel kell említe-