Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-179

62 179. országos ülés február 9. 1886. hogy a kolozsvári egyetemen akar szigorlatot tenni , mi mindig ajánlólag terjesztettük fel a minister úrhoz. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Ugy van! Szilágyi Dezső: Ezt a tényt is jó lesz az alaposan informált képviselő urnak tudomásul venni. (Derültség és tetszés a jobboldalon és akösépen.) De még nagyobb felületesség van a képviselő urnak következő szörnyüködésében. Azt mondja, hogy Kolozsvárt szigorúak a rigorosamok; magától értetik tehát, hogy nálunk enyhébbek. De hogy is lehetne Budapesten szigorú, akár csak az alapvizsga, mert hiszen a szigorlatokon a kikérdezés jóval hosszabb ideig tart, mikor itt egy olyan óriási tárgyból, mint a római jog, csak 20 perczig kérdeznek? A képviselő ur szokott felületességével nem tudja, hogy Kolozsvárt is ugyanannyi ideig kérdeznek ki az alapvizsgákon, mint Budapesten, mert ugyanazon tanulmányi rendszer és utasítás szerint járnak el. Ha pedig ott alaposan tudnak kérdezni annyi idő alatt, talán mi is meg tudjuk tenni. Egyébiránt, hogy talán valami kötelességellenes lágysággal nem kezeljük a vizsgálati jogot, a t. ház tagjaimik is van róla némi tudomása. (Ugy van!) Mert, fájdalom, azon tisztelettel mondom, melylyel a ház iránt viseltetem, de én ugy gondolom, hogy talán egy kissé gyakran is megkerestetünk ebben a tekintetben a szigor enyhítése érdekében. (Ugy van!) De bármint legyen t. ház, én részemről azt tartom, hogy a vizsgálati rendszerben egy bizonyos üdvös szigor és annak következetes és egyenletes kezelése áll a tanulók, áll az ország és áll az oktatás érdekében. És jó lélekkel merem mondani, ebben a részben, hogy ezen kötelességünket érezzük és a mint a mennyire az egy oly nagy számú testületnél lehetséges, azt egyenletesen valósítani és fentartani igyekezünk. A képviselő ur megint visszajön a vizsgák számára, hogy van, nem tudom hány vizsgálat és azt mondja, hogy a vizsgálatok absorbealják a tanárok idejét. De már abban téved, ha azt hiszi, hogy ezt pusztán a rendes tanárok végezik egy részükben. Először is magán tanárok is részt vesznek, másodszor az államvizsgákon részt vesznek olyanok, kik sem rendes, sem magán tanárok s a collegiumnak ugy kell alakítva lenni, hogy az ötös collegiumban kettőnek ertraneusnak kell lenni. És, ha valóban csak magán érdekünket néznők — én különben erre nézve tudományos szempontból is eltérő nézetben vagyok — legyenek meggyőződve, hogy annak könnyítését vagy teljes eltörlését csak örömmel fogadnók.Különben érdeme szerint meg fogjuk bírálnia dolgot. Lesznek nézetek anní?k fentartása mellett, lesznek alapos néze- | tek annak eltörlése mellett, csak az az egy nem áll, a mivel összeköttetésben a t. képviselő ur azt szokott alaposságával felhozta, mintha a vizsgák itt máskép kezeltetnének és nem elég szigorral, nem ugyanazon szabály szerint és nem ugyanannyi ideig tartanának, mint ama másik egyetemen. (Helyeslés.) Legyen szabad röviden a tankönyv kérdéséről is szólnom. (Halljuk!) A t. képviselő ur ismét jónak látta azt mondani, hogy én az egy tankönyvnek, pláne a dogmatismusnak vagyok barátja. Melyikünk hajlandó kettőnk közül inkább a dogmatismusra; melyikünk képzeli kettőnk közül azt, hogy ő az igazság monopóliumával bir és ily módon oda is állítj a; szóval, hogy melyikünk barátja a dogmatismusnak: azt megítélheti a t. ház. (Derültség.) S nem is veszem rossz néven, hogy a képviselő ur hiszi, a mit mond; de tökéletes elferdítése állításomnak, azt mondani, hogy mivel én a tankönyv-gyártás ellen szóltam, én a dogmatismusnak vagyok barátja, mert a tankönyv nem is tartozik a magasabb tudományos működésnek körébe. A tankönyvek rendesen epithomék és kivonatok. Ha minden tanár ezt tartaná egyik fő feladatának, egy tankönyvet gyártana s megkívánná, hogy azt be is tanulják a hallgatók s a hol három tanár van, csak zavarná a tanuló készültségét, ha két három alakban kellene mindig kivonatosan készülni. Én a magasabb tudományos irodalomban kevés becset nem tulajdonítok oly irodalmi működésnek, a mely ezt tartja feladatának és csekély becset sem tulajdonítok az irodalom azon részének, a mely túlburjánoz tankönyvekben és e nézetemet fentartom a t. képviselő ur ellenkező dogmaja ellenében is. (Derültség.) Végül arra méltóztatott a t. képviselő ur czélozni, hogy ő jóhiszemtíleg elmond mindent, a mit meggyőződése szerint felhozandónak tart. Igen jól teszi; de megvallom, mikor ezek felhozatnak, mindig vagy rejtve vagy nyíltan bizonyos személyes él és kapcsolat szokta kisérni, a mit az objectiv fejtegetés érdekében nagyon jó volna mérsékelni vagy elejteni. Különösen olyannak, ki oly szívesen burkolózik a jóhiszeműség, a pusztán az ügyért való lelkesedés köpenyébe, nagyon kell ügyelnie, hogy a mi jót és a mit a dolog érdekében mond, sem rejtve, sem nyíltan személyes tekintetekkel ne bonyolítsa össze. (Élénk helyeslés.) Különben a tételt elfogadom. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk /) Pár szóval véget vetek a dolognak s ez egyszerűen az, hogy dr. Télfy Ivánnak általam itt e házban említett röpiratáról minden érvelés daczára is egyetlen egy azó sem. hangzott el (Derültség.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, következik a szavazás. Azt hiszem, kijelenthetem,