Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

370 197. országos filé* márezins 5- !88<>. közegek nélkül nem is tudom elképzelni, hogy miképen történnék az államnak egységes igazgatása. Azt hiszem, hogy ezen államoknak mégis csak vannak okos emberei és okos államférfiak hiszen nem ok nélkül állították fel ezen közeget, hanem azon helyes okból, melyből a mi kormányunk fel akarja állítani, tudniillik;, hogy a központi igazgatás az önkormányzati igazgatással összekötve legyen. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj szélső bal felöl.) Igaz, hogy ezen összekötő közegeknek hatásköre a különböző államokban nem egyforma törvénynyel van szabályozva. De annyit merek mondani, hogy a mi törvényjavaslatunkban foglalt e tárgyú intézkedések bármely szabad államnak e tárgyú intézkedéseivel nemcsak ellentétben nincsenek, de azokkal egy színvonalon állanak. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás szélső bal felől.) Minden jó oldala mellett is, t. ház, bevallom, hogy ezen törvényjavaslatnak, mint minden emberi miinek, vannak hiányai is; (Halljuk! Halljuk! szélső balfelol) de én ngy tartom, hogy ezeknek a hiányoknak legtöbbje olyan, hogy azok majd csak közéletünk és népünk műveltségi fejlődésének magasabb fokú haladása után lesznek pótolhatók. Hiányai mellett is megfelel történelmi fejlődésünknek és jelen viszonyainknak; megfelel azon helyes közigazgatási elvnek, hogy a közérdekű ügyeket a központi kormány, a helyi érdekű ügyeket pedig az önkormányzati igazgatás végezze. De megfelel azon felfogásnak is, mely hazánkban mindig uralkodó volt: annak a felfogásnak tudniillik, hogy valódi önkormányzatnak csak az tekinthető, a melyben a kormányzó test a maga akaratának végrehajtóit szabadon választhatja. Grünwald Béla t. képviselőtársam mind az 1870-iki törvényt, mind a jelenleg napirenden levő törvényjavaslatot úgyszólván a sárga földig lealázta (Derültség jobbról. Halljuk! balról) és tévedésnek mondta törvényhozásunk részéről azt, hogy az önkormányzatot a maga választott tisztviselőivel meghagyta. Azt mondta: „Szóljak-e arról az undorító eljárásról, melyet a törvény szabályoz s melyet nálunk tisztújításnak neveznek, mely közéletünk legsötétebb pontjai közé tartozik? Lehetséges-e, hogy hatóságok, f melyek ily úton jutnak a hivatalba, tekintélylyel bírjanak a nép szemében? Csak ritka helyen tűrik meg a választók a férfias önérzetet a jelöltnél ; szabály az, hogy a választók tömege meg;:iázódást, a szavazat kunyorálását követeli." Engedjen meg t. képviselőtársam, én vele e nézetben nem osztozhatora, mert én ép az ellenkező tapasztalatra, jutottam. Pedig ha az anyakönyvet megnézzük, alkalmasint előbb születtem, mint ő és aligha nem több tapasztalattal birok az életben, mint ő, mert én már 1848 előtt restauráltam. (Derültség a baloldalon. Halljuk ! jobbról.) Azt tapasztaltam, hogy a polgárok rendszerint maguk kére- | sik fel azon egyént, kit valamely hivatal elvállalására érdemesnek tartanak és maguk szólítják fel annak elvállalására. És ezen a polgárok által nyilvánított bizalom sokszor oly férfiakat is felkeres, kik szemérmesek, kik önérzettel birnak s a kik ha oly hivatalról lenne szó, melyet a központi hatalomtól, vagy annak közegeitől konyerálás útján kel] megnyerni, nem pályáznának. De ha polgártársai bizalma hivja fel őket, a bizalomnak engednek és ha megválasztatnak, a leghűségesebben teljesítik kötelességüket már csak azért is, hogy polgártársaik nyilvánított bizalmát megérdemelhessék és azt tetteikkel megköszönhessék. Még most,t.ház,hazánkban kevéshivatal töltetik be kinevezés által. És mit tapasztalunk ? azt, hogy a hivatalnyerők nem csak a kormánynál kérvényeznek, de a főispánt is, sőt a képviselőt is — még pedig sokszor nem is egyes, de többes számban — igénybe veszik, ugy hogy a képviselők sokszor zaklatni kénytelenek a ministeriumokat és koptatni a ministerium ajtajainak kilincseit azért, hogy valakinek hivatalt szerezzenek. No már most, ha férfias önérzetről kell szólani, nem tudom, melyik emeli azt: a titkos fülbesúgásokkal zárt ajtóknál történt ajánlás, vagy a választásoknál gyakorolni szokott ajánlás? midőn e választó polgártársak által nyilt választógyülésben nyíltan történik az ajánlás, hol mindenkinek szabadságában áll az illető egyén ellen netalán létező ellenvéleményét is kimondani. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A franczia parlamentben alig pár évvel ezelőtt néhány képviselő indítványt adott be, hogy a képviselők országos törvénynyel tiltassanak el a hivatalokra ajánlástól, (Felkiáltások a bal- és szélső báloldalon: Helyes! Helyes!) mert nagy mérveket öltött Francziaországban is a képviselők általi ajánlás. No, t. képviselőtársam, én ebben nem a férfias önérzet emelését, hanem annak kifejléséi látom, a mit ő kunyorálásnak, szolgaiságnak mondott. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Vájjon azon sokat emlegetett corruptio a választás útján terjesztetik-e, vagy a kinevezés útján ? Erről nem szólok,mert azt hiszem, hogy e tekintetben mindenkinek a saját egyéni tapasztalata adja meg a felvilágosító feleletet. Többen felemlítették az ezen törvényjavaslatnak 54, már most 57. § át, de annak érdemié ges tárgyalásába nem bocsátkoztak; mindamellett fenyegetőztek, hogy majd belebocsátkoznak a részletes tárgyalásnál a maga idején. Én sem tehetek egyebet, minthogy érdemileg bele ne bocsátkozzam e szakasz tárgyalásába, hanem azt mondjam, ha mások a részletes tárgyalásnál szükségesnek tartják a hozzászólást, én is hozzá fogok szólni. Ezúttal csak annyit jelentek ki, miszerint nem áll az, a mit az ellenzék részéről némelyek hangoztattak, hogy a kormány ezen szakaszt csak a maga