Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-180
80 180. országos ülés február 10. 1886. Kérem, méltóztassék a rovatot változatlanul elfogadni. (Helyeslés), Szathmáry György: T. ház! Ez alkalommal immár harmadízben szólalok fel a képezdéknél azon tárgyban, melyet a t. előadó ur és imént a minister ur is érinteni méltóztatott: a vidéken elhelyezett 20 állami tanító- és tanítónőképezde tanárainak abbeli kérvénye tárgyában, hogy javadalmazás tekintetében a középiskolai tanárokkal egyenlővé tétessenek. Ezen ügy már többször, igy 1884. és 1885ben is meg volt beszélve a t. házban, innét, a minister ur is szólt róla és igy hosszasan nem fogom vele a t. ház figyelmét fárasztani: egyszerűen csak arra kívánok utalni, hogy midőn 1868-ban a tanítóképezde! tanárok fizetése megállapittatott, akkor ők jobban dotaltattak, mint a középiskolai tanárok, minek eredménye az lett, hogy a középiskolák köréből szép számmal mentek át igen jó erők a képezdékhez és ott tettek a magyar közművelődésnek és oktatásügynek kiváló szolgálatokat. Azonban nemsokára megfordult a helyzet, a középiskolai és a tanítóképezdei tanárok szerepet cseréltek javadalmazás tekintetében, ugy hogy ma a képezdeitanárok e tekintetben túl vannak szárnyalva a középiskolai tanárok által. A képezdei tanárok ma is azon szerény fizetéssel kénytelenek beérnk a mely 1868-ban állapíttatott meg, daczára annak, hogy a kötelességekből azóta ugyancsak szépen kijutott nekik, a mennyiben például a képezdei tanfolyam felemeltetett 3 évről 4 évre és megtörtént az is, hogy ha jól emlékszem a t. minister ur 1880-ban a budapesti tanítóképezdei tanárok fizetését egyenlővé tette a budapesti középiskolai tanárok fizetésével, a miből jog és igazság szerint feltétlenül következnék, hogy már most a vidéken elhelyezett tanítóképezdék tanárainak javadalmazása is egyenlővé tétessék a vidéki középiskolák tanárainak javadalmazásával. (Helyeslés.) A t. minister ur említette, hogy Budapesten is vannak középiskolai tanárok 800 frt fizetéssel. Vannak igenis, de helyettes tanárok, kik azonban a középiskolai törvény értelmében csak legfőlebb 3 évig működnek ily minőségben, azután kineveztetnek rendes tanárokká és teljes fizetést húznak. A tanítóképezdéknél a rendes tanár is pár szár, forinttal kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a hasonrangú középiskolai tanár. T. ház! Midőn 1884-ben én, mint a kérvény benyújtója, annak támogatására felszólaltam, a t. minister ur akkor is, ép ugy, mint most jóakarattal és méltánylással elismerte, hogy a kérés igazságos és megígérte, hogy a tárgyalásokat a pénzügyminister úrral megfogja indítani és hogy az 1885. évi költségvetésben erre nézve bizonyos összeget vesz föl. Azonban sem az 1885-iki, sem az 1886-iki évi költségvetésben ily összeg fölvéve nincsen. Már most a képezdei tanárok ime harmadszor járulnak a t. ház elé ugyanezen kéréssel; és én attól tartok, hogy ha e kérésük, melyet a t. minister ur ismételten méltányosnak és igazságosnak ismert el, sokáig nem teljesíttetik, akkor vagy az történik, hogy a jobb erők a képezdéknek hátat fordítanak, onnan elvonulnak és más téren igyekeznek magukat érvényesíteni, mi által a képezdék okvetlenül hanyatlani fognak, színvonaluk alá fog szállani, vagy pedig az fog történni, hogy a képezdei tanárok, látva, hogy kérésük, mely méltányosnak és igazságosnak ismertetik el minden irányban, nem teljesíttetik, elkedvetlenedve, lehangolva, az anyagi megélhetés gondjaival küzködve, kötelességeiket, hogy ugy mondjam, csak mint robotosok fogják teljesíteni, de nem azon lelkesedéssel, odaadással, a melyet eddig tanúsítottak. Nem volna helyes, ha ez történnék, de emberi és megmagyarázható volna. És azt hiszem, t. ház, ennek mindkét esetben csak az ügy vallaná kárát, Én teljesen elismerem a minister ur jóindulatát. Abban absolute nem kételkedhetem, mert bebizonyította, hogy általában jó érzéke és jó indulata van a tanügy iránt. De ezen jó indulatra appellalva, egy kérésem van hozzá. Nem akarok concret indítványt tenni; mert nem akarnám az ügyet esetleg leszavaztatásnak tenni ki, csak arra kérem az igen t. minister urat, hogy a most tárgyalás alatt levő költségvetésnek keretében netalán eszközölhető megtakarítások segélyével még ezen évben, vagy ha ez nem volna lehetséges, a jövő évi költségvetésben méltóztassék gondoskodni azon összeg felvételéről, a mely szükséges arra, hogy ezen ügy végre a napirendről levétessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Komlóssy Ferencz: T. ház! Teljesen osztozom a t. minister urnak nyilatkozatában, a mely szerint, ha jó iskolákat akarunk, jó tanítókat kell nevelnünk; de ennek folyománya egyúttal az: ha jó tanítókat akarunk, jól kell őket dotálnunk. Hogy a képezdékben nincsenek meg a qualificalt erők, ennek okát épen ott keresem, hogy dotatiójuk igen silány, igen kicsiny. Mielőtt azonban ezen tárgyról hosszasabban beszélnék, reflectalnom kell a t. minister urnak arra a bizonyos famosus pozsonyi levelére, (Derültség. Zaj) a mely levelében a képezdékkel foglalkozván, a többi között az internátus mellett nyilatkozik; azután panaszkodik, hogy ha a kellő siker nem éretik el a képezdékben, arról ő nem tehet, mert igy zárja be a passust: Mit használ az — tudniillik az én törekvésem — ha a legközelebbi szomszédban vaunak másféle képezdék, melyek az ellenkezőjét teszik annak, a mit én teszek s nekem nincs módom azon segíteni. T. ház! Ezen szavakban vád foglaltatik; azért I is alkalomszerűnek tartom, hogy a t. minister urat
