Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

197. országos ülés mírczins 5. ISS6. 369 mai és annak kinevezett hivatalnokaival, hanem az erkölcsiség elveinek az önkormányzat közegei által való megvédésével akar segíteni, Lanfrey azt mondja, hogy az összpontosított állami igazgatás megsemmisíti az egyént s azon ürügy alatt, hogy az egyént a tevékenység alól felmenti, helyébe teszi a maga hivatalnokai tevékenységét s ez által a társadalomtól végre elvon minden mozgalmat. Azt mondja e jeles francziairó, hogy alkotmányos országban a szabadság ezen önkormányzati intéz­ményekből és az ezek által előidézett mozgalmak­ból él. A mely országban a belmozgalmak nincse­nek, azon országban, a belmozgalom hiányában, a despotismus, az absolutismus, az összpontosított állami igazgatás fejlődik ki, ez állapotban a népek ereje satnyulásnak indul, a kormány pedig tétlen­ségbe és mozdulatlanságba sülyed. Ferrand épen most megjelent művében azt állítja, hogy az állami közigazgatás a személyes uralomnak s az absolutismusnak felel meg és hogy önkormányzati intézmények nélkül sem az alkot­mányos monarchia, sem a közszabadság fenn nem állhat. Ma ezen nagy férfiak fejtegetéseinek köszön­hető, hogy Francziaországban nemcsak a közszel­lem, hanem a törvényhozás is a decentralisatio terére lépett s az 1871. és 1876-ik évben hozott törvényekben lerakta a municipiális szabadság alapjait. Én tehát megvallom, hazánkra nézve az állami közigazgatást károsnak ítélem, az egyéni és testületi jogok megvédésére képtelennek, a sza­badság megóvására pedig megsemmisítő hatásúnak tartom. De károsnak tartom t. ház, azon törekvést is, mely az önkormányzatot túlságba akarja vinni s azt oly széles hatáskörrel akarja felruházni, hogy a központi kormányzat semmi összeköttetésben ne legyen az önkormányzati közegekkel, vagyis más szóval, a társadalmat akarja az állam fölé he­lyezni. Némely a t. ellenzék padjairól tett felszó­lalásban legalább tegnap ilyenforma nézeteket vettem észre és én e nézeteket helyeseknek nem tartom. Centralisálónak mondották törvényjavaslatun­kat többen azért, mert abban a főispán személyé­ben egy közeg teremtetik, mely hivatva van a központi államigazgatást, az önkormányzati igaz­gatással összhangzásba hozni. Később szólok majd ezen főispáni hivatalról, most csak annyit jelentek ki, hogy szerencsétlen­ségnek tartanám, ha Magyarországon valaha oly közigazgatási rendszer hozatnék be, melyben a központi kormánynyal az önkormányzati közegek semminemű összeköttetésben nem lennének. Nem helyeslem tehát azok nézetét, a kik az önkormányzati igazgatást ily értelemben veszik, az önkormányzati közegek hatáskörét akkép akar­ják kiszélesbíteni, hogy Magyarország törvény­KÉPTH. HAPLÓ. 1884—87. IX. röTiT. hatóságaiból mindmegannyi svájczi caníon ala­kuljon, melyek semminemű összeköttetésben ne legyenek a központi kormánynyaí s minden hatá­rozataikban, mint tegnap az ellenzéki padokról hallottam, a központi kormánytól teljesen függet­lenek legyenek. En ezt, t. ház, károsnak tartom részemről, mert az észszerű önkormányzatnak vagyok barátja, mely önkormányzatban a közügyek a központi kormánynyal, a helyi ügyek helyi önkormányzattal intéztetnek el, a kettő pedig egymással egy köz­vetítő közeggel összefüggésbe hozatik. Az ily köz­igazgatás megmenti az állami közigazgatás egy­ségét, összeköti a vidéki kormányzatot a köz­ponti kormányzattal. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ezen elvek fejtegetése után a napirenden lévő törvényjavaslatot vizsgálom, azt találom, hogy a napirenden levő törvényjavaslat az általam fejtegetett közigazgatási elveknek nagyrészben megfelel (Zaj. Ellenmondás a szélső baloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon) és a két túlzó köz­igazgatási rendszer közt középúton jár. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Megadja a központi kormánynak a közérdekű ügyek egységes vezetését; megadja a központi kormánynak az önkormányzati közegek feletti fel­ügyelet jogát. Teremt a főispánban oly közeget, a mely az önkormányzati testeket a központi kor­mánynyal szerves összeköttetésbe hozza. Felhatal­mazza a főispánt arra, hogy a hol az állam veszé­lyeztetett közérdekei ezt követelik, ne csak fel­ügyeljen a törvényhatósági közegekre, hanem ren­delettel intézkedjék és rendeleteinek azonnali végrehajtását követelhesse. (Helyeslés jőbbfelöl.) Ily hatáskörrel felruházott közvetítő közeg nélkül, t. ház, én az állami és az önkormányzati igazga­tásnak lehetőségét, összhangzását lehetségesnek nem tartom. (Ellenmondások balfelöl. Helyeslés jobh­felöl.) Egyebekben a törvényjavaslat ugyanazon körben mozog, a melyben mozgott és mozog az 1870-iki törvényünk. Meghagyja az önkormány­zatot; meghagyja a törvényhatóságoknak azon jo­gát, hogy ne csak közérdekű, hanem országos ügyekkel is foglalkozhassanak s kivánataikat ne csak egymással, hanem kérvény alakjában a kép­viselőházzal is közölhessék. Én azt hiszem, hogy alig van Európában állam, mely a közigazgatási orgánumoknak ily széles politikai kört engedne, mint a miénk. (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások s zaj a szélső bal felől. Halljuk I Halljuk!) Minden jól rendezett államban van a collectiv közegek mellett egy összekötő kapocs, mely a központi ?kormá,nyt a vidéki kormányzattal köti össze. Ilyen összekötő kapocs Angliában: a Sheriff, a Lord-Lientenaat: Poroszországban az Oberpraesident, a Landgraf; Hollandiában, Belgiumban: a kerületi biztos, a polgármester; Francziaországban: a Prefét, Sous­prefet és a Maire; Ausztriában a Statthalter. Ily 47

Next

/
Thumbnails
Contents