Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-203

203. »rsíásros Slés máresrins 13 1886. 115 eszembe, a ki máskép nem tudott gondolkodni és dolgozni, mint csak ugy, ha előbb rothadt almák­kal vette magát körül. {Derültség és tetszés a szélső báloldalon.) Azt hittük, t. ház, midőn az alkotmányosság visszaállittatott, hogy a 48-iki évek alkotmányos szelleme fog restauráltatni és azt látjuk, hogy a mi ellenségeink elveit restauráljuk. (Ugy van! a szélső hátoldalon.) A restauratióknak minden hibája, bűne és fél­szegsége meglátszik a jelenlegi kormányon. Élőbb törvényben lappangva jelennek meg a közszabadság és alkotmány ellen felhasználható kis sorok és pontok. Később fel kezdik a köz­szabadság ellen használni azokat, a közvélemény felzúdul. Ekkora közvéleménynek egy kis enged­mény tétetik. Felhasználják azokat másodszor, harmadszor, a közvélemény ismét felzúdul. De már akkor nem hallgatnak a közvéleményre. Ké­sőbb a törvény sorai között és a törvény ellenére gyakran léptettetiiek életbe a legsérelmesebb intézkedések és figyelik, hogy mi a következés. Ha a közvélemény álmos és lanyha, a visszaélés lesz a rend, a szokás. (Igaz/ Ugy van ! a szélső balon) Mikor ezen visszaélések már nagy terje­delmet öltöttek és a visszaélők bátorsága nem csökkent, hanem növekedett, akkor előállnak és törvényjavaslatba foglalják a visszaéléseket, ugy mint a jelenlegi törvényjavaslat, mely egyebet nem tartalmaz, mint a jelenlegi közigazgatásban levő visszaéléseknek törvényesitését. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Törvénybe foglalják a visszaélé­seket, mikor szükségesnek látják, hogy ezek tör­vényesítve iegyenek, azt kérdem, vájjon hol lesz a határa már most ezen visszaéléseknek, melye­ket ezután a törvényen kivül és a törvények da­czára fognak elkövetni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) A restauratio szelleme uralkodik tel­jesen, ezt világosan lehet bizonyítani, mert a 48-iki törvényhozók és azok, kik előkészítették a 48-iki törvényeket, nem ilyen közigazgatásról, nem ilyen önkormányzatról álmodoztak, hanem igenis ugyanezen administrátori institutio, ez ugyanezen hatáskör tágítása az, hol a főispán lénye és ha­talma a megye egész közigazgatását uralja. Ugyan­azon megyei közigazgatást contemplálták azon államférfiak, kik Kolowrat államminister elnöklete alatt tanácskoztak és az administrátori rendszer behozatalát elhatározták. Felolvasom azon hatás­kört, mely ezen administratorok részére megálla­pittatott. Nem vagyok ugyan birtokában azon részletes utasításnak, a mely adatott, de annak bizonyosan birtokában lesz egyik ősz államférfiunk ott a főrendiházban és ha akarja, módjában lesz összehasonlítást tenni a jelenlegi törvényjavaslat és azon részletes utasítás között és bizonyára azt hiszem, hogy a mirúíiter urnak is van róla tudo­mása, mert megtalálta valamely rég elfeledett szekrényben és onnan elevenítette fel e törvény­javaslatban. (Slénlc derültség balfelől és a szélső bal­oldalon.) A rendelet, mely a főispánokról szól 1845. február 9-én kelt Mailáth Antal eancellár aláírá­sával és így szól: „Ennélfogva a megyék kor­mányzói a kormányukra bízott megyék kebelében lakásukat venni, minden köz- és az előfordulandó tárgyak fontosságához képest kis gyűlésekben is elnökösködni, a törvényszéken — mint volt e javaslat 57-ik §-a — s különösen a büntető, szám­vevő és árvák székein gyakrabban résztvenni, a megyék pénztárait gyakrabban megvizsgálni, (Helyeslés jobbfélől) a közadók behajtását a leg­hathatósabban eszközölni, megyéjüket évenkint beutazni, a községek beligazgatását és kivált számadásaikat, ugy szintén az adó egyenkinti fel­osztását, jegyzőkönyveiket és pénztáraikat az illető tisztviselők jelenlétében megvizsgálni (He­lyeslés jobbfélől.) — majd meglátjuk helyes-e ? (De­rültség balfelöl) — továbbá a helységek lakosainak helybeli elöljáróik vagy a megyei tisztviselők elleni panaszaikat kihallgatni ? a mennyiben lehet­séges azonnal a helyszínén elintézni, nemkülön­ben a megyebeli utak s középítményekre, vala­mint a közmunkák igazságos arány szerinti fel­osztására felügyelni kötelesek legyenek, szóval, hogy megyéjük igazgatásának mintegy központját képezzék". Tehát az administráió főispán, ki az ellenőrzés ürügye alatt mindenbe egész le a köz ségi administratióig befoly, már benne van ez administrátori rendszerben. Önöket uraim szabad­elvűeknek hívják, azt mondják, hogy önök a régi szabadelvtípárt örökösei. Az a régi szabadelvűpárt nem halt meg, végrendelet nélkül, kiadatott egy nyilatkozata 1847-ben, a mely „ellenzéki nyilat­kozat" név alatt ismeretes s a mely ismét Deák Ferencz tollából folyt, ki a túlsó oldalnak huza­mosabb éveken át vezére volt. Az az ellenzéki nyilatkozat következőkép hangzik: „A megyék alkotmányos consistentiáját pedig újabban megsér­tette részint az által, hogy a törvényes főispánok he­lyett számos megyében helyetteseket nevezett ki, részint pedig az által, hogy több megyében fő­ispánt, mint a megyétől külön vált és annak elle­nében álló, sőt a megyei hatóság fölébe emelt külön hatóságot kívánja tekintetni; annak egy­oldalú előadására határoz, dorgál és fenyeget; az ellene emelt vádakat pedig még vizsgálat alá is csak hosszas halasztgatások után veszi". Hát most tessék nevetni, (Derültség a szélső baloldalon) és helyeselni, mert ez a régi szabadelvűpártnak a végrendelete, a melynek örököseiül nevezik ma­gukat. Dobják le az álarczot, legyenek azok, a mik a 47-et megelőző reactiónak utódai, nevezzék ma­gukat nagyobb vagy kisebb Kolowratoknak, de 15»

Next

/
Thumbnails
Contents