Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-203

203. országos ülés aárezius 13. 1886. 107 nemzetnek ezen törzse s gyökerének politikai jogai | és működése ne maradjanak csupán a papiron, hanem érvényesüljenek okszerű módon, ezen eszme talán még sem oly fantasticus, ezen eszme nem valami idegen, hanem némi tekintetben folytatása lenne az ősmagyar, feudális önkormányzat s képviseletnek. Higyje el a t. képviselőház, hogy ezen eszme sokkal kevésbbé van ellentétben a magyar nemzet geniusával s nemzetünk traditiójával, mint ezen előttünk fekvő törvényjavaslat, ámbár szívesen eMsmerem, hogy nagyon idegennek kell feltűnni mindenki előtt azon indítványomnak, a kik az álliberalismusnak az igazán művelt s haladó népekelőtt már nagy részben hiteltvesztett „sehlager"-ein túl nem tudnak pillantani. En nem igényelhetek csalatkozhatatlanságot. Talán más utakon, más módon sikerülni fog az önkormányzat, problémáját megoldani, hiszen,hogy aj elén „prókátoros zsidóliberalismus" kerékvágásában semmiképen sem boldogulunk, azt csak eléggé igazolja a jelen törvényjavaslat, igazolják a lefolyt viták. Grünwald Béla, t. képviselőtársam márczius 1-én mondott bestédében a 48. évről szólva, azt mondta: „Az 1848-iki korszakos átalakulás alkotmányunkba, egy eddig ismeretlen idegen intézményt, a parlamenti felelős kormányt illesztette be." Én Grünwald képviselőtársamnak ugy szakképzettségét, mint személyét tiszteieta. Annak daczára bátor vagyok megjegyezni, hogy a dolgot még sem volna szabad igy defmiálni, ÍYaneziaországban, Németországban, hol az uralkodók hatalma s egyéb factorok befolyása alatt, minden önkormányzat s képviselet és pedig az úgynevezett rendi képviselet is elmosódott, népképviselet, felelős kormány új, sőt idegen iiitéziíiénynek inkább nevezhetők. De Magyarországban igy szólni nem helyes. Nem akarok arra figyelmeztetni s nem is szükséges, hogy a mesrye a régi időkben sokkal democraticusabb volt, mint az utolsó századokban, hogy a megyei congregátiókban a községek, az egyszerű föídmívelő nép küldöttei is tanácskoztak, sőt esetleg hoztak Ítéleteket is. Nem is szükséges arra figyelmeztetnem, hogy a régi időkben az országgyűlés sem viselt oly exclusiv alakot, mint később, egy szóval Magyarországalkotmányos ország volt. Igaz, hogy ezen alkotmány az utolsó századokban a feudalismus alakjában jelentkezett, azaz rendi volt. Apáink és pedig a jogosultak maguk, ezen rendi alkotmányt egész határozottan népképviseletté, akarták tenni. A 48-as esztendő nem volt más, mint ezen akaratnak leghatározottabb nyilvánítása. Akkor még j nem dívott annyira a phrasis. ("Ügy van! a szélső 1 baloldalon.) Az igaz, hogy Grünwald képviselőtársamnak egy tekintetben igaza van. A 40-es j években Európában egy úgynevezett ^modern, j mustra, alkotmányos chablon" volt divatban. Ezt ! tartották a boldogság és szabadság panacaeájának. j Hogyan készült ezen mustra-chablon ? Tudósok a zöld asztal körül, nem ismervén az angol alkotmány lényegét, melyben mellesleg mondom, most is sok van, ami a középkorra emlékeztet, gépiesen másolták le annak külső formáját. Könnyű kimutatni, hogy ugy az olasz, mint a német, mint a több rendbeli franezia alkotmányok lényegükben ezen miistra-chaMonra vezethetők vissza. Az 1848. esztendőben tudvalevőleg sok idő nem lévén hazai intézményeinknek gondos, lépésről lépésre való átalakítására, ezen alkotmányos mustra-minta codificálása által hitték apáink azon akaratukat, hogy a feudális alkotmány népképviseletté legyen, leghatározottabban kifejezhetni. Ha a világosi események nem szakítják félbe nyilvános, politikai életünket, minden esetre az, a mi évezredes alkotmányunkban örökértékű és a mi minden valódi alkotmánynak lényegét képezi, érvényt fogott volna magának szerezni. Hogy nem alaptalanul vélekedem igy, legvilágosabban mutatja az országbírói értekezlet. Az örökösödésről, telekkönyvről, földhitelről stb. felmerült tárgyalásoknál az egyedüli helyes földhitel s agráriust elvek többségben voltak és pedig az ott tanácskozók nem voltak valami kuruez emberek, bárdolatlan ősmagyarok, hanem részben theoreticus juristák, részben a gyakorlati élet emberei legtöbbnyire úgynevezett „gutgesinnt" emberek, a mint őket akkoriban Bécsben nevezek. Igaz, hogy már azon értekezletben találkozunk azon jelenséggel is, hogy egyesek talán jó szándékkal, mert haladni akartak, azt hitték, hogy magyarhoni törvényeinknek örökbecsű intézményeit szőröstül bőröstül a lomtárba kell dobniok. Igen, jelen parlamenti rendszerünk idegen intézmény, ép oly idegen s nem magyar mint a jelenlegi törvényjavaslat. De t. képviselőtársam Grünwald elfelejtette megmondani, vájjon miért idegen, miért nem magyar ? Nem szóvita ez, t. ház ! Részben nyilt titokképen, részben bevallva, ezen törvényjavaslatot azzal ajánlják, jobban mondva., mentik, hogy a nem magyar nemzetiségek magatartása, avagy netán onnét eredendő veszélyek szükségessé teszik, hogy a főispán rendkívüli hatalommal bírjon! Miután ismételve azon váddal kénytelen voltam felszólalásomat megkezdeni, hogy törvényeink s politikánk nem magyar többé, at. ház meg fogja engedni, hogy a kérdés ezen oldalára nézve is tegyek egy pár megjegyzést. Mi, kik folyton és szorosan érintkezünk a nem magyar ajkúakkal — mi tudjuk azt is, hogy a magyar nyelv hivatalos használata ellen nem hiányoznak panaszok. Az öregebb s hála isten, még hazafias közönség rendesen azt szokta mondani : Apám, nagyapám itt a hazában fáradoztak s védték ezen hazát, én jobb hazafinak tartom magamat, mint sok olyan, kinek nincs más érdeme, minthogy anyanyelve magyar. Szívesen látom, sőt 14*