Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

372 197. országos illés märezius ">. !88fi. közigazgatásunk bajai orvosoítassanak és a fejlettebb köz- és államélet igényei, a jelen rendszer keretében, kielégíttessenek. Az már most a kérdés: vájjon alkalmas-e e törvényjavaslat ezen czél megvalósítására, a melyet különben itt e házban pártkülönbség nélkül mindnyájan óhajtunk. Én e kérdésre még azon nagyon szűk korlátok között is, melyeket az indokolás a bírálatra nézve meg von, tudniillik, hogy a javaslat csak a jelen rendszer keretében eszközölhető javításokat ezélozza, a legjobb akarattal sem adhatok más választ, mint azt, hogy a t. belügyminister tir vagy nem ismeri közigazgatásunk valódi bajait, vagy ha ismeri, a min egyáltalán fogva nem kételkedem, a gyógyszerek megválasztásában erősen tévedett. (IIelyeslés a al- és a szélső baloldalon.) Akár egyik, akár a másik eset forog fenn, a vég eredmény ugyanaz : tudniillik a törvényjavaslatban nyilvánuló tévesztett alkotás; mert helyes reformot esak ugy alkothatunk, ha a baj okait gyökeresen ösmerjük és a gyógyszert helyesen választjuk meg. A jó szándék itt semmit sem ér. „Mutasd meg a te hitedet a te cselekedetedből" ezt mondja az irás. A pokol is_tele van jó szándékkal — ezt mondja a költő. {Elénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) A törvényhozónak csak a végeredménynyel lehet és kell foglalkoznia s teljes tisztelettel a jó szándék iránt el kell azt vetnie kíméletlenül, ha nem jó, vagy épen káros és veszedelmes. (Ugy van! balfelöl.) Én t. képviselőház sokat gondolkodtam, sokat olvasgattam a megyei önkormányzatról és azt hosszú és közvetlen tapasztalatból meglehetősen ismerem Nem oly rossz az a megyei közigazgatás, mint azt némelyek a házban és a házon kivül egyes incidensek alkalmából oly nagy kedvteléssel hangoztatják, (Helyeslés a szélső baloldalon) de annyi igaz, hogy nagyok a fogyatkozásai, s egészben véve nem felel meg sem a mai kor igényeinek, sem a magyar állam érdekeinek. (Helyeslés a baloldalon.) A megye jelen szervezetében is kielégítőleg tölti be intézkedési jogkörét. Azon ügyek, melyeket a törvény, vagy a szokásjog a megyei közgyűléshez, vagy most már a közigazgatási bizottsághoz is utasít, legtöbb esetben helyesen és jól intéztetnek el. E tekintetben nemcsak hogy panaszra és aggodalomra ok nincsen, de ki lehetne, sőt ki kellene azt nagy mérvben terjeszteni az egyéni és a közszabadság minden sérelme nélkül, sőt annak előnyére. (Helyeslés a baloldalon) A baj tehát nem ebben, hanem abban keresendő, hogy az egyes megyei tisztviselő hatásköréhez utalt ügyek elintézése és a végrehajtás, tudniillik a lörvénynek, ministeri rendeleteknek, megyei szabályrendeleteknek és concret határozatoknak foganatosítása nagyon fogyatékos. Ebből aztán az következik, hogy meg van a törvény, meg van a rendelet, a szabályrendelet és concret határozat, de nincs foganatosítva éz sérelmet szenved az egyén, a megye és az állam egyiránt. A bajnak oka, t. ház, abban rejlik, hogy a megyei tisztikar jelentékeny része nem áll a feladat magaslatán; az egyiknél a kellő képesség, a másiknál a kellő megbízhatóság, erély vagy tapintat hiányzik. A dicséretes kivételeket — mert vannak és ezt hazafiúi örömmel és megelégedéssel constatálom — csak arra valók, hogy még jobban feltüntessék a selejtes elemek tehetetlenségét és ott, a hol ezen elemek működnek, a megelégedetlenséget még jobban fokozzák. A baj további oka abban van, hogy nincsen kellő control, vagy a mi van, nem hatályosan gyakoroltatik. A megyei közgyűlés nem igen alkalmatos az ellenőrzésre, részint azért, mert igen ritkán gyűl egybe és alkat elemeiben esetről-esetre változik, részint azért, mert a tisztviselők működését közvetlen közelből nem láthatja és csak a végeredmények fölött és csak előterjesztések alapján ítélhet. Csaknem ugyan ily kedvezőtlen helyzetben van a közigazgatási bizottság, bár elismerem, hogy a tisztviselői karhoz és az administratióhoz való viszonya jóval közvetlenebb. Azok, a kiknek a controlt a törvénynél és a dolog természeténél fogva gyakorolniok és pedig hatályosan gyakorolniuk kellene, tudniillik a főispán és az alispán azt nem gyakorolják, vagy nem helyesen gyakorolják. A főispán — mindig kivételével a kivételeknek — azért nem, mert az administratióhoz az ügy kezelés és az ügy vezetés szövevényeihez és fogásaihoz alaposan nem ért. (Ugy van/ balfelöl.) Az alispán azért, mert rendszerint rá nem ér, vagy túl teszi magát a törvényben és a megyei statútumokban körülirt kötelességein. A bajnak továbbá oka, t. ház, abban rejlik, hogy a járások kerületei felosztása a legtöbb helyütt nem czélszeru; némely járás oly nagy, vagy ugy van kikerekítve, hogy a rendelkezése alatt álló erőkkel jól kormányozni teljes lehetetlenség. A székhely is sok helyütt rosszul van megválasztva, mi által a járási tisztviselőknek az egyes honpolgárokkal és községekkel és az egye? hongolgároknak és községeknek a járás tisztviselőivel való érintkezése szerfölött megnehezittetik. (Helyeslés a baloldalon.) És végre a bajnak oka abban rejlik, hogy a közigazgatási törvények és ministeri rendeletek nem mindig felelnek meg a gyakorlati élet követelményeinek és rendszerint hézagosak, másfelől rendkívül nagy az írásbeli teendő, jóval nagyobb, mint az absolutisticus és centralisticus Bach-rend-