Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-197
378 ,57 * """szagos 5HP főnökre, hát csak nevezzen ki magának és fizesse, ])A van hozzá pénze. De hogy a városok költségén tartson magának policzáj-közeget, (Igás! a szélső baloldalon) a melylyel a városok belügyeibe még jobban belemarkolhasson: no már engedelmet kérek, ez egy államhoz nem illő. méltánytalan, jogtalan eljárás. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy ezen törvényjavaslatban milyen jól átgondolt és megfontolt szakaszok is vannak, arra bátor leszek, a többek közül egyet példának fel hozni. (Halljuk!) Azt mondja ugyanis a törvényjavaslat, hogy „a települést kívánóknak kérelme megtagadható, ha erkölcsi bizonyítványt nem tudnak felmutatni". (Zaj. Halljuk! a szélső baloldalon.) Ez, t. képviselőház, másik oldalról azt is jelenti, hogy azoknak pedig, a kik erkölcsi bizonyítványt felmutatni képesek, a település joga meg nem tagadható. Már most, hogy ezen szakasz a városokra nézve mennyire veszélyes, bátor leszek a t. ház engedelmével egy példával indokolni. {Halljuk !) Volt ugyanis Debreczenben egy hírhedt uzsorás, a ki az uzsoratörvény eltörlése után szabad uzsorával, annak visszaállítása után a váltótörvény kihasználásával tömérdek polgárt alaposan kirabolt. Ez a nem-ember Debreczen városának vidékén igen szomorú nyomokat hagyott hátra; s midőn ezen üzelmei miatt ottani tartózkodása többé lehetetlenné vált, mert — a mi hallatlan s majdnem hihetetlen — ott még saját hitsorsosainak tisztességesebb része is kerülte, ott hagyta Debreczent és felköltözött Pestre. Vájjon megtagadhatta-e tőle a debreczeni hatóság az erkölcsi bizonyítványt? Hiszen sohasem lehetett sem csalásért, sem uzsoráért elítélni, noha köztudomású volt. hogy ezen bűnöket igen nagyban és szorgalmasan cultiválta; de arra, hogy valakit a biró elítéljen, a köztudomás nem elég, arra közvetlen bizonyíték szükséges. Az ilyen bűnök ellen csak esküdtszék előtt lehetne sikeresen eljárni, az pedig nekünk fenyítő ügyekben, fájdalom, még ma sincs. Kénytelen tehát a hatóság kiadni az erkölcsi bizonyítványt és valljuk be, hogy legtöbb esetben örülnek, hogy kiadhatják, mert ezzel egy közveszélyes ragadozótól van módjuk tisztességes úton megszabadulni és az ilyen ragadozó azután ezen szakaszba kapaszkodva, keresztül rabolhatja egész Magyarország minden városát. Az ilyen közveszélyes ragadozókat más államokból ki szokták utasítani, itt pedig minálunk még azt is alig merem kimondani, hogy az illető zsidó volt, mert félek Pulszky Ferencz t. képviselőtársamtól, hogy én rám is applicálni fogja azt az anathémát, melyet minapában Andreánszky Gábor képviselőtársamra ráolvasott: „Hogy, hát mi tü'rjük-.e még, hogy néhány képviselőtársunk egy vallásfelekezethez tartozó Í márezfHS 5. 188S. ! polgárokat, a nemzet egy részét másfél év óta piszkolja ?" Furcsa, mintha csak épen a t. képviselő úrtól függne, hogy mi antisemiták e házban, hova minket nem a képviselő ur kegye, hanem a választ'>k bizalma küldött, ttíressünk-e vagy nem? (Ugy van ! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Egyáltalán nem czélom a törvényjavaslat részletes tárgyalásába belebocsátkozni, hanem csak azt az egyet kívánom megjegyezni, hogy h;i ez a javaslat törvénynyé válik, a törvényhatóságoknak és vái osoknak autonómiája teljesen illusoriussá tétetik. Mert ezen javaslatban, bár más elnevezés alatt, feltalálhatók mindazon közegek, melyek az absolutismus korában a nemzetet boldogították. Mert hogy a megyefőnököt. a javaslat főispánnak és a megyei biztost főispáni titkárnak nevezi, az a dolog érdemén mitsem változtat. Minthogy pedig én az absolutismust sem álczázva, sem álczázatlanul vissza nem kivánom, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott képviselő urnak beszédére külön reflectalni nem szándékozom, mert a mit a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra mondott, arra a választ megadhatom kapcsolatosan azokkal, a miket másoknak válaszolni fogok. (Halljuk!) Egyet azonban meg kell, hogy jegyezzek és ez az, hogy a t. képviselő ur egyúttal a községi törvényj avaslatot is tárgyalta; (Igaz! johbfelóí) mert a letelepedés kérdése nem ezen törvényjavaslatban, hanem a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatban foglaltatik. (Ugy van! a jobboldalon.) A mi már különben az általam elmondandókat illeti, mindenek előtt és mindezektől legnagyobb részben elkülönítve, Horváth Lajos t. képviselő ur előadására kivánok pár szóval reflectálni. Elkülönítve mindezektől azért, mert azon határozottan higgadt, nyugodt, nem vádaskodó és nem gyanúsító parlamentaris beszédre adandó válaszomat a más természetű beszédekre adandóval egybefoglalni képes nem vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur igen helyesen, alaposan fejtette ki azt és abban válaszolt sok vádra, amely a jelen törvényjavaslat ellen felhozatott, hogy az 1870: XLII-ik törvényczikk minő hatalmat és jogkört adott a főispánnak. 0,bár szerintem aztán nem helyesen, ugy találta, hogy a mostani törvényjavaslat a főispáni hatalmat helytelenül, túlságosan, ön czél gyanánt terjeszti ki; de minden esetre maga rámutatott arra, hogy miért itt kémkedést emlegettek: a hivatalok megvizsgálásának joga,
