Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

197. »rsnág#s flés wireiina 5. !S8fi. 3R3 lódi értelmében. És még a felfüggesztési jog is — bárki elolvashatja az 57. szakaszt, ha a részletekig jutunk, rá fogok mutatni — oly rendkívüli esetekre van szorítva, melyekben megeshetik — hiszen a főispánok is emberek — egyik vagy másik túl fog terjeszkedni és akkor az mint helytelen cselekedet megrovandó, esetleg, ha jogsérelemmel jár, megbüntethető, de ezért magát a jogot, a mire az államnak szüksége van, megtagadni akarni helyesen nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagy port vert fel a főispán azon joga, mely szerint a szolgabírót elmozdíthatja és esetleg helyettesittetheti és — gondolom, ez is felhozatott — egyik járásból a másikba áthelyezheti. Hát, t. ház, a mi a szolgabírónak felfüggesztését és mással víiló helyettesítését és pedig az új tisztújításig illeti, az a régi törvényben is benn van és a különbség a kettő között csak az, hogy a régi csak azt mondja ki, hogy felfüggeszthető és mással helyettesíthető és ezen helyettes az általános tisztújításig megmarad. A javaslat pedig azt mondja: felfüggeszthető, el is mozdítható, az utóbbi helyettesíthető ugy, hogy a helyettes a legközelebbi tisztújításig megmarad. Ezen új szöveg tehát, alig lehetne kétségbe vonni, épen azon szolgabíró vagy ülárendelt közeg irányában méltányosabb eljárást involvál; mert hü valaki egy actusáért felfüggesztetik, még nem következik, hogy az új tisztújításig mással helyettesittetni fog. Ez tehát nem szigorítja, hanem inkább enyhíti az alárendelt tisztviselővel szemben a főispán jogkörét. A mi pedig a szolgabírónak egyik járásból a másikba való áthelyezését illeti — érdemileg a részletekhez tartozik ennek megvitatása — itt csak kettőt akarok megjegyezni. Egyik, hogy az administratióra nézve fontosságáról meggyőződve, nem egy, de több vármegye önmagától statútum útján behozta ezen intézkedést; a másik az, hogy ez nem a főispán önkényéből, de az alispánnal, sőt az illető főszolgabíróval egyetértőleg történik. Itt is tehát nem a főispán önkényéről van szó. Egyáltalában, t. képviselő urak, bocsássanak meg, az ilynemű támadások — mert, hogy tudok a támadások minősége szerint különbséget tenni, azt hiszem, beszédem elején is tanúsítottam — (Ugy van! jobbfelöl) az ilynemű támadások azt az impressiót teszik rám, hogy a t. képviselő urak azt nézik, hogy mentől magasabban áll valaki a közigazgatási hivatalban, annál kevesebb legyen az ő jogköre; intézkedjenek, administráljanak a hogy tetszik, az alárendelt közegek, a főispán és a minister csak annyiban legyen velők összekapcsolva, hogy meg lehessen kapni azon hajszálat, a mely hozzájuk köti a visszaélésekben és a mig más parancsol és teszen, addig lehessen őket szidni, gyalázni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Egy kedvencz thémája volté vitának még szembe állítani az államhatalmat a kormányhatalommal, az államérdeket a kormány érdekével. T. ház ! Félreértések kikerülése véget meg kívánom jegyezni, hogy nem akarom tagadni, hogy lehetnek momentumok, midőn a hatalmat valamely kormány nem az államérdek, de saját érdeke szempontjából használja fel, de az ilyen kormányt alkotmányos országban meg szokták buktatni. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon:De hanem lehet.')De azt a határt meg húzni, hogy az államnak hatalmat adnak, de a kormánynak nem engedjük, hogy végrehajtsa, azt nem lehet, mert az állam hatalmát csak a kormány által gyakorolhatja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És a t. képviselő urak azt mondják erre, a mit én mondtam, hogy az olyan kormányt alkotmányos országban meg kell buktatni: hogy „de nem lehet". (Derültség jobbfelöl.) No, t. képviselő urak, természetesen soha alkotmányos országban kisebbségnek többségben levő kormányt megbuktatni nem lehetett. (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! johbfelől.) De hisz épen arra való az a küzdelem, hogy ha a kormány csakugyan az állam érdekei helyett saját érdekeiben élne a hatalommal, az ellenzék gondoskodjék arról, hogy a nemzet folvilágosittassék (Mozgás balfelöl. Ugy van! a jobboldalon) és ennek következtében a kormány helyéről elvonulni legyen kénytelen, (Élénk mozgás a szélső baloldalon) csakhogy arra, hogy a nemzet fölvilá gosittassék, az szükséges, hogy meggyőződjék arról, hogy az ellenzék részéről felhozott vádak alaposak, (Zaja szélső baloldalon. Halljuk! jobbfelöl) nem pedig csupán csak pártszenvedély sugallt-! gyanúsítások. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl. Élénk ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Mai közbeszólásaik is tanúsítják, hogy a t. túloldalon igen sokan — akarom hinni, teljesen öntudatlanul — nem azt nézik: a javaslat emeli-e az állam hatalmát és szüksége van e erre az államnak, hanem azt, hogy vájjon nincs-e valami benne, a mi esetleg a mostani kormány hatalmát növelné; és ha fel birják találni azt, hogy van biz ebben, a mi a mostani kormány hatalmát emelhetné, nem nézik többé: van-e rá szüksége az államnak, (Nyugtalanság a szélső balóldalon) hanem pereat-ot kiáltanak vek. (Nagy nyugtalanság a bal- és szélsä baloldalon. Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, elmondtam (Halljuk!) — mert én a gyanúsításokat csak tűrni, de nem viszszaadni szoktam — hogy öntudatlanul teszik ;, én tehát nem gyanúsítok rossz szándékkal; és ahhoz, ha azt hiszem, hogy csalódnak, talán csak l van j*ogom. (Tetszés jobbfelöl.) Én, a t. képviselő