Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-203

116 203. országos ttlét ns rczins 13. i886. ne nevezzék magukat a régi liberális párt utódjának. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a jelenlegi admimstratio és a megyékről szóló törvényjavaslat az önkormányzat épületének bolthajtását törpére építi. Eszembe juttat ez egy keleti regét, midőn egy hatalmas szultánnak volt egy eunuch nagyvezére, a ki a maga férfiatlanságának tudatában sértve érezte magát azon keleti nép büszkesége és férfiassága által, elhatározta, hogy ezt a népet megalázza és szolgájává teszi öró'kidőre. Minden erőszakos támadás hiábavaló volt és egyszer reávette urát, hogy rendelje el, hogy azon népnek sátrait csak törpére szabad építeni és azon keleti nép tagjainak, midőn sátraikba léptek, meghajlott fejjel és meggörbült derékkal kellett ott élniök és midőn e^y idő, talán egy jubileumi korszak után onnan kikerültek, az isten szabad ege alá, akkor is meghajlott tövei és meggörbült derékkal jártak, keltek ós az a régi, büszke, szabad nemzet szolganéppé sülyedt. Én, t. ház, nem akarom, hogy önkormányzati institutiónk bolthajtása oly törpévé alkottassák, mint azon keleti népnek sátora. Már most látjuk a községi, városi, megyei önkormányzat hajlékait ilyenné átalakíttatni, hogy onnan meggörbülve, törpén kerüljön ki az isten szabad ege alá a magyar nemzet, ott se tudjon emelt fővel, egyenes derékkel, szabadon állani. (Tetszés a szélső balon.) Én nem akarok hazámban szolganépet már csak azért sem. mert nem tartom véletlennek a történelem azon logicáját, hogy midőn az egész középkoron keresztül Európában a legnagyobb zsarnokság uralkodott és a continensrol a szabadság csak egy szigetre menekült, ugyanakkor Magyarországon oly szabadság volt, a melyre a középkor történelme büszkén hivatkozhatik. Én azt tartom, hogy a szabadság fenm áradása itt e földön, az önkormányzat institutiónak keretében és védelme alatt nem volt egy történelmi véletlenség. Az szükségesség és kényszerűség volt, a mely mint szükség tovább tart. mert valamint a mi feladatunk volt a múltban az, hogy mohamedán zsarnoksággal szemben fenntartsuk a kereszténységet, mely az egyéni szabadság princípiumait foglalta magában, ugy a jövőben is feladata az Magyarországnak, hogy egy másik zsarnoksággal szemben fentartsa a politikai szabadságot és e szabadság zászlója alá csoportosítsa azon népeket, a kik nem akarnak egy ázsiai zsarnokság járma alatt nyögni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Önzésből sem tudom elfogadni e törvényjavaslatot, mert megszoktam én is, mint atyáim, hogy felemelt fővel, férfiasan és szabadon tekinthessek körül hazámon. És ha meg akarom védelmezni a saját személyem szabadságát, ugy meg akarom védelmezni a gyermekeim szabadságát is, mert | éltem feladata az, hogy a mint kiirtottam őseim örökségéről a dudvát és a tövist, ugy irthassam ki az önkényt, a zsarnokságot, mely felüti fejét a haza terein, hogy büszkén mutassanak gyermekeim azon szerény ősi hét szilvafa alá, mely alatt annyian pihennek, kik a zsarnok elé odatartották mellöket (Hosszas élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Bálijuk.') A válaszolást azon kevés dologra, a mit a képviselő ur a törvényjavaslatra nézve elmondott, fentartom magamnak akkorra, mikor egyátlalában még a vita folyamán részletesebben nyilatkozni szándékozom. Most csak egy pár észrevétel megtételére érzem magamat kötelezve. (Halljuk!) Az egyik az, hogy határozottan visszautasítsam azon általánosságban felhozott vádat, hogy a főispánok a közmunka alól kivonják magukat, és akatasternél gondjuk volt, hogy adójuk lejebbszállittassék. Megeshetik, hogy egyes főispánnál, épen ugy mint nem főispánnál, az igazságosabb beosztás következtében alábbszállt, de bizonynyai másoké fel is emeltetett. Ennélfogva azt tartom, hogy ily általános váddal illetni a főispáni kart, legalább is nem helyes, nem parlamentbe való eljárás. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Pedig, sajnos, ugy van! Ellenmondás jobbfélöl.) A másik, t. ház az, a t. képviselő ur nagy tetszést aratott az ösztöndíjakra nézve kibocsátott rendelet rovatainak felolvasásával. Számtalanszor hallottam, t. ház, a panaszt, hogy az még sem járja, hogy ösztöndíjban részesittessenek olyanok, kiknek politikai magatartása nem correct. De hát attól függ. miképen értelmezzük ezt a „politikai" szót. Ha pártpolitikai szempontból értelmezzük, akkor helytelen; ha pedig általános politikai szempontból értelmezzük, akkor helyes. (Helyeslés a jobboldalon.) Tegyen fel a képviselő ur annyit minden ministerről — hisz elvégre nem az én tényemről van szó — de tegyen fel minden ministerről annyit, hogy ha a másik politikai szempontot akarná kutatni, bizonyosan nem nyomtattatná ki, hogy közkézen forogjon. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha épen megakarná tudni, meglelné annak módját máskép is. (Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur (Halljuk/ Halljuk!) továbbá leirva, hogy mily borzasztó most a megyei élet, azt mondja: „és ime ennek a megyének meghagyni akarására hivatkozik lelkesülten a ministerelnök". Hát, t. ház, az a megye, ha olyan volna, mint a t. képviselő ur leírta — csakhogy nem olyan — az nem az ezen törvényjavaslatban tervezett megye, hanem az, mely a jelenleg érvényben levő törvény alapján, ha e javaslat el nem fogadtatik, megmarad. Hogyan lehet tehát ez indok arra, hogy á törvényjavaslat elvettessék, azt én nem