Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

180. országos ülés február 10. 1886. SS mindenütt oktatást nyerjenek az ipar valamely ágában a végett, hogy ha Magyarország valaha iparos országgá válik — ma még nem az — akkor a nép közt kézi ügyességgel és az ipar iránt érzékkel biró elem legyen. (Helyeslés.) Elrendelte a ministerium második fokon azt, hogy mindenütt, a hol felsőbb ipari vagy népiskolák vannak, a mezőgazdaság gyakorlására s az ipar valamely ágában való jártasság megszerzésére mód nyújtassák. Ez megtörtént és eddigelé nem nagyon sok polgári iskola mellett ugyan, de nyolcz vagy kilencz helyen már megkezdetett az ipar valamely ágának oktatása. (Helyeslés.) És nem mondom, hogy e pár év alatt már nagy sikert mutatunk fel, de egyszer csak meg kell kezdeni és e kezdemény azon reményre jogosít, hogy jövőre ez utón sokkal műveltebb iparosokat tudunk neveim, mint a milyenek azon műhelyekből kerülnek ki, melyekre czéloztam. Ezen iparostanulók munkásságának eredménye az országos kiállításon helylyel-közzel be is mutattatott. Egyébiránt, ha méltóztatnak meggyőződést szerezni ez intézmény előhaladäsa és sikerére nézve, a budai oldalon levő férfitanító-képezdében be van rendezve egy műhely, hol az elemi iskolai tanítókból iparosiskola-tanítók képeztetnek iparostanítókká a végre, hogy a hol ily műhely állíttatik fel, ott mindenütt található legyen ahhoz való tanító, nem csak olyan, a ki a mesterséget érti, hanem olyan is, ki egyszersmind erre szolgáló más tudományt is oktatni képes. (Helyeslés.) Be van rendezve ily műhely az iparosiskolák növendékei számára is, hol 10—12 növendék tanul, de be van rendezve műhely a végett is, hogy a polgári iskolák növendékei közül azok, a kiket szülőik, ipari ágakra akarnak adni, ott megtanulhassák a kézügyességet és egyáltalán megtalálják az ipari képzésre való alkalmat. (Helyeslés.) Ezek voltak azok, a melyeket felvilágosításként előadni bátor voltam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rácz Áthanáz! Minthogy a néptanítók csekély s a törvénynek sem mindig megfelelő javadalmazása szóba hozatott, méltóztassék megengedni, hogy ugy erre, mint általában a néptanítók helyzetének javítására vonatkozó nézeteimet röviden elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) A néptanítók nem mindenütt vannak egyformán javadalmazva s a mai élet drágasági viszonyait véve, szerintem kívánatos, hogy a vidéki néptanítok ugyanazon kedvezményekben részesüljenek, a melyeket a fővárosban vagy más nagyobb vidéki városokban a mai viszonyokhoz alkalmazottan, a törvényhatóságok nagy szívességéből a tanítók élveznek. Midőn az ifjú nagy szorgalommal és sok költséggel kiképeztetett s bevégezte iskoláit, az életbe lép, állomás után néz s ha kap egyet, azt habár | csekély fizetésű is, a jobb remény fejében megtartja ; de ha családot alapított, ezen csekély fizetés mellett többé állomásában nem maradhatván, igyekszik attól megmenekülni s egyéb foglalkozást végezni, a mely idő alatt elhanyagolja a tanítást, tehát a népnevelést. De nem is lehet ez máskép, mikor a javadalmazás még 300 forintnál is csekélyebb, a melyet a törvény minimumként állapított meg, a miből ma már még egy napszámos sem élhet meg. A görög keletieknél és a görög katholikusoknál részben oly tanítók vannak alkalmazva, a kik évi 40 forintnál, egy pár véka búzánál és két öl fánál nem kapnak többet, miből alig esik 21 krajczár egy napra. Ebből pedig megélni teljes lehetetlenség. E fizetésért ezeknek nemcsak a tanítói, hanem a kántori, a templomszolgai és sokszor a halottkémi szolgálatot is kell teljesíteniük. Hogy ily dotatióból e tanítók meg nem élhetnek, ezt a t. ház is be fogja látni s ezért felkérem a t. minister urat, hogy intézkedni méltóztassék az iránt, hogy nemcsak a görögkeletieknél, a görög katholikusoknál, hanem általában a felekezeteknél a tanítók fizetése legalább azon minimumra emeltessék, melyet a törvény a községi iskolákra nézve szab meg (Általános helyeslés) és hogy azon visszásságok, melyek szerint a tanítók 2 —8 éven át nem kapnak fizetést s a jogos követelményeikhez nem juthatnak, végre megszűnjenek. (Elénk helyeslés) Beszédemet, t. ház, azzal zárom, hogy felkérem a t. minister urat, hogy a nemzet ezen igen érdemes napszámosai, a néptanítók fizetésének 300 forintnyi minimumát általában oly összegre méltóztassék felemelni, mely a mai drágasági viszonyok közt a tanítóknak a megélhetést biztosítja (Élénk általános h-lyeslés) és hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot a legközelebbi ülésszakban előterjeszteni szíveskedjék. (Élénk általános helyeslés.) Lázár Ádám: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy Irányi Dániel t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatot pártolom; annálinkább, mivel sem a t. szakminister ur, sem ministeri tanácsosa azon általa felsorolt statistikai adatokat meg nem czáfolták; mert midőn átlagosan beszéltek egyik és másik tanintézetnél lévő költségről: ez nem megdöntése a részletesen felsorolt adatoknak. Pártolom továbbá annál inkább, mivel a kormány a minister ur rossz politikájának következményét, tudniillik Magyarország pénzügyi hiányos állapotát elismerte az által, hogy az ország pénzének idegen vasutak építésére való elfecsérlése folytán nem lehet tanügyi czélokra többet áldozni. Miután tehát ezeket a t. minister ur beismerte, bátor vagyok a t. ház engedelmével egy helyi érdekű polgári iskola iránt felszólalni. Mit látunk a t. minister ur költségvetéséből általában? Mig a földmívelés-, ipar- és keres-