Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

180. országos ülés február 10. 1886. 91 egy nagy része — és pedig a dolgok természete | szerint a társadalom, azaz az egyházak, felekezetek, községek kezében van és az ezek által fedezett költségek körülbelül 10—12 millió frtra mennek. {Igás! jobbfelöl.) A képviselő nr nincs megelégedve azzal, hogy bizonyos helyeken felső népiskolák és polgári iskolák állanak fenn. Hiszen ezt a törvény rendeli s nem mi szoktuk épen mindig initialni az ilyen iskolák felállítását, hanem az illető vidék kéri minden áron s ha azt látjuk, hogy indicalva van ott ilyen iskola felállítása s az a vidék vagy község hozzájárul az illető költségekhez, akkor nem lehet az iskola létesítését megtagadni. (Egy hang a szélső baloldalon: Korteskedésböl teszik!) Ugyan, már bocsánatot kérek, korteskedéssel az ilyen dolog nincs semmi összeköttetésben. (Ellenmondás balfelöl.) Talán a képviselő ur szokott korteskedni ? Megengedem, hogy vannak iskolák, fel fogom majd kérni a ministeri tanácsos urat, hogy terjeszsze elő erre nézve az adatokat, vannak iskolák, melyek gyéren látogattatnak. De mit bizonyít ez ? Semmi egyebet, mint azt, hogy mivel az intézmény még új, tehát ma még kevésbé keresik fel. Itt Budapesten van a közép-ipariskola, melynél 120-ra megy a növendékek száma, holott az első esztendőben mindössze 7 növendéke volt. így van ez minden új intézménynyel. De vájjon azért bezárjuk-e ezeket az iskolákat? A mi pedig az iparmühelyeket illeti, azokban elég nagy számmal vannak a növendékek, mert ha az iparnak egy ágára 30 növendék oktattatik, ez elég nagy szám. Vájjon nincs-e nekünk iparra szükségünk ? Azért, hogy az iskolákat gyéren látogatják, azonnal megszüntessük-e ? (Tetszés a jobboldalon.) Visszatérve a népiskolákra, méltóztatott kissé megkritisalni a tanfelügyelőket és kifogásolni, hogy nem látogatják elég gyakran az iskolákat. Ez talán hajdan igy volt, de ma már nem áll. Igenis látogatják és pedig nagyon gyakran látogatják és jelentésük a közigazgatási bizottság üléseinek jegyzökönyveibe fel is vétetik. Mindezeknél fogva én a képviselő ur határozati javaslatát nem fogadom el és kérem a t. házat is, hogy azt ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mennyire egy olvasásra megértettem, először méltóztatik kívánni, még pedig minden határidő megszabása nélkül.hogy azon községekben, melyekben még nincs, állittassék fel iskola. A mint a pénzbeli eszközök megengedik, mindenütt fogunk iskolákat felállítani. De én nagyobb súlyt fektetek arra, hogy nagyobb községekben, például melyekben 3,000 lélek lakik, legyen elegendő és jól berendezett iskola, mint arra, hogy iskola legyen ply községben, melyben 50—60 lakó van. Másodszor azt kívánja a határozati javaslat, hogy a felső nép- és a polgári iskolák száma reducaltassék, illetőleg hogy azok az iskolák, melyeknek nincs elég növendéke, feloszlattassanak. Ezt absolute nem fogadom el, már azért sem, mert — méltóztassék tekintetbe venni ezt is — ezen iskolák mintegy villámhárítót képeznek a gymnasiumokra nézve. A gymnasiumok első osztályaiba annyi gyermek jár, a ki absolute nem oda való és a ki nem fogja magát az iskolázott pályára kiképezni, hogy nagyon jó, ha ezen gyermekek inkább a polgári, vagy a felső elemi iskolákba mennek. Nekünk a társadalom minden osztályáról kell gondoskodni. Gondoskodnunk kell nemcsak a legalsóbb osztály gyermekeinek neveléséről, hanem azokéról is, a kiknek nagyobb igényei vannak : a kisbirtokosok, az iparosok gyermekeiről s ezek nevelési igényeinek az elemi népiskola nem felel meg. Ezek számára vannak a polgári iskolák és a felső népiskolák. Hogy a gyermekek a szükséges tanszerekkel elláttassanak, azt én is nagyon kívánom és az ilyen irányú társadalmi mozgalmat előmozdítani hajlandó is vagyok. De végre is azt hiszem, a t. ház, erre nézve határozatokat nem hozhat. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a tanfelügyelőket illeti, ismétlem, hogy ők most — a múltról nem beszélek — nagyon szorgalmasan látogatják az iskolákat. Ennek folytán kérem, méltóztassék e rovatot megszavazni és ne méltóztassék a t. képviselő ur határozati javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gönczy Pál ministeri tanácsos: T. ház! (Halljuk!) A minister ur ő exeellentiaja óhajtja, hogy a felső népiskolákra és a polgári iskolákra vonatkozó adatokat Írásban adjam elő. (Halljuk!) Irányi Dániel t. képviselő ur először is azt méltóztatott mondani, hogy 76 felsőbb népiskola van. Ez teljesen igaz, csakhogy e 76 népiskolából állami segélylyel és költséggel csupán 22 tartatik fenn. Az is iga-:, a mit a t. képviselő ur mondani méltóztatott — mert hisz a ministeri jelentésben vannak azok az adatok — hogy ezen iskolákat gyéren látogatják. Épen most magyarázta meg ezen iskoláknak rendeltetését ő excellentiája s talán méltóztatnak engem felmenteni, hogy a mondottakat ismételjem; de mégis bátor vagyok pár szóval megjegyezni, hogy mi, kik Magyarországot régebben ismerjük, megszoktuk azon állapotot, mely Magyarországon 1848 előtt fennállott. Fennállott pedig az iskolázásnak azon módja, hogy elemi iskolába jártunk és gymnasiumba. Ebből az állapotból a nemzet kissé nehezen akar kibontakozni. Még mindig abban a hitben élnek azok, kik magasabb műveltségre akarnak szert tenni, hogy gymnasiumba, vagy reáliskolába kell menniök, mert azután hivatalt fognak találni. Ha most a 12*