Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

178. országos ttléB február S. 1886. 41 nem akarunk lenni. (Élénk derültség.) Mi lehet tehát az az önérdek, vagy az a más ok, a mely bennünket arra ösztönöz, hogy itt őszintéD lépjünk fel, mikor ismerjük az őszinteség jutalmát ? Semmi egyéb, mint legbensőbb meggyőződésünk, hogy ez kötelességünk. Ismétlem, legyünk boldogak, hogy oly tömegeink vannak, a melyek oly egyéneket szülnek, kik itt meggyőződésből fellépnek, mert ez mutatja azt, hogy azokban a tömegekben van élet s hogy az által van jövőnk. Hogy a tömegek maguk mikép szólnak, tudjuk a Horavilágból, ha szabad e szót kiejteni; de addig, mig mi szólunk, a tömegek részéről nem fog felszólal ás azon értelemben történni. Ezért legyenek reánk figyelemmel s ne gáncsoljanak azért, mert itt minden alkalommal az igazat mondjuk. Ez meggyőződésem s csak ezt akartam megjegyezni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve,következik: „Felsőbb tanintézetek". Szathmáry György jegyző (olvassa): Felsőbb tanintézetek. Budapesti királyi egyetem. Személyi járandóságok és dologi kiadások összesen 593,930 forint. Zimándy Ignácz: Méltóztassék a t. hi,z kegyesen megengedni, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministeriirm költségvetésének egyik főbb pontjára, (Halljuk! Halljuk!) tudniillik a magyar királyi egyetemi tanárok fizetésére és mellékesen azok létszámára nézve minden párton felülemelkedett szempontból, tisztán, mint a rögös tanári pályán megőszült munkás, egyedül, mint az igazság és méltányosság barátja, néhány tárgyilagos észrevételt tehessek és ezeket az igen t. képviselőház becses figyelmébe ajánlhassam. (Halljuk! Halljuk!) Hivatalos kimutatásokból tudjuk, hogy a budapesti egyetemi tanárok fizetései közt igen nagy anomália, igazságtalanság s méltánytalanság uralkodik. Az egyiknek 2,500 forint fizetése van, mig a másik 8, 10, 15 s 18 ezer forintnyi fizetést húz a nélkül, hogy ezen égbekiáltó anomália igazolására az igen t. cultusminister csak ürügyet is tudna felhozni; sőt ő maga is belátta ezen anomáliát, a mennyiben néhány évvel ezelőtt maga is azon volt, hogy ezen anomália megsztintettessék. Es ezen törekvés, t. ház, noha máskülönben a minister tanügyi politikája igen komoly kritika alá esik és ugyancsak kemény megrovást érdemel, a közoktatási minister urnak dicséretére válik. De az azután nem válik dicséretére, hogy ő oly hamar és oly könnyen meghátrált különben igazságos és jóakaratú kezdeményezésével, csakis a húsos fazék mellett ülő tanárok sophisticus emlékiratára és más ismeretes tényezők ellenzése következtében. Pedig itt, t. ház, nem is lehet mondani, hogy sapiens mutavit consilium in melius; mert ellenkezőleg, ha a cultusminister ur megmarad az ő kezdeményezésénél s azt rendszeresen keresztülviszi, akkor minden esetre a beati possidenteseken kivül nemcsak KÉPVH. NAPLÓ 1884 — 87. IX. KÖTET. az egész tanári kart, hanem magát az egyetemet és tudományt is örök hálára kötelezi. T. ház! Kérdezhetné valaki, hogy hát miben áll az igen t. cultusminister urnak ezen kezdeményezése ? Hát abban áll, hogy a cultusminister ur 1883. október havában egy leiratot intézett az egyetemhez, melyben kiemeli, hogy némely collegium hallgatóinak túlságos nagy a száma és a collegiumpénzek között bizonyos összeköttetésnek kell lenni — legalább bizonyos összeköttetés látszik lenni. Felhívja tehát az igen t. cultusminister ur az egyetemi tanácsot, hogy, megkérdezvén a karokat, e baj orvoslásáról gondoskodjék. 0 maga is felemlített néhány expedienst. így például, hogy a nagy hallgatói számmal biró tantárgyak számára párhuzamos osztályok állíttassanak fel, de ugy —• és igen helyesen — hogy a hallgató a maga tanárát és vizsgálóját maga választhassa; hogy továbbá a tandíjak az állami pénztárba folyjanak be és hogy a tanárok fizetése az ő szolgálati éveik szerint három cathegoriára osztassék fel, tudniillik 2,500, 3,000 és 4,000, forint fizetéssel. Ámde, azon tanár urak, a kik nagyobb tanpénzt húznak, vagy húzni remeiének, tagadták a collegiumpénz és a minister ur által felhozott bajok közötti összefüggést; egyenesen visszautasították és visszautasítják ma is a párhuzamos osztályok felállításának és a tandíj bármiféle rendezésének szükségét, sőt némelyek már odáig mentek, hogy önző, keresztényellenes, ugyancsak talmudzsidószagú önzésüket leplezendők, a collegiumpénzt a tanszabadságnak, a tanárok tudományos működésének, buzgalmának, a tanulók szorgalmának conditio sine qua nonjául tüntették fel s azt és a hírhedt emlékiratot szerkesztő egyik philosophiae professor kificzamodott logicajának illustralásául alszerű önczáfoló sophismákkal kisértették bebizonyítani, a nélkül, hogy egy plausibilis argumentumot tudtak volna i elhozni, csakis üres, semmit mondó phrasisokat és a minister ur iránti captatio benevolentiaet. Már, t. ház, ha a tandíj oly fontos nemcsak a tanárra, hanem a tanulóra nézve, hát az alma mater sorsa minden esetre legalább annyira fogja érdekelni a nemzet képviselőit, mint a tanárokat, ennélfogva reménylem, hogy nem fogok visszaélni a t. ház becses türelmével, ha ezen ügyre némi világot vetni megkísérlem. Hivatalos kimutatásokból, tehát egészen hiteles kútforrásokból tudjuk, hogy az 1882—83 tanév első felében, hogy csak a bölcsészeti kar természettudományi 5 collegiumát hozzam fel, ezek hallgatóinak száma 382—470 között ingadozott, ámde a tanterem legfeljebb 200—250 hallgatót képes befogadni. Itt okvetlenül szükséges a párhuzamos tanszéket felállítani, de ugy, a mint a minister ur igen helyesen megjegyezte, hogy a 6