Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-178
32 178. országos ülés február 8. 1886. melylyel a tanfelügyelőt, illetve a tanítót terhelni felesleges. Úgyszintén azt is belátom, hogy lényeges, miszerint kimutattassék, hogy van-e iskolai könyvtár, de specificalni, hogy ebből hány könyv iskolai vezérkönyv és hány könyv regény vagy hasznos mulattató olvasmány, ez már felesleges rovat. Én megszereztem egy ilyen statistikai kimutatást tanfelügyelők számára és meggyőződtem arról, hogy igen sokszor ok nélkül vádolják a tanfelügyelőket mulasztással, semmittevéssel, mert meggyőződtem, hogy a legjobb akarat mellett sem képesek sokszor ^betölteni hivatásukat. A statistikának ezen túltengése vezeti meddőségre a népnevelés ügyét. Tartson a t. minister enquétet a tanfelügyelőkkel, esetleg más szakemberekkel a tanfelügyelői intézmény reorganisalása czéljából. Azon kívül arra kérem, iparkodjék azon, hogy Magyarországon a tanfelügyelő ne legyen administrator, hanem legyen inspector. Erre nézve hivatkozhatom Angliára, a hol a tanfelügyelő csakugyan inspector és nem administrator, miután ott nem róják rá statistikai rovatok betöltését oly arányban, mint nálunk; ott a tanfelügyelő az iskolákat meglátogatja, csinál jegyzőkönyvet, azt beküldi a szakministernek s ez által egyszersmind igazolja, hogy meglátogatta az iskolát és ugy némileg ellenőrizve is van az illető tanfelügyelő. A mondottakból láthatja a t. minister ur, miszerint az állami felügyelet tekintetében nem vagyok elfogult, inkább azt óhajtom, hogy az állam az egyháznak kezet nyújtson, hogy vállvetve közreműködhessenek a népnevelés felvirágzásán. Ne lásson ellenségeket a t. minister ur a felekezeti iskolák vezetőiben, inkább kevesebb állami iskolát állítson és a mennyire lehetséges, segélyezze a felekezeti iskolákat. Ezeknek kijelentése után, mint a tanügynek igazi barátja a tételt magát elfogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Teljességgel nincs kifogásom, hogy a képviselő ur a tanfelügyelők érdeke mellett felszólal, ámbár felesleges, mert azok érdekét nagyon szivemen viselem és ismerem minden bajaikat. Ha nagyobb összeg állna rendelkezésemre, azt haszonnal tudnám felhasználni, én a fedezetről nem gondoskodhatom és tekintetbe kell vennem az ország financiális helyzetét. Hogy a tanfelügyelők cathegoriákra vannak osztva, az nagyon természetes. Az administratio minden ágában léteznek ilyen cathegoriák. Valamint nagyobb és kisebb megyék vannak, ugy vannak egyfelől tanfelügyelők, a kik már 10—12 éve sikeresen működnek és vannak másfelől olyanok, a kik még fiatal emberek lévén, csak nem rég léptek be; igy tehát a tanfelügyelők fizetését egalisalni nem volna czélszertí. (Helyeslés.) Az átalányokat én nagyon szívesen fölemelném és mihelyt nagyobb összeg lesz rendelkezésemre, meg is fogom tenni. A mi a statistikát illeti, természetes, hogy statistikai adatok nélkül az administratiónak semmi ágában tájékozódni nem lehet; de megengedem, hogy némelykor a statistika terén nincs megtartva a kellő mérték. Részemről, a mennyiben ilyen bajok léteznek, azokon segíteni mindenkor hajlandó vagyok. (Helyeslés.) Ha már az én tevékenységemet az egyházakkal szemben megítélni méltóztatik, kijelentem, hogy én az iskolák tekintetében az egyházakkal absolute nem akarok semmi ellentétben lenni és nem is vagyok. S ezen állapotnak nagyon örvendek. Én azt mondom : a fődolog, hogy a nép oktattassék és neveltessék, hogy az egyház, vagyaközség által-e, az mellékes. Vannak esetek, midőn azegyház vagy midőn a község teljesítheti sikeresen e kötelességet, akkor az ellen kifogásom nincs; de vannak exponált helyek, a melyeken az iskoláztatás feladatainak sem a község, sem az egyház nem képes megfelelni. Itt az államnak kell erre vállalkoznia. (Élénk helyeslés.) Általában sokszor mondatott, hogy az én egyházi politikám csak abból áll, hogy papirosokat bocsátok ki, a vallás-alapból kölcsönöket veszek, bérleteket eszközlök és a többi; de én azt mondom, hogy az én egyházi politikámnak igenis az a törekvése volt és lesz is mindig — és e czélt el is értem, hogy az állam és az egyes egyházak között ellentétet, vagy harezot elő ne idézzek, {Élénk helyeslés) mert erre Magyarországnak szüksége nincs. (Helyeslés jobbfélöl.) Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) A ki igazságos akar lenni, nem fogja tagadni, hogy a régi valódi alkotmányos időben is voltak az iskolai és tankerületi gondnokok személyében tanfelügyelőink és vizsga-biztosaink, kik e nemes hivatást buzgón s a mi fő, fizetés nélkül teljesítették Tetszett ezen mindent a bureaucratia kényszerzubbonyába bujtató kormánynak a szellemi élet ez eszményi terét is nagy hivatalos apparátussal körülövezni. A tankerületi főigazgatóságoknál találunk 48 személyt 71,000 forint, a népnevelési tanfelügyelőségeknél 173 személyt 200,000 forint kiadással, egy csomó vizsgabiztost és közoktatási tanácstagot, mindezek, az esedékes nyugdíj-illetéket is oda számítva mintegy 350,000 forintot emésztenek fel évenként, tehát csaknem annyit, mint a mennyit összes állami népiskoláinkra fordítunk. Gondolják meg t. képviselőtársaim, hogy e most igazán czéítalanul kidobott tekintélyes
