Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-180
ISO. országos ülés február 10. 1886. 89 terheit, annak anyagi nyomorát: igyekezzenek j legalább annak szellemi ínségét enyhíteni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ez az államnak legfontosabb, mondhatni, legelső kötelessége. [Élénk helyeslés abál-ésa szélső baloldalon.) A miért is arra fogom kérni a t. házat, méltóztassék elhatározni, hogy azon felsőbb népiskolák — valamint polgári iskolák — és ipartanmííhelyekre fordított költség, mely, a mint kimutattam, az elért eredménynyel legtávolabbról sincs arányban ; elemi iskolák felállítására fordíttassák oly helyeken, hol ily iskolák egyáltalában nincsenek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső báloldalon.) Ugyanazon jelentés, melyre előbb hivatkozkoztam, arra is tanít, hogy ámbár a tankötelesek száma évről évre szaporodik, azoknak száma, a kik bár tankötelesek, de iskolába nem járnak, még mindig 476,000-et tesz, tehát megközelíti a fél milliót, ugy hogy 1000 tankötelesre 209 olyan gyermek esik, a kik iskolába nem járnak. De ha az egyes megyéket veszszük, különösen szomorú adatokra akadunk; igy nevezetesen Szatmármegyében a tankötelesek 48 %-a, Máramarosmegyében csak 40%-a jár iskolába. Tudom, hogy ez nem csupán a szülők hanyagságának a következése. Sok helyütt épen nem lévén, vagy messze lévén az iskola, a szülők nem küldhetik gyermekeiket tanintézetbe; de azonkívül okát abban is találom, hogy a szülők egy része különösen a nyomasztó adóviszonyoknál fogva szegényebb, semhogy gyermekeiket főleg télviz idején iskolába küldhessék. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Az a kimutatás továbbá arra is tanít, hogy az iskolába járó gyermekek közül 165,000-nek, vagyis 1,000 közül 92-nek nem volt tankönyve. Már t. ház, a ki tudja, hogy mily kevés sikert lehet remélni, ha az illetőnek tankönyv nem áll rendelkezésére, az bizonyosan sajnálattal veszi tudomásul ezen adatot. A miért is én arra fogom kérni a t. minister urat, intézkedjék részint a tanfelügyelők, részint az iskolafentartók, részint a hatóságok útján, hogy a hol csak lehet, oly egyesületek keletkezzenek, a melyek a szegény gyermekeket részint ruhával, részint pedig tanszerekkel ellássák. Ilyen egyesületek léteznek ugy Budapesten, mint más városokban és én nem kételkedem, hogy a minister ur felhívásának másutt is lesz eredménye. A mi a tanítás szinvonalat illeti, arról a jelentés hallgat. Én egyébiránt hajlandó vagyok azt hinni, hogy a képesített tanítók számával a tanítás színvonala is emelkedett. De kétségtelenül még magasabb fokon állana az, ha azon férfiak, a kiknek az iskolalátogatás kötelességévé van téve, tudniillik a tanfelügyelők, ezen kötelességüket pontosan teljesítenék. Vannak ezek között igen buzgó, szakértő és lelkiismeretes férfiak, de a ki, 1 KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. IX. KÖTET. mint én, gyakran és szerte az országban utazik, az bizonyosan számtalan panaszt hallott, hogy az illető tanfelügyelők az iskolákat nem látogatják. Hogy milyeu módon szokta a t. minister ur ezen közegeit ellenőrizni, nem tudom, de hogy azon mód, melyet használ, nem vezet czélra, azt a tapasztalás mutatja. Ennélfogva engedje meg a t. minister ur, hogy egy más módot ajánljak, a mely aligha nem inkább számíthat sikerre. Méltóztassék a t. minister ur elrendelni, hogy a tanfelügyelők valahányszor jelentést tesznek; a közigazgatási bizottságban, mindannyiszor azt is említsék meg, hogy az elmúlt hónapban hány iskolát látogattak meg . . . Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Megtörténik! Irányi Dániel: • • . mely napon és mily karban találták. A t. minister ur azt méltóztatott mondanihogy megtörténik. Én számtalan jelentést olvas tam; azon jelentésekben van ugyan arról szó, hogy a tanfelügyelő hány zugiskolát volt kénytelen bezárni, hány iskola számára küldött a minister ur hol tanszereket, hol segedelmet, hanem azt, hogy a múlt hónapban hány iskolát, jelesül mely iskolákat és mely napokon látogatott meg és mily karban találta azokat, azt én részemről a jelentésekben nem találtam. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) A jelentésnek azon részét pedig, melyben az foglaltatik, hány iskolát látogatott meg a tanfelügyelő és mely napokon, tartozzék az alispán a helyi lapban vagy ha a megye székhelyén ilyen nincs, a hivatalos közlönyben közrebocsátani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen módon, azt hiszem, a t, tanfelügyelő urak, tartva a nyilvánosságtól, pontosabban fogják látogatási kötelességüket teljesíteni. (Helyeslés.) T. ház, más alkalommal azon párt részéről, melyhez tartozni szerencsém van, nagyobb szabású indítványok történtek a népnevelés kérdésében. Azt szoktuk indítványozni, hogy ezen czélra százezer ékkel, sőt néha egy millióval nagyobb összeg vétessék fel a költségvetésbe. Most, nehogy azzal vádoljanak, hogy az a nélkül is nagyon megzavart költségvetési mérleget meg inkább elrontjuk és anélkül is tudván, hogy indítványunk el fogna vettetni, sokkal szerényebb kéréssel járulunk a t. képviselőház elé, arra kérve csupán, hogy azon összegeket, a melyek helytelenül, czélszertítlenül használtatnak más czélokra, a népnevelés és különösen az elemi oktatás czéljaira fordítani méltóztassék. Remélem, hogy a t. minister ur maga sem fog idegenkedni ezen indítvány elfogadásától, a t. képviselőház pedig, megemlékezve, hogy a nép érdekeiről van szó, ahhoz szívesen hozzá fog járulni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 12
