Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

ISO. országos ülés február 10. 1S86. nemzetnek azon osztályát nézzük, a mely az elemi | oktatással megelégszik és nézzük azon osztályt, a melynek szigorúan és tisztán gymnasialis oktatásra volna szüksége: az elemi oktatáshoz nagy tömeg fog tartozni, a gymnasialis oktatáshoz pedig csekély szám. Nevezetesen, mint a jelentésekből méltóztatnak tndni, a közép-iskolák tanulóinak száma 42,000-re megy. Az elemi iskolák tanulóinak pedig 1.800,000. A népnek az a csoportja, a mely sem az egyikkel meg nem elégedhetik, sem a másikba nem vágyakozhatik, az is igen nagy szám. És ez a csoportja a népnek az, a mely Magyarországban gazdálkodásból akar élni és az, a melynek ipari hivatását kell számba venni. Már i ost mit tesz a népnek az a csoportja, a mely nem akar közönséges napszámos lenni, de nem is lehet tanuló a gymnasiumokban ? Vagy semmit sem, vagy gymnasiumba jár. És méltóztassék szétnézni az ország gymnasiumain. Világosan és tisztán látjuk,hogy a gymnasiumok alsó osztályaiba, az elsőtől a negyedikig egy csoport tanuló megy. Az 5—8. osztályokban pedig ezen nagy számú tanulók nevezetes része nem tudjuk, hova lesz. Elzüllik, mint közönségesen mondani szokták. Elzüllik tehát egy oly megkezdett műveltséggel, e mely nagy vágyakat ébresztett mindegyikben és ezen vágyaknak nem tud kielégítést találni Mi lesz ezekből ? Grazdu ? Nem lesz, mert ahhoz nem tud, vagy ha akar lenni, megtanulja a bérestől a gazdálkodást. Mi lesz ezekből más tekintetben ? Hivatalt kereső; bejön a ministeriumba. eltévesztettem a pályámat -és óhajtanék községi jegyző lenni, engedjétek meg, hogy a polgári iskolában, vagy valahol egy kis esament tehessek, hogy nekem is jusson hivatal. De én ezekről nem akarok hosszasan beszélni; ezek közönségesen tudvalevő dolgok. Mire való volt tehát felállítani a felsőbb népiskolákat, polgári népiskolákat? Arra, hogy a kik nem mehetnek tudományos pályára talán azért, mert nincs módjukban, talán mert nincs tehetségük hozzá, azoknak legyen mód, alkalom és hely mutatva arra, hogy a szükséges ismereteket megszerezzék. Ez volna a felső nép- és polgári iskoláknak hivatása. Sajnos, hogy mindeddig ezen utat kevesen követik. A kik követik is, mint Irányi Dániel t. képviselő ur mondta, ezen iskoláknak felsőbb osztályaiba nem mennek át, ott hagyják azt. Ez ha nem volna, a 12,000 tanuló, a kik most a polgári iskolákba járnának, a kik közül körülbelül 6,000 fiú-tanuló, ezek, nem tudom, talán a gymnasiumokban, vagy valahol másutt lennének, vagy elzüllenének. Az tehát, hogy ma még nem jár ezen iskolákba elég tanuló, nem teszi azt, a mit a t. kép- S viselő ur indítványozni méltóztatik, hogy hagyjunk fel ezekkel az iskolákkal, hanem igenis az én felfogásom, valamint a minister ur ő excellentiájának intentiója szerint kell ezen iskolákhoz hozzászoktatni a nemzetet, a' melyekben helyet találnak azok, a kik a gazdaság, ipar és kereskedelemhez szükséges ismereteket akarják megszerezni. (Helyeslés jóbbfelől.) Meddő volna továbbá ezek fejtegetése; ezeket egyébiránt csak egy pár szóval akartam jelezni. És most, a mire fel voltam híva, bátor leszek a számbeli felvilágosításokat megadni. (Halljuk!) A felsőbb népiskolák száma Magyarországon volt 76; van most is. Ezek közül állami csak 22. Ha már most veszszük ezen felsőbb népiskolák tanulóinak számát általánosságban, nem osztályonként, akkor 3,165 tanuló közül, a kik közül fiú 649, leány 2,519, egy tanulónak tanítása 113 forintba kerül. Tehát nem 400 forintba, mint azt a t. képviselő ur ezen iskolák felsőbb osztályai tanulóira nézve kiszámítani méltóztatott. A mi a polgári iskolák mostani számát illeti, Magyarországon volt 136. Ezek közül állami intézet csak 31, a többit községek, imitt amott kivételképen felekezetek is tartják fenn. Ezeknek fentartási költsége 633,291 forint. Tanul bennük 12,782 tanuló. Egy tanszék 1,076 forintba kerül és egy tanuló tanítása 73 forintba. E szerint, ha általánosan veszszük a számítást, nem pedig az 5. és 6-ik osztály tanulóinak számát, mégis tetemesen leszáll azon összeg, a mi egy tanulóra esik. A mi az ipari szakoktatás ügyét illeti, bátor leszek ezt is csak egy pár szóval jelezni. (Halljuk!) Méltóztatnak ismerni az iparos gazdák eljárását. Az iparos gazdánál az iparos tanulók eddigelé általában nem is tanulóknak, hanem a szó szoros értelmében inasoknak tekintettek. Ezen iparos tanulók a mesterségből gazdájuktól édes keveset tanultak; ha tanultak valamit, mikor őket felszabadították, a segédek segítségével tanulták. Ezt egyébiránt nem azért hozom fel, hogy bírálat alá vegyem, mert ezúttal nem ide tartozik. Az iparos tanulóknak ma 207 községben van iskolájuk, tanul pedig a 75,000 iparos tanuló közül ma egy év alatt bekényszerítve 33,000, ezek tanítása kerül 248,000 forintba a községek, a mesterek és illetőleg az állam által segélyeztetvén. Hogy az iparos oktatását még tovább is azon az utón hagyjuk, a melyen ma van, azt hiszem, senki sem óhajtja. (TJgy van!) Kell és kellett tehát gondoskodni arról, miképen lehessen az ipart, mely nálunk még meglehetősen szerény állapotban van, az iskolák segélyével előmozdítani. Ezt a minister ur ő nagyméltósága és a ministerium olyformän gondolta eszközlendőnek, hogy oly iskoláknál, mint a milyenek az elemi népiskolák, legalább az ipar iránti érzéket felébreszsze. E végből elrendelte, hogy a népiskoláknál, hol az iskola arra való,