Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-179

179, orstságos fii és rendszernek, de a társadalmi állapotok olyanok, hogy ezek engem kényszerítettek ezen vizsgarendszer behozatalára, mert én nem a ministerium ablakából nézem, a bureaueraták példájára a világot és nem is hiszem, hogy a kis njjamból szoktam szopni a bölcsességet. A mi az egyetemi vizsgarendszerre nézve történt, én azt az egyetemi tanárokkal egyetértve tettem. Ha vannak ott még hiányok és visszás állapotok, különösen a jogi és politikai tudományok tanítására nézve, én nagyon szívesen fogok megint egy enquétet tartani, meg fogom beszélni alaposan az illető tanár urakkal a dolgot és a mennyiben szükséges valamit reformálni, ezt megteszem. Hogy a vizsgák laxitással mennének, vagy kevesebb szigorral, mint Kolozsvárott, erre nézve én csak azt mondhatom, hogy a szigor hiánya felett én soha sem hallottam panaszokat; hanem igenis hallottam panaszokat arra vonatkozólag, hogy a tanár urak nagyon szigorúan vizsgálnak és hogy annak következtében — a mint a számok mutatják — nagyon sokan buknak meg. A mi már most a t. képviselő ur felszólalásának második részét illeti, {Halljuk!) a fülészet ügyére nézve tökéletesen egyetértek vele és én a jó tanácsot tőle is nagyon szívesen elfogadom; csakhogy a dolog előttem sem ismeretlen. Tudom, hogy azon tanár sokat tett a gyógyászat ezen ága érdekében és az egyetem sem ignorálta ezt; mert ő rendkívüli tanár. Az igaz, hogy kellő klinikával nincsen ellátva. De hiszen senki sem tett nekem annyi szemrehányást, hogy annyit építek, mint épen a t. képviselő ur és azon tanárnak azért nincsen klinikája, mert a t. ház nekem arra költséget nem szavazott meg. Egyébiránt, ha a fővárossal a Rókus-kórház ügyében tisztába fogunk jönni, gondoskodva lesz Lumnitzer tanár ur klinikáj áról is, a kinek terme oly rosszul van elhelyezve, hogy csudálkozom, hogy ott valami egyetemi typhus nem tör ki. (Derültség.) Egyébiránt ez nem az én hibám. Én akarok gondoskodni a fülészet tanításáról és ha lesz módom, egy külön klinika felállításáról; mert magam is nagyon fontosnak tartom a dolgot. Nekem is volt e tekintetben, ha nem is magamra nézve, de környezetemben módom, tapasztalatokat szerezni; és nagyon szívesen elő fogom mozdítani ezen ügyet. Ebből láthatja a képviselő ur, hogy nem szoktam személyeskedni és e tekintetben is szívesen kezet fogok vele. (Helyeslés jobbfélöl.) Herman Ottó: T. képviselőház! Szavaim félremagyarázása következtében szólok. (Halljuk!) Én a t. minister urnak nem tettem soha szemrehányást, hogy sokat épít, hanem tettem neki szemrehányást azért, hogy igen drágán épít. A számadatok jelenleg nincsenek a kezemben, hanem mondhatom, hogy a physiologiai intézetnél az előfebrnár 9. 18S6. gf irányzat, gondolom, 104 ezer forinttal felülhaladtatott s ha nem csalódom, a központi egyetemi könyvtárnál az előirányzat 97 ezer forinttal haladtatott túl; én tehát nem azt akarom, hogy az egyetem egyáltalán ki ne építtessék, hogy a szükségesek elő ne teremtessenek, hanem én egy bizonyos építési mód ellen szoktam érvelni, a mely egyáltalában semmi arányban sem áll azzal, a mit nekünk a culturáért tennünk kell és azzal, a mit a «ulturáért tennünk — tekintettel pénzügyi helyzetünkre — egyáltalában lehet, a mire nézve különben a t. minister urat már a pénzügyi bizottság is felvilágosította. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Minthogy a képviselő ur mégis mindig személyes térre viszi a dolgokat, kötelességem kinyilatkoztatni, hogy nem én csinálom az építkezésekre nézve a praeliminarékat. Csinálják és megvizsgálják azokat a technikusok, azután a pénzügyi bizottság,később a ház elé jönnek, majd a számszék elé kerülnek, hol számszerűen megvizsgáltatnak, (ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) Szeretném tudni, micsoda más módszer szerint kellene vagy lehetne az építkezéseket végezni, mint a hogy most történik, midőn az építkezések offertek útján adatnak ki. Az ilyen gyanú sításoknak nincs itt helye és én azokat határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szilágyi Dezső: T.ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem mint az előttem szólott képviselő ur megjegyezte, mint Cicero pro domo szólaltam fel tegnap és minthogy egyenesen rám hivatkozott, szólalok fel ma. Mert midőn azon testületnek, azon culturalis testületnek, melynek magam is egy igénytelen tagja vagyok, reputatiója és igaz megítélése érdekében szót emeltein; az nem az én magán domusom, nem az én magán ügyem vala. (Helyeslés a jobboldalon és a kösépen.) S ezt meg kell mondanom a t. képviselő urnak, ha ezt személyes ügyben való felszólalásnak akarja tartani. Ennyit a képviselő urnak bevezető szavaira. (Derültség.) A mi már most a képviselő urnak a vizsgákra való makacs visszatérését illeti, sajnálom, de meg kell újítanom a tegnapi felületességi vádat. Ma megint felületesen beszélt a képviselő ur. Először kezdte szokott modorában, hogy a kolozsvári egyetemet már kezdetben azzal gyanúsították, hogy fabrikálni fogja a doctorokat. Nem mondja, hogy mi, a budapesti egyetemet gyanúsítottuk, nem, mert Brutus derék férfiú. Hanem csak úgy állítja oda, hogy talán majd az az impressió támad, hogy mi gyanúsítottuk volna. Holott ilynemű jövendölgetés részünkről soha semmi körülmények közt nem történt. Sőt t. ház, itt ül a minister ur és az ő képviselői: valahányszor olyan joghallgató, a ki az itteni egyetemen végzett, folyamodik hozzánk,