Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

ÍH 380. országos ülés febrmár 10. 1886. kedelemügyi minister költségvetésében ipari czé­lokra és a kassai gépipariskola számára 125,000 forint van előirányozva, addig a szakminister nr költségvetésében ipar- és kereskedelmi iskolákra, muzeumokra és hasonló czélokra 225,000 forint vétetik fel. Megvallom, t. ház, nem értem, miként vannak ezen ipari czélok itt a közoktatási minister tárczá­jába fölvéve. Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­ügyi minister r Az iparoktatás ide tartozik! Lázár Ádám: Én azt hiszem, hogy ez az eddig dívott szakszerűség a minden rendszeres be­osztás nélküli, különböző tárczákba való fölvétel következménye. Azonban, hogy ez sem a czélszerű kezelésnek, sem pedig a kellő ellenőrzésnek nem felel meg, ezt, azt hiszem, épen maga a minister ur be fogja látni. Annál inkább kitűnik pedig ezen anomália, mert már történtek esetek, hogy egyik-másik tárczá­ból áthelyeztettek költségek oda, a hova talaj don­képen tartoznak. Nem szándékozom ez alkalommal azon iránnyban indítványt tenni, hogy helyesebb beosztás tekintetéből az ily költségek a tulajdon­képpeni tárezába tétessenek át, mert azt látjuk, hogy a t. minister ur az általános tudományosság szem­pontjából, mondhatni encyclicus irányban nem igen szűkmarkú a különböző ipari czélokra, különböző ipari tanintézetek fejlesztésére szükséges költségek­ben ; ámbár igen jól tudhatná, hogy a ki sokat markol, keveset fog és különösen azt ajánlanám, hogy itt a fővárosban központosított, költségesebb és fényűzőbb építkezéseknél megtakarítható össze­gekkel a vidéken szükségesebb ipartanmuhelyeket látogató tanulók segélyezésére fordítaná,azt hiszem, ez által sokkal inkább elérhetné azon czélt, a mit mindnyájan óhajtunk, mert például a budapesti iparközépiskola 62,000 forinttal szerepel a jelen­legi költségvetésben. Megengedem, hogy ez kitűnő ifjú iparosokat részint a szakoktatás, részint pedig a rajz és hasonló tantárgyak terén növelhet és azon kitűnő segédeszközök, a melyekkel itt rendel­keznek, hasznavehetők itt a főváros területén, de mihelyt az az iparossegéd itt" kiképezttetik és a vidékre megy, már anyagi tekintetben sem rendel­kezik olyan eszközökkel, hogy a tanképesítést fel­használja. Ha a minister ur szem előtt tartja a vidéki iparosok előhaladását, méltóztatnék a fő­városban megtakarítható összegekből, valamint Irányi t. képviselőtársam által ajánlott feles meg­takarításokból valamit ide fordítani és akkor üdvös eredményeket érhetne el. T. ház! Már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával ugyanezen tételnél bátor voltam fel­szólalni és a t. minister urnak 1879-ben kiadott rendeletének megjegyzésére hivatkozni, a hol a polgári iskoláknak ipartanmtíhelyekkel való fel­szerelését hangsúlyozta, hogy a hol szükséges, | azokat be fogja hozni, ugyanakkor egy határozati javaslatot is nyújtottam be, a mely hasonló értelem­ben szólott, hogy a hol nem szükségesek a polgári iskolák, más természetű iskolákká alakítsa át. Ezen határozati javaslatot a minister ur azon biztosító nyilatkozattal utasította vissza, hogy valamint eddig, ugy a jövőre is mindent megfog tenni, hogy lehetőleg, a hol a polgári iskolának 4., 5., 6. vagy az utóbbi két osztályai nincsenek felállítva, a körül­ményekhez képest, rajz, iparoktatás és ipartan­műhelyekkel való felszerelése iránt lehetőleg gon­doskodni fog. És én azon biztos reményben, hogy a minister ur be fogja váltani igéretét, ezt tudomá­sul vettem és visszavontam határozati javaslatomat. Most, hogy a jelen körülmények között, bátor vagyok újból épen a marosvásárhelyi polgári iskola érdekében felszólalni, szabad legyen egy fontos új körülményt felhozni. Ez vonatkozik egy Marosvásárhelyt felállítandó székelyföldi ipar­muzeumra. Ugyanis a székely művelődési és köz­gazdasági egyesület központi igazgató választ­mánya a múlt évi országos kiállítás alkalmával elhatározta, hogy Marosvásárhelyt egy székelyföldi iparmuzeumot fog felállítani. És annak érdekében a kellő lépéseket megtéve, már közkézen forog azon programm, mely szerint ezen székelyföldi ipar­múzeum szervezendő volna. Szabad legyen ebből a később összefüggésben hozandó kérésem indoko­lásául néhány sort felolvasni tájékozás végett: (olvassa): „A létesítendő iparmúzeum czélja a Székely­föld kézmű- és házi-iparát részint technikai, részint iparművészeti irányban az által fejleszteni, hogy az illető ipartízőknak alkalom nyujtátik jeles mun­kák szemlélése, valamint az újabb segédeszközök gyakorlati kipróbálása útján iparukat verseny­képesebb színvonalra emelni. Az iparmúzeum gyűjteményei nem képeznek két elkülönített „technológiai" és „iparművészeti" osztályt, hanem az intézet szervezésénél azon törek­vési czél szolgáland irányadóul, miszerint az iparos a solid szerkezetet egyfelől, a stylszerű kivitelt másfelől egymást kiegészítő, egyaránt fontos kel­léknek tekintse; más szóval: a székelyföldi ipar­múzeum azon két irányt, melyet a „technológiai" és „iparművészeti" muzeumok elkülönítve karolnak fel, mint egymástól külön nem választható és egy­mást szorosan kiegészítő feltételét az ipari hala­dásnak egyesítve vonja be működési körébe. A gyűjteménytár mellett olvasó- és rajzhelyi­ség rendezendő be, mely a legszükségesebb kézi­könyvekkel, továbbá szerkezeti és muipari rajz­gyűjtemény ékkel szerelendő fel és mely helyiségben — lehetőleg az esti órákban és ünnepnapokon — az iparmúzeum illető tisztviselője és az e czélra megnyerendő tanerők útmutatása mellett önálló kézműiparosok és iparossegédek számára rajz­| gyakorlatok fognak rendszeresittetni. E mellett

Next

/
Thumbnails
Contents