Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-179

179. országos ülés február 9. 1S86. 63 hogy a kolozsvári egyetem czíménél személyi és I dologi kiadásokra megszavaztatik 215,828 forint. Szathmáry György jegyző (olvassa): Kolozsvári középiskolai tanárképző. Személyi járandóságok és dologi kiadások 14,832 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa). József műegyetem. Személyi járandóságok és dologi kiadások 176,551 forint. Thaly Kálmán: T. ház! A budapesti és , kolozsvári egyetemek rovatánál a vita a tegnapi és mai nap folyamán egy kissé kiélesedett és merültek fel momentumok, a melyek — nem akarom bolygatni, melyik részről felidézve — némileg a személyeskedés jellegét is magukon viselték. (TJgy van!) Én megvallom, hogy bár a tagadhatlanul ér- I dekes szellemi sziporkák, melyek ez alkalommal elröppentettek, engem is gyönyörködtettek, mindazonáltal épen nem tartom a vita előnyére valónak azt, hogy ez által a vita az objectivitas jellegéből bizonyos fokig kivetkőztetett, holott épen az ilyen szakszerű tárgyak érdemelnek részrehajlatlan tárgyilagosságot és higgadtságot az illetők részéről. Én részemről oda törekszem, hogy ha felszólalásom nem is lesz olyan érdekes, de tárgyilagos és higgadt legyen és azt hiszem e törekvésemért a t. minister nr engem nem fog kárhoztatni. A t. minister úrról szívesen elismerjük mi ez oldalon ülők is, hogy éberen megfigyel sok körülményt a tudomány, a társadalom, az élet, atheoria, a gyakorlat terén. Vannak eszméi, van receptibilitása bizonyos tudományok iránt s azokból levonj a elméleteit s hol egy, hol más téren figyelemreméltó eszméket vet fel, a melyeket ugyan nem visz mindig ki, mert ismét másba kap. És én nem kárhoztatom a t. minister urat ezért. Szükségünk van nekünk ilyen motorra, mint a t. minister ur. Egy ilyen dolog megfigyelésére akarom én most a t. házat és a t. minister urat felhívni. (Halljuk!) Nem régen, az országos kiállítás berekesztése után a t. minister ur nyilt levelet intézett volt a József-műegyetem igazgató tanácsához, a melyben egy igen figyelemreméltó eszme foglaltatik. Ezt a t. minister ur épen az iparkiállítás tanulmányozása alkalmával figyelte meg és kéri ez ügyben a műegyetemnek, mint szaktanácsnak véleményét. Szerintem nagyon életrevaló a gondolat és épen azért, hogy ne rebbenjen el, mint a t. minister urnak sok más, életrevaló eszméje, a parlament elé óhajtom azt hozni, hogy általánosságban is megbeszéltessék és gyakorlatban is előbbre vitessék. A t. minister ur ugyanis a műegyetem tanácsát levélben kérdezte meg arra nézve, hogyan lehet az, hogy mig a gazdasági gépipar nálunk, mint par excellenee fóldmívelő országban szükségképen meglehetős fejlettségnek örvend, mindazonáltal sok gép és gép alkatrész hozatik be a külföldről, sőt a mennyiben itthon készülnek is el gazdasági gépeink legalább jó részben, mégis azok egyes alkatrészei külföldről hozatnak s idegen gépészmérnökök által állíttatnak elő. Ezt a sajnos tüneményt a t. minister [ur constatalván a kiállítás alkalmával, felhívta a műegyetem tanácsát, hogy a gépészmérnöki szakosztály meghallgatásával adjon véleményt arra nézve, mi oka annak, hogy a gépipari tanítás nem birt oly magaslatra vergődni műegyetemünkön, hogy ily szakemberek képeztessenek s mi a teendő, hogy e téren jártassággal biró mérnökök kerüljenek ki hazánkból, hogy ne legyünk kénytelenek ezért a külföldhöz fordulni. Ezt a kérdést intézte a minister ur a műegyetem tanácsához. E figyelemre méltó kérdéssel óhajtok én is kissé foglalkozni. Nem tudom, válaszolt-e már a műegyetem tanácsa ? Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Még nem válaszolt! Thaly Kálmán: Feltűnvén nekem a minister ur ezen érdekes observatiója, igyekeztem, a mennyire lehetett, utánna járni az ügy mibenlétének és ez alkalommal némely tények és hiányok tudomására jutottam s ezekre hívom most fel a minister ur figyelmét. Első hiánya műegyetemünknek az, hogy tudomásom szerint ott mezőgazdasági gépipartanszék nem létezik. Ezt megvallom, nem akartam eleinte elhinni, annyira különösnek találtam, hogy épen Magyarországnak, e par excellenee mezőgazdasági országnak műegyetemén ily tanszék ne legyen s e tárgy elő ne adassék külön szaktanár által. Informatióm szerint ily külön tanszék nincs. Ha netalán más módon van a dolgon segítve, nagyon óhajtanám, ha a minister ur erre vonatkozólag nyilatkoznék. Értesültem azonban arról, hogy vannak a műegyetemen az egyes szaktanárok mellett valamelyes állami dotatióval ellátott tanársegédek, kik informatióim szerint csekély kivétellel többnyire az illető tanárok magán titkárai, kik olyan feladatokat teljesítenek, minő például az, hogy kazán vizsgálati bárczákat állítanak ki, szakítási próbáknál s más ilyeneknél alkalmaztatnak és így vajmi kevéssé mozdítják elő az oktatás ügyét. Nézetein szerint czélszerü lenne, ha e tanársegédek, kik most inkább magán feladatokat végeznek, megszüntettetvén, helyettük egy tanszék rendszeresít tetnék a mezőgazdasági gépipar tanítására, melyet így külön költség nélkül lehetne felállítani s mely azt gondolom, Magyarország mezőgazdasági gépipar technikájának kétségkívül előmozdítására szolgálna. Ezt figyelmébe ajánlom a t. minister urnak az általam felhozott kérdések kapcsában. Nagy baj továbbá műegyetemünkön a gépipari szakosztályra nézve az, hogy az előadások-