Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

40 178. országo ülés február 8. 1886. Babes Vincze: T. ház! Már tegnapelőtt is voltam bátor itt kinyilatkoztatni, hogy mindig azt halljuk, hogy rossz hazafiak, államellenes indulatúak a nemzetiségek, de ezt még eddig senki be nem bizonyította. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: De ugy van! Van reá eW példa!) Eddig még nem láttam egyetlen egy esetet sem, a hol ez törvényszerííleg, az illetékes bíróság útján bebizonyittatott volna, (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: De ugy van! Hát a mappák!) Hallom itt a mappát emlegetni. Ki készítette azt ? Hát ha önök közül valaki készítette volna azt csak azért, hogy ellenünk felhozzák? {Zajos ellenmondások a szélső baloldalon és felkiáltások: Romániában tanítják!) A mit Romániában csinálnak, ahhoz nincs közünk. Ott minekünk befolyásunk nincs. T. ház! Én soha senkit megsérteni nem akartam és nem fogok soha, de méltóztassék megengedni, a legkeményebb sérelem irántunk az, midőn ellenünk ilyenek hozatnak fel. Nem az által bizonyittatik be valakinek rossz hazafiassága, hogy proclamatiót vagy mappát vagy nem tudom mit mutatnak fel, hanem ha a törvényszék megteszi kötelességét és elítéli azt, a ki ellen bizonyítékok vannak s csakis akkor lesz igazuk azoknak, a kik ilyfélét mondanak, ha számtalan ily elítételtésekkel áll elő. Mindaddig, inig ez nem történik, az ily állítás csak ráfogás. Az bennünket nem érdekel, mit külföldön, nevezetesen Romániában tesznek. Ugy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, mint gróf Apponyi képviselő ur a nemzetiségi törvényt és természetesen valamennyi törvényt, mely a nemzetiségek érdekében van, elismerik és követelik, hogy végrehajtsák, de mindenkor hozzátesznek egy feltételt és ez a feltétel az, hogy ha azzal vissza nem élnek a nemzetiségek. Ugyan kérem, hol van ez a feltétel a törvényben, vagy széles e világon hol járnak igy a törvények végrehajtásában? {Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Én azt tartom, hogy azért vannak a büntető törvények, hogy azokat, a kik törvénynyel vagy a joggal visszaélnek azt megfenyítsék ; de ráfogni valakire valamit s azután azt mondani neki: megfosztalak jogaidtól, mert nekem ugy tetszik, vagy állítom, hogy nem vagy jó hazafi; ezt soha igazságosan érző és gondolkodó ember helybe nem hagyhatja. Ha végrehajtatik valamely törvény és azután évek folyamán az derül ki, hogy az sérti a hazai érdekeket, vagy hogy azzal visszaélnek, akkor igenis értem, ha azon törvény felfüggesztetik, vagy megváltóztatik vagy eltörültetik a törvényhozás által; ez helyes, ez becsületes politika, de azt mondani: nem hajtjuk végre soha a törvényt, vagy csak ugy fog végrehajtatni, ha nem élnek vissza vele, ez nem logica, ezen az alapon jogi állam, műveltségi állam soha sem jöhet létre. Azt mondják, hogy nem szabad feltételhez kötni a hazafiságot. Én is azt mondom. Nem is állítottam soha az ellenkezőjét; de Gurbán Con* stantin képviselőtársam sem mondta, hogy feltételhez köti, hanem azt jegyezte meg, hogy ha azt akarjuk, hogy ne támadjon elégedetlenség s idegenülés a népben, tartsuk meg a törvényt, bánjunk a néppel ugy, hogy a nemzetiségeknek ne legyen okuk hazafiságukban csökkenteni. Hát miért vándorolnak ki a magyarok Amerikába ? Miért vándorol ki annyi ezer székely Romániába, hiszen jó hazafiak? Hát azért, mert jólétöket itt nem találják. Gondoskodjanak tehát a népek jólétéről és akkor senkinek sem jut eszébe, hogy más országba vándoroljon, más ország felé gravitáljon. Ha a ministerelnök ur bizonyítékokkal jött volna valaha a t. ház előtt s igy kiderítette volna, hogy ime rossz hazafiság, vagy államellenes izgatás miatt per indíttatott ezen meg ezen nemzetiségek vezérei ellen s azok elítéltettek s igy veszély fenyegeti a hazát, tehát szüntessük meg a törvényt: ezt érteném, ezt sajnálni tudnám, de ebben látnék motívumot, ebben volna morál, hazafiság. De midőn egyetlen esetet sem mutathatnak fel, hogy valamely intelligens románt rossz hazafisága miatt elítéltek volna s mindenféle ürügy alatt minket minduntalan vádolnak s gyanúsítanak s ez alapon a nekünk kedvező törvényeket nem hajtják végre, nem értem, miképen lehet az ilyen eljárást védelmezni, miképen lehet ezt helyes és igazságos politikának nevezni. Kérem a t. házat, ne higyje azt, hogy ha itt e házban valamit állítunk, a minek semmi ratiója, semmi morálja nincs, de csak ügyes politikának tartjuk, hogy akkor csak mi halljuk s megtapsoltatjuk egymást, más pedig senki sem veszi fontolóra, bírálat ala't. Ebben csalatkoznak és ártanak a hazának. További észrevételem arra vonatkozik, a mit ugy tegnapelőtt Szilágyi Dezső képviselőtársam, mint ma gróf Apponyi képviselőtársam felhozott: hogy nem a tömegek azok, melyek a sérelmeket hangoztatják minduntalan, hanem csak egyes agitátorok, azt jegyzem meg erre, hogy a mit Szilágyi Dezső és gróf Apponyi képviselő urak mondanak itt, az sem a magyar nép szava ; ha a magyar népről van szó, ennek sincs más óhajtása, csak egy kis jólétet hagyjanak neki. Nem gondol ő azon mindenféle definitiókkal s transcendentalis fogalmakkal, melyeket itt feszegetnek. Azt mondják, hogy néhány egyén nagyravágyásból s önérdekből teszi a zavart. Hát önök csak nem gondolják azt, hogy azzal, hogy mi itt fellépünk, hogy ezek és ezek bajaink, ezen fellépésünk által ajánljuk magunkat, mikor ellenkezőleg jól tudjuk, hogy őszinteségünkért a jutalom a harag s az üldözés. Lehet, hogy mások törekszenek bizonyos személyes czél elérésére; de ezt rólunk nem tehetik fel, mert mi ministerek