Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-203

108 203, országos filét mirezims 13. 1886. szeretem, ha gyermekeim az iskolában megtanul- j ják a magyar szót, de nem én vagyok oka annak, hogy nem volt alkalmam azt elsajátítani. Joggal 1 követelhetem tehát, hogy engem azért érthetetlen ] kézbesítésekkel ne zaklassatok, tévedésbe ne ejt- I seték, ne károsítsatok. Egy szóval a magyar nyelv j hivatalos használata s terjesztése elég sokszor szokott felhozatni, mint az elégületlenségnek egyik föoka. Mindezek daczára, ki merem mondani, t. ház, hogy én a bajnak főokát egészen másban látom. Nézetem szerint a nem magyarajka nemzetiségek idegenkedése, sőt álJamveszéiyes magatartása nem onnan ered, mintha túlságosan magyarosítanánk, hanem épen ellenkezőleg, a baj abban van, hogy nem vagyunk többé eléggé magyarok. Igaz és tagadhatatlan, hogy a magyar nyelv terjesztését illetőleg haladtunk s tudunk vívmányokat felmutatni. De nem fog ártani, hogy végre valahára valaki a magyar parlamentben mondja ki azt is, hogy a vívmányok ezen a téren is a modern I kornak egyik typusát tükrözik vissza, tudniillik j hogy h;ijlandók vagyunk a külső látszattal meg- j elégedni. Az iriandi legutolsó pórember is folyé- j konyán és jól beszél angolul s mégis a legeikese- j redettebb ellensége Angolországnak. Az orosz nihilista, ki az oroszon kivül egyéb nyelvet nem j is tud, gyűlöli az orosz államrendszert, minden l hódításait, annak hatalmas hadseregét s azt min- j den áron megsemmisíteni igyekszik. Taitelbaum nevét Tétényire magyarosíthatja, megtanulhat, sőt | folyékonyan beszélhet magyarul s bár mennyire kürtölik is hivatalosan és nem hivatalosan, hogy ő az igazi hazafi, ngy jellemére, mint észjárására nézve még sem magyar (Ugy van! a szélső bah oldalon) s az ő kezében levő, közvéleményt csináló apparátusnak köszönhetjük nagy részben, hogy a magyar önkormányzatot s szabadságot oly törvény- : javaslattal koronázzák, mint az előttünk fekvő. ] (Ugy van! a szélső haloldalon.) j Nem tagadom, í. ház, a nyelv drága kincs, az egységnek factora, de hogy a nyelv- terjesztésének jó eredménye legyen, annak elengedhetetlen feltétele, hogy az, a minek a nyelv külső ismérve, tudniillik a nemzeti jellem, csorbát ne szenvedjen s azon nemzeti s magyar intézmények, melyeknek köszönhetjük, hogy ezen geographiee kedvezőtlen fekvésű hazában itt egy egységes magyar haza fennáll évezred után is, veszendőbe ne menjenek! A rövidség kedvéért engedjék még meg, hogy állításomat egy pár élő példával magyarázzam. | Tegyük fel, hogy azon tősgyökeres magyar intézményt, melynél fogva nem a fekvő földbirtokot { magát, hanem csakis annak termését, jövedelmét > lehet végrehajtás alá vonni, nem dobtuk volna ( lomtárba, hanem azt alkalmaztuk volna, érvénye- j sítettük volna az új korban is. Tegyük fel, ha a 1 magyar közjog örökbecsű intézményeivel a föld- | hitelt illetőleg szintén ugy tettünk volna! 1848 előtt — egyes egyedül a szerzeményt kivéve — a földbirtok a családé, a nemzetségé volt. Tegyük fel, ha ugy intézkedtünk volna, hogy ezen aviticus intézmény helyett például a község, avagy a kisbirtokosok szélesebb körű testülete és pedig mind a két esetben ugy értem, hogy a hatóság szigora felügyelete alatt — azon kérdésre nézve, melyik neme a hitelnek legyen megengedve, melyik nem, — tegyük fel, hogy ily hatósági felügyelet alatt működő testületek gyakorolnának ellenőrzést, vállalnának bizonvos solidaritást, azaz teljesítenék azon sgendákat, melyeket most egész mechanicus módon a mozgó tőke előnyére végez a telekkönyvi hivatal, biztos lehetne a t. ház, hogy ez esetben a tót atyafi félvállról nézné a morva, ruthén, lengyel, orosz faj- és nyelvrokonait, a kiket a földhitel, uzsora tett és tesz koldussá. Tegyük fel, hogy a részben német ajkú, részben német szülőktől származó iparos polgárságtól nem tagadták volna meg azt, a mit az ügyvédeknek megengedtünk.hogy tudniillik testületileg szervezkedjenek — a jelenlegi ipartörvény nem engedi, mert minden testület alapját, tudniillik azt, hogy a hasontermészetű iparágak tömörüljenek, meggátolja — tegyük fel, hogy vámpolitikánk magyar és nemzeti lenne s a magyar iparost nem szolgáltatnák ki védtelenül az idegen gyáriparnak és importnak, ez esetben, honi iparosaink nem küzdenének a nyomorral s megelégedett fiai lennének a hadának! (Uqy van! a szélső baloldalon.) Ha pénzügyi törvényeink s szabványaink nem lesznek többé ellentmondó rendeleteknek s kelepczéknek zavaros tömkelege, ha nem mulasztjuk el minden, nemcsak a szabad, de a jogállam alapjáról is gondoskodni, ha ismételt kéréseim daczára nem mulasztjuk el, a személy, vagyon sérthetetlenségét kellő biztosítékkal ellátni, ha rendezzük és biztosítjuk a gyülekezési szabadságot : (Ugy van! a szélső baloldalon) ugy a román, ruthén, mind szerb künnlakó nyelv- és fajrokonaival szemben büszkélkedni fog azzal, hogy ő menynyivel különb jogokkal bir azokhoz képest. Ha teljesítettük volna valóban a 48-as törvény mandátumát, mely a választási szabványokat is csak ideiglenesen hozta, mely egy agrár törvény hozását a jövő országgyűlésre bizta, ha az önkormányzatot és a parlamentet a 48. év szellemének megfelelőleg az egyenjogúság alapján testté, vérré teszszük; (Ugy van! a szélső baloldalon) akkor, t. ház. meglesz a szerves s minden kényszernél hatalmasabb kötelék törvényhozás és a nép között. (Ugy van! a szélső baloldalon,) Ha az annyira kürtölt egyéni függetlenséget oly irányban valósítjuk, hogy mindenki láthatja, miként nyer érvényt az ő akarata, az ő jogos óhaja a municipiumokon ós az országgyűlésen, oly intézmények oltalma alatt fog élni, hogy személyes biztosságát, családját, lak-