Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

ISO. országos ülés február 10. ISSti. 8Í felkérjem, miszerint az én kételyeimet oszlassa el, különösen arra kérem, miszerint mutatna közelebbről rá azon képezdékre, a melyek nem akarnak a minister urnak intentiőja szerint eljárni. Trefort Ágoston vallás- ós közoktatásügyi minister: Sokan! Komlóssy Ferencz: Azt gyanítom tudniillik, hogy ő a katholikus képezdékre akart rámutatni. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Olyanokra is! Komlóssy Ferencz: Már pedig kijelentem azt, hogy a katholikus tanképezdék egeszén a ministerialis tantervek és intézkedések szerint vannak berendezve. A t. minister ur maga is akárhányszor megdicsérte a katholikus tanítóképezdéket; helyesen cselekedte, mert bizonyára kiállják a versenyt a legtöbb állami képezdével. Vagy pedig, kérdem, talán nem tanulnak a katholikus tanítóképezdékben annyit, mint az államiakban? Hiszen ismeretes a t. ház előtt a népoktatási törvény, ismeretes a népoktatási törvény 11. §-a, a mely kijelöli, mit és hogyan kelljen tanítani; e tekintetben tehát teljesen párhuzamba vonhatók a felekezeti képezdék az állami tanítóképezdékkel. Ha csakugyan azt mondaná, hogy ottan nem tanulnak annyit az ifjak, megjegyzem, ha nem tanulnak, bizonyára nem a tanítókban keresendő a hiba, hanem egyáltalán abban, hogy az ifjúság nem szeret tanulni sem az egyetemen, sem a gymnasiumokban, sem a képezdékben. Vagy azt mondaná, hogy az állami tanképezdékben a tanárok képesebb, irodalmilag képzettebb emberek? Az sem áll! A katholikus tanképezdékben alkalmazott tanárok csakugyan szakférfiak, a kik egyúttal irodalmilag képzettek is; legfeljebb az a hibájuk, hogy nem tudnak oly reclamokat csinálni az irodalmi téren, mint a milyen reclamokhoz nyúlnak az állami képezdei tanárok. Vagy talán kevesebbet tanítanak? Hiszen a minister ur által kijelölt tantervet és tankönyveket fogadták el a katholikus képezdékben is, azokhoz ragaszkodnak, a tananyagot elvégzik. Vagy talán — és ez az utolsó, a mit kérdezek a minister úrtól — talán lazább a fegyelem ? Hát e pontnál egy kicsit időznöm kell, annyival inkább, a mennyiben az internátus behozatalát bizonyára ezen okból sürgeti leginkább a t. közoktatásügyi minister ur. Én nem vagyok ellensége az internatusnak, sok tekintetben dicsérőt is tudnék mondani az internatusok berendezése mellett; utalhatnék a külföldre, hol általában el van terjedve ez az intézmény, csakhogy itt arra is kell utalni, hogy milyen a felügyelet az internatusokban? Ez teszi a koronát az internatusi intézményre. Már pedig a felügyelet ellen sok a panasz már most, mikor az internátust csak megkezdték egyik-másik helyen. Utalhatok azon levélre, melyet a napokban kapKÉPVH. NAPLÓ 1884 — 87. IX. KÖTET. tam, melyben sok panaszt hoznak fel a budai férfitanító-képezde ellen. Én nem adok helyet gyanúsításoknak, meg fogok győződni először magam is competens közegektől, vájjon ugy van-e, a mint a följelentésben a visszaélések jeleztetnek; most csak arra kérem a t. minister urat, látogasson be egyszer ezen intézetbe, nem hivatalosan, hanem lepje meg őket és körülbelül a következőkre irányozza figyelmét. Tekintsen be a beteg-szobába, hogyan bánnak a beteg növendékekkel, továbbá milyen az étkezés. Vasárnap kapnak-e rendesen egy fél pohár bort? vájjon meg volt-e tartva a majális, melyre évenként 200 forint előirányoztatik ? És végre arra kérem, tudakozódjék és győződjék meg arról, mily alapon ápolják a tanár urak az önérzetet ? Ezek után kijelentem, t ház, hogy nem az internatusra kell a fősúlyt fektetni a tanítóképezdében, hanem igenis arra, hogy vallásos szellemben neveljék a tanítókat, a kik majdan nevelni , fogják az ifjú nemzedéket; azután arra kellene törekedni, hogy a tanítók fizetése emeltessék, mert hogy sok helyen a tanítók nem felelnek meg minden tekintetben a követelményeknek, annak okát abban találom, hogy fizetésük csekély. Vannak községek, melyek nem tudják a tanítókat fizetni §00 forinton felül s igy ha azt akarjuk, hogy jóravaló, a tanulásra fogékony elem látogassa a tanítóképezdéket, föl kell emelni a fizetést legalább 500 forintig. Akkor azután lesz módunk benne, hogy válogassunk növendékekben is. A képezdéket továbbá szakiskolákká kell alakítani. A t. minister ur nagyon nem helyesen cselekedett akkor, mikor az állami tanítóképezdékből a zenét és különösen az éneket és az orgonatanítást kiszorította, a mennyiben ez által a képezdészeket kizárta azon kedvezményből, hogy a katholikus vagy más felekezeti iskolákban alkalmaztassanak, mert azt minden ember tudja, hogy a legjobb tanítói állomások azok, melyek egyúttal kántori teendőkkel vannak összekötve. (Ugy van!) A mi már most, t. ház, a képezdei tanítók fizetésemelését illeti, bele nem nyugodhatom a t. minister ur válaszába. O már többször megígérte ezt és még sem tette meg. Az igények manap folyton növekednek, akiadások szaporodnak, a tanárok és tanítók iránti követelmények pedig szaporodnak. Az a vidéki tanító kénytelen mindenféle hamanisticus intézményt és vállalatot pártolni, kell hogy többféle tudományos társulatnak tagja legyen, azonkívül kell, hogy gyermekeit tisztességesen nevelje. Minderre nem képes a mai fizetés mellett. Miért nem alkalmazza a t. minister ur legalább a jutalmazást azon fokban, melyben a többi szakminister urak szakmájukban igen gyakran alkalmazzák. Hogy csak egyet említsek, a pénzügyminister ur jutalmazza a végrehajtókat, kik mail