Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

117. erszégo* ülés márczins ä. 1188. v T •> szer alatt volt. (Dgy von! ügy van! balfelől.) Az a sok kimutatás, az a negatív és positiv jelentés, az a sok formalitás felemészti a tisztviselő idejét, erélyét és munkakedvét; (ügy van! ügy vm!{bálfelöl) de a mi a legfőbb, elvonja a tisztviselőt tulajdonképen való feladatától, a mely abban áll, hogy a községi önkormányzatot és a községi elöljáróság eljárását a helyszínén közvetlenül személyesen ellenőrizze. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha, t. ház, a közigazgatás kórjelenségei ezen indokokra vezethetők vissza — és szerintem ezen indokokra vezetendők vissza — azt kell szemügyre vennünk, vájjon a törvényjavaslat intézkedései képesek-e elhárítani a baj okait s ez által orvosolni magát a bajt? (Halljuk!) A törvényjavaslat némely apróbb és nagyobb, helyes és nem helyes, de nem lényeges és nem elégséges módosításokon felül, egy cardinális intézkedést foglal magában, tudniillik a kormány és a főispán hatalmának nagymérvű fokozását. Ez képezi a javaslat lényegét és magvát, a többi csak keret vagy díszítmény. (ügy van/ a baloldalon.) Ez, t. ház, vagy igen kevés, vagy igen sok, azon álláspont szerint, melyet egyikünk-másikunk a megyei önkormányzat reformjára, a közigazgatás reorganisatiójára és a magyar állam feladatairanézve elfoglal. Tehát sem egyik, sem másik irányban nem kielégítő. Félmű, tévesztett míí. (Helyeslés a baloldalon.) A főispán, t. ház, a törvényjavaslat szerint is az marad, a mi volt. Nem lesz tudniillik a kormány által a közigazgatás közvetlen vezetésével megbizott, helyhez kötött, fegyelmi felelősség alatt álló valóságos államtisztviselő, hanem lesz, a mi volt, tudniillik a megyék élére állított dignitarius. Bevallott missiója is az lesz, a mi eddig volt, tudniillik, hogy ellenőrizze a közigazgatást és védje a magyar állam érdekeit. Arra, hogy a főispán ezt a missióját teljesítse, az én nézetem szerint egyáltalán nincs szükség a főispáni hatalom fokozására, legkevésbé pedig ilymérvű fokozására. (Élénk helyeslés balfelöl.) A főispáni hatalom, mely az 1870: XLH. törvényezikk 41., 42., 45., 52., 53.. 54., 58. és 68. §-aiban, az 1876. évi VI. törvényezikk 6., 18., 23., 52., 61. és 68. §-aiban és az 1876. évi VII. törvényezikk 2., 4., és 9. §-aiban van körülírva, most is igen nagy. Egy tekintet ezen szakaszokra meggyőzhet mindenkit arról, hogy egyfelől a kormány fel van ruházva minden hatalmi tényezővel arra nézve, hogy rendeleteinek érvényt szerezhessen, másfelől a főispán megtehet saját hatáskörében mindent, a mit a közigazgatás érdeke és az állam vitális érdekeinek védelme megkíván. Nem a törvény az oka, t. minister ur, hogy a főispán azt a mindent nem teljesíti vagy rosszul teljesíti. Avagy ki gátolta valaha és a fennálló rendszer keretében, ki gátolhatja a főispánt abban, hogy híven teljesítse azon kötelességeit és kihasználja ama jogait, a melyek a megyei törvény 53. §-ában vanak körülírva, tudniillik, hogy a közigazgatási tisztviselők eljárását évenként legalább egyszer személyesen megvizsgálni köteles ? és hogy az alispánokhoz érkezett kormányrendeleteket és egyéb beadványokat bármikor szabadon megtekintheti? Ki gátolja és ki gátolhatja a fő ispánt, akár abban, hogy megfigyeljen mindent, hogy értesítse a ministert mindenről, akár abban, hogy a megyei közigazgatást jó statumok alkotáközigazgatási bizottságot pedig azon eminens jogának teljes kihasználására és azon kötelességeinek teljesítésére ösztönözze, mely abban áll, hogy ugy a közigazgatás, mint az igazságszolgáltatás terén eszközölhető és eszközlendő javításokra, reformokra nézve tüzetes előterjesztést, tehet és hogy az összes közigazgatás állapotáról a törvények hiányairól felmerült nehézségekről és azok elenyésztetése módjairól, a megkisérlett intézkedésekről ós azok sikereiről legalább évenként kétszer tüzetes jelentést tegyen. Arra pedig tudtommal nem volt eset, a mint azt t. barátom G-ulner Gyulategnap már kiemelte, hogy a kormánynak igénybe kellett volna vennis* a megyei törvény 54. szakaszában körülirt eminens jogát és fel kellett volna hatalmaznia a főispánt arra, hogy végre nem hajtott rendeletének végrehajtására a megyei tisztviselőkkel közvetlen rendelkezzék. Mert a kormány rendeletei mindig végrehajtattak. Nem a törvényben van tehát, t. minister ur, a hiba, hanem, a mint Pulszky Ferencz ur tegnap jóizű humorral megjegyezte, a főispánok egyéniségében. Nem a törvényt kell tehát visszafelé módosítani, hanem a főispánokat kell jól megválogatni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És én azt hiszem, hogy ez nem is jár valami nagy nehézséggel, mihelyt szakítunk a múlt idők azon többé fenn nem tartható hagyományával, hogy a megyei főispán első sorban dignitarius és ha az egyes helyek betöltésénél a jó közigazgatás és a magyar állam érdekeinek követelményei, nem pedig a politikai pártállás szempontjai lesznek mérvadók. (Élénk helyeslés balfelől.) így állván a dolog, a főispánnak az a kutató, mindenbe beavatkozó, nemcsak ellenőrző, de közvetlenül intézkedő hatalma, a melyet azonban a honpolgárral és a megyével semmi felelősség nem korlátoz, melyet a megye nem mérsékelhet, de a melyet a t. kormány kénye-kedve szerint szabályozhat: a közigazgatást bizony javítani nem fogja (Igaz/ Ugy van! a baloldalon.) tíőt ha a törvény ridegen alkalmaztatik, a közigazgatási összhangot fogja megzavarni és a főispáni diseretionak kiszolgáltatott tisztviselői kar tevékenységét fogja megbénítani. (Ugy van/ a baloldalon.) És ez még nem mindem A főispáni nagy