Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-179
58 179. országos ülés febrnár 9. 1886. tartozik és azt hiszem, e tárgyalásnak lesz is ered- | menye. Az utolsó tárgyat illetőleg, az egyetemnek külön klinikája csakugyan nincsen és e ezélra a Carolina-kórház használtatik. Ez a Carolinakórház alapítványi intézet és mint ilyen a belügy minister ur vezetése és felügyelete alatt áll. A felmerülő nehézségeket én a belügyminister úrral egyetértve szoktam lehetőleg kiegyenlíteni és ha fordulnak is elő súrlódások, annak nem a két minister az oka, hanem e nehézségek a helybeli körülményekben keresendők, mely nehézségek egyébiránt szintén el lesznek távolíthatók. (IIelycslés.) Miután az a Carolina-kórház nem eléggé nagy, kívánatos volna a mellett az egyetemen még egy klinikát is felállítani; de, mondom, mindent egyszerre tenni nem lehet. Ezt nem csak pénzügyihelyzetünk, de más körülmények se engedik. Ha egyszerre három intézetet akarnánk felállítani, akkor — a mint a viszonyokat ismerni méltóztatik — nem is volna elég munkaerőnk, mely e feladatra vállalkoznék. Egyébiránt hiztosíthatom a t. képviselő urat, hogy mindig figyelemmel leszek észrevételeire, mert mondhatom, hogy épen ugy, mint ő, szivemen hordom a kolozsvári egyetem ügyét. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem, méltóztassék a tételt megszavazni. (Helyeslés jobbfelol?) TrUCia Péter: Nem akarom újból a nemzetiségi kérdést feleleveníteni, hanem fentartom magamnak, hogy az ezen kérdésben ezen vita folyamata alatt kifejtett elvek és fogalmakra egy adandó alkalommal részletesebben megtehessem ellenvetéseimet. Ez által tehát csakis egy concret esetre fogok szorítkozni, mely elegendőleg igazolja az előttem szállott Mocsáry Lajos, Gurbán és Babes képviselő urak állításait, (Élénk derültség. Felkiáltások: Mocsáry és Babes) a melyek szerint a kormány nem csak, hogy semmit sem tesz a nemzetiségek culturájának emelésére, hanem annak útjába akadályokat gördít és hogy a nemzetiségi kérdést az általam előadandó esetben épen a kormány csinálta. Az eset a kolozsvári egyetemen történt. Ezen egyetemen felállítása óta a román nyelv és irodalom részére egy tanszék van rendszeresítve. Ez functionált is 1881. tavaszáig. Azóta azonban állítólag a fiatalság egy csinjafolytánacultusminister ur, nem tudom, a tanszéket vagy a tanárt függesztette fel, de az máig is üresedésben van. Azt értem, t. ház, ha egy tanár, a ki nem teljesíti kötelességét, fegyelmi eljárás alá vonatik és az illetékes hatóságok által, ha bűnös, megbüntettetik és állásától elmozdittatik ; de azt, hogy a megindított vizsgálat 2 évig tartson s ez által maga a cathedra szenvedjen, megérteni nem tudom. A nélkül tehát, hogy a kérdést tovább fejtegetném, tekintettel arra, hogy 30 *- 40 fiatal ember két év óta nem részesül a román nyelv és irodalom tanításában, van szerencsém a következő indítványt elfogadásra ajánlani. (Olvassa.) „Utasittatik a közoktatásügyi minister, hogy a kolozsvári tudományos egyetemen rendszeresített román nyelv és irodalom tanszékét a felfüggesztett tanár visszahelyezése által avagy elmozdítása esetére pályázat útján, minél előbb töltse be". Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister; Nagyon felesleges volna t. ház. ismét egy nemzetiségi vitát előidézni s ezért csak a felhozott concret esetre szorítkozva azt jegyzem meg, hogy ezen tanszék az én kezdeményezésemre lett a kolozsvári egyetemen felállítva és be is volt mindig töltve. De az illető tanár fausse positionba jutott, hogy mi által, azt felesleges itt most fejtegetni és ennek következtében hosszabb időre szabadságot kapott. Ügye el fog dőlni és vagy visszahelyeztetik állásába, vagy nyugdíjaztatik, de biztosítom a t. házat, hogy a tanszék, a mennyiben más tanár fogna kinevez tetni, oly egyénnel fog betöltetni, a ki a román nyelv és irodalom tanítására képes lesz. Ennélfogva kérem a t. házat, ne méltóztassék a beadott határozati javaslatot elfogadni, mert az teljesen felesleges. (Általános helyeslés.) TrUCia Péter: T. ház! A minister urnak indítványomra vonatkozó válaszát kielégítőnek tartom és azon esetre, ha a minister ur igéretét minél előbb teljesíteni fogja, indítványomat visszavonom. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: A napot nem mondhatom meg, hogy mikor fog az megtörténni; de arról biztosítom a t. képviselő urat, hogy meglesz. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! Az a rendkívül erélyes hangon tartott Cicero pro domo, melyet tegnap Szilágyi Dezső képviselő ur ex cathedra ellenem zúdított, a melyre én a magam divinationalis képességével épen ugy, mint ő a tegnapi napon a magáéval, midőn tudniillik constatálhatni vélte, hogy az én beszédem számos képviselőre minő hatást tett, noha ő azon képviselő urakkal nem érintkezett, magam is tehát, mint mondom, az én divinationalis képességemmel tagadásba veszem azt, a mi hirdettetett, hogy én tudniillik a csatatért elhagytam és az egyetem elleni támadásoktól visszavonultam. Mostani felszólalásom kiindulási j pontja az, a mi a képviselő ur beszédében foglal| tátik és a kolozsvári egyetemre vonatkozik. A képviselő ur azt mondotta, hogy hát van í még más egyetem is, miért nem mennek oda ! vizsgázni és ott szigorlatot tenni az ifjak. Én a i képviselő urnak egyenesen hálával tartozom azért, j hogy e kérdést felvetette.
