Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

18". »i'!,iág-#s ülés márs-aiat, &. 1S86. 377 törvényjavaslat reactionárius intentióinak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, nagy hazánkfia Kossuth Lajos röpszava szerint a vizbe lyukat fúrni, hanem megelégszem azzal, hogy a fölött szerény nézetemet röviden kijelentsem. (Bálijuk! Halljuk/ a szélső baloldalon.) &$, teszem ezt, t. ház azért is. mert a javaslat ellen előttem felszólaltt. képviselő társaim egy részével, nem mindenben értek egyet. Nem értek pedig egyet azon igen t, képviselőtársaimmal, kik a

;

közigazgatást is a kinevezési alapra akarnák állítani. Hiszen azoknak minden érvelése, melyet a kinevezési rendszer mellett és a választási rendszer ellen felhoznak, halomra dől, ha a mi 48 előtti választott tisztikarunkat bármely kinevezett hivatalnoki karral összehasonlítják, mert meg vagyok győződve, hogy ezek amazokkal a versenyt semmi tekintetben ki nem állják. (Igás! Ugy vanl a szélső baloldalon.) He eltekintve ettől, t. ház, a törvényhozásnak soha sem szabad szem elől téveszteni azon körülményt, hogy azon állam, melynek részére a törvény hozatott, az uralkodás formáknak melyik fajához tartozik; mert egy rendszer lehet egy uralkodäsforma mellett jó és ezélszertí, mig ugyanazon rendszer egy más uralkodásforma mellett rossz és czélszerűtlen. T. ház! Köztudomás szerint az egész világon három uralkodás forma van legáltalánosabban elfogadva. Ezek: az autocrata, democrata és parlamentaris kormány formák. Az autocratiánál, az egyeduralomnál a hatalom egy kézben pontosul össze, itt törvény az uralkodó akarata s a hivatalnok csak az uralkodó akaratának végrehajtója. Mi természetesebb tehát, mint hogy egy ilyen kormányformánál csak kinevezett hivatalnoknak lehet helye. A democraticus államformánál, a hol kizárólag a nép uralkodik és a törvény a nép akarata, nagyon természetes, hogy ennek illetékes végrehajtója csak azon nép által megválasztott tisztviselő. A harmadik, melyhez a mi államunk is tartozik, a parlamentáris népképviseleti állam. Itt a hatalom két tényező között, tudniillik a korona és a nép között oszlik meg. Ezen uralkodásformánál épen az a veszedelem, hogy a hatalmi tényezők mindig versengenek a hatalomért, a korona pedig mindig iparkodik a nép hatalmi jogkörét nyirbálni, hogy azzal is a maga hatalmát növelje. Mi természetesebb tehát, mint hogy a nép is az ő képviselete útján mindig igyekszik a maga hatalmi jogkörét a korona túlkapásai ellen megvédeni. Es épen azért nem értek egyet azon képviselőtársaimmal, kik a kinevezési rendszer mellett érveltek, mert a közigazgatási tisztviselő kinevezésével is a nép joga szenvedne igen nagy csorbulást (ügy van / a szélső baloldalon.) és ezzel a korona és a nép között az egyensúly teljesen felbomlanak, tudniillik a korona javára billenne, a mely pedig amaz felett már eddig is tetemes előnyKÉPVH.1TAPLÓ 1884—87. IX KÖTST. | ben van. így például a képviselőház meghozza a törvényt, de az törvénnyé csak akkor válik, ha a korona is beleegyezik abba, tudniillik szentesíti azt, mert kezében van a leghatalmasabb jog, a vető joga, melyet, mint legfőbb hadúr szükség esetén egy millió szuronynyal is támogathat. Különben is a nép hatalmi osztályrésze már a törvénykezés terén is erősen meg van csonkítva az által, hogy az elsőfolyamodású bírákat és ügyészeket a kormány, mint a korona képviselője nevezi ki. És megvallom, hogy ezen jogfeladásért a megfelelő előnyöket törvénykezésünk javulásában vagy a kinevezett birák hazafiasabb szellemében sehol sem találom, sőt ki merem mondani, hogy az utolsó tekintetben e kinevezetteknek a választottak erősen felette állanak; mert én legalább nem hiszem, hogy választott tisztviselő az oláh irredenta proclamtiója tárgyában meg merte volna tagadni az előzetes confiscalást. És mi után a közigazgatás feje, a főispán is a kormány kinevezett közege, ha most még a közigazgatási tisztviselőket is a kormány fogja kinevezni, ugyan mi marad még akkor a hatalom másik factorainak, a népnek? Hiszen akkor ennek a közügyekbe való befolyása teljesen illusoriussá válik ; nem marad neki egyéb, mint fizetni és engedelmeskedni (Ügy van/ a szélső baloldalon.) Én tehát t. képviselőház, nem hogy a közigazgatási tisztviselők kinevezését is a kormány kezébe óhajtanám adni, sőt ellenkezőleg a szabad választási rendszert is kívánnám azon nyűgtől, mely a főispáni omnipotentiában nyilvánul, megszabadítani ; mert én nem tartom részemről szabad választásnak, mikor a kijelölő bizottság, mely nem egyéb, mint a főispán akaratának nyilvánulása, határozza el, hogy kik lehetnek a választhatók. Én tudok rá esetet, a hol a főispán egy állásra, daczára annak, hogy pályázók elegen jelentkeztek, egyetlen egyént jelölt ki. Hát kérdem, hol van itt a választásnak még csak íogalma is? Hiszen az ilyen választás nem egyéb, mint ínasquirozott kinevezés. És ez épen ugy áll a rendezett tanácsú váró sokra és községekre is, azon kivétellel, hogy ott nem a főispán, hanem az alispán vagy kiküldött választási elnökök kényétől függnek a választások. És a törvényjavaslat még ezen, már is túlhatalmas főispánoknak hatalmi körét akarja még jobban kiterjeszteni. Pedig az ilyen törvény a törvényhatóságok, községek önkormányzati jogát teljesen illusoriussá teszi. De a törvényjavaslat a közigazgatás néhány I közegét, ezek közt a városi rendőrkapitányokat is egyenesen a főispánok által akarja kineveztetni, ugy azonban, hogy azoknak fizetését a városok nyakára hagyja. No, már engedelmet kérek, ha a j kormánynak szüksége van a városokban rendőr-