Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

312 197. országos 11 és, márezi*s 5. l&SG, Midőn, t. ház, a főispán egyfelől mint felesleges semmit sem tévő, másfelől pedig mini zsarnok, ki mindent absorbeál, festetik: én nem azt mondhatom, hogy vagy egyik vagy másik nem igaz, hanem azt, hogy egyik sem igaz. Mert az ország főispánjainak megvan szép, nagyszerű hivatásuk az állam érdekeinek megóvásában, az administratio sikeres ellenőrzésében; azt teljesítették és okvetetlenül fogják ezután is teljesíteni. De viszont szeretném látni azt a főispánt, a ki bármelyik törvény alapján zsarnokává tudna lenni egy megyének akkor, midőn megyei közgyűlések, megyei levelezési jog, szabad sajtó és a szabüd szónak korlátját nem ismerő parlament van. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja Mocsáry Lajos t. képviselő ur, hogy azzal, a mi a főispánról mondatik, formális kémrendszer állíttatik fel, hogy a főispán kémje lesz az administratiónak. És hozzátette, hogy — a mi szerinte az absolutisticus törekvések jellemzése— mig a főispán od.i küldetik a megyébe, mint kém, ő mellé meg a titkár személyében küldenek kémet. Hát, t. ház, mint már előbb is mondtam, azon ellenőrzési jogot, melyet e törvény megad, megadja már az 1870: évi XL1I. törvényczikk is és én soha panaszt az ellen nem halottam, hogy a főispánok azon jogból kémkedést csináltak volna. Ma igenis halottam azt a vádat, hogy némelyik nem él e jogával, a mit, ha nem tesz, igen rosszul teszi. De ha kémkedés az általános felügyelet, melyre a törvény jogosít fel, akkor a t. képviselő ur tiltson be minden cassavisitatiót. Mert akkor azután az már igazán kémkedés; mert azt ugy kell teljesíteni, hogy az illető ne is gyanítsa, hogy jönnek. Hanem ha kémkedést lát a felügyeletben, ha megbélyegezi azt, a ki köíelességszerinti felügyeleti jogát teljesíti; ne panaszkodjék sem rossz administratio, sem defraudatiók ellen, mert azok, kik a felügyelőt kémnek tartják, azok lesznek az olyan visszaéléseknek erkölcsi szerzői. (Elénk he lyeslés ) De a másik vád még mulatságosabb. Á képviselő ur azt mondja, hogy az a titkár kémül küldetik a főispánhoz. Hát, t. ház, hallotta-e máivalaki, hogy ha, valaki kémet akar küldeni más ember eljárásának ellenőrzésére, azt előbb megkérdezze : akarod-e majd melléd ezt kémnek? Mert a javaslat azt mondja, hogy a kinevezés, előléptetés, áthelyezés az illető föisp annak, esetleg a két főispánnak meghallgatásával történik. No hát annyit mégis csak feltételez a képviselő ur ugy azokról a bornírt főispánokról, mint arról a bornírt belügyministerről, hogy ily módon az egyik küldeni, a másik elfogadni kémet maga mellé nem fog. (Derültség a jóbb'oldalon.) Arról, a mi a főispán egyenes intézkedési jogáról különben mondatott, már beszédem elején nyilatkoztam. Itt csak arra nézve kell még nyilatkoznom, a mi hasonlókép hangsúlyoztatok, hogy e szeriut csak zűrzavar fog támadni, mert ugyanezen jogkörben két ember fog rendelkezni: a főispán és az alispán. Az alispán nem fog merni, félve, hogy a főispán majd compromittálja; a szolgabirák és jegyzők, azok meg várni fognak, nem fogják az alispán rendeletét végrehajtani; nem tudván, vájjon az alispán, vagy a főispán egy hét múlva nem paranesol-e mást? No, t. ház, a ki ezen törvényjavaslatot elolvasta, az megint fogja tudni, hogy ezeu eset elő nem állhat. Mert a főispán minden rendszeres viszonyban rendeleteket csak az alispán útján adhat ki; midőn pedig az alispán eltérő nézete miatt nem akarja végrehajtani a rendeletet, akkor annak objectiói felterjesztetvén, a kérdés már előzetesen eldöntetik, mielőtt a rendelet kiadatott volna; e nélkül csak egy esetben, az ország életérdekei veszélyeztetése esetében, de akkor is csak, ha az alispán távol van, vagy ha nem akarja a rendeletet kiadni. De még ezen esetben is az, hogy az egyik egyet, a másik mást parancsol s jegyző s szolgabíró várja, vájjon egy hét múlva nem más rendeletet kap e, egyáltalában nem lehetséges. (Helyeslés jobbfelöl.) De még van egy borzasztó vád, t. ház, ez az. hogy az esküformában a tisztviselő a törvények megsértésére eskettetik meg. Megvallom, bár meglehetősen tudtam, mi van abban az eskűformában, mégis majdnem megdöbbentem e vád hallatára és újból elolvastam. Hát mi van az eskűmintában ? Az, hogy az illető alárendelt tisztviselő megeskettetik a, törvények megtartásán kivül, a mi a régiben is benn volt, engedelmességre törvényes, hivatalos főnöke iránt. Hát, t. ház, ha egy alárendelt tisztviselő megeskettetik arra, hogy az ő törvényszerű főnökének engedelmességgel tartozik, hogy ez miért foglalja magában azt, hogy ezzel egyszersmind törvényszegésre eskettetik; ezt megérteni nem lehet, ha csak valaki abból nem indul ki, hogy különbség nélkül, minden felsőbb tisztviselő törvénytelenséget követ el és törvénytelenségeket akar elkövetni. Már pedig ily föltevésből kiindulni nem szabad, (Élénk helyeslés a jobboldalon) mert egyes visszaélések előfordulhatnak és azok büntetendők, de a nélkül, hogy az alárendelt közeg az ő törvényes felebbvalójának rendeletét teljesíteni tartozzék., administratio nem lehetséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Sokat hallottam még, t. ház, a főispáni vétójogról, mint a mely a megye minden határozatát íllusoriussá teheti. Először is, t. ház, ez a szó „veto-jog

ff talán túlerősen van választva, mert a főispán véglegesen soha semmi megyei határozat végrehajtását meg nem akadályoztathatja; felíüggesztési jog pedig nemveto-jog a szó va-