Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

S68 197. országos ülés márczins 5. 1886. nekünk nemcsak lehető, de kötelességünk is megvizsgálni, hogy vájjon az 1870-ben hozott törvény és a folytonosan fejlődő köz- és társadalmi életünk kényszerhatása alatt hozott azutáni többi törvényeink megfelelnek-e az újabb idő közigazgatási elveinek és vájjon mostam törvényjavaslatunk is összeegyeztethető-e az újabb idők közigazgatási elveivel és fejlődött társadalmi életünk igényeivel. Megvallom, t. ház, ezen kérdések nem csak fontosak, de nehezek is és aligha az én csekély erőmet felül nem haladják; mindamellett részben képviselői kötelességem, részben a t.. ház kegyes elnézésének reménye arra bátorítanak, hogy e kérdések fejtegetésével foglalkozzam és azután a napirenden levő törvényjavaslat felett én is elmondjam szerény nézetemet. (Halljuk ! Halljuk !) Mindnyájan tudjuk t. ház, hogy a közigazgatásban nem csak nálunk, de másutt is két igazgatási rendszer áll szemben egymással, tudniillik az úgynevezett állami igazgatás és az önkormányzati rendszer. Az állami igazgatás barátai az államot a társadalom fölé akarják helyezni, minden hatalmat az állami központi kormány kezébe akarnak összpontosítani, hogy ez aztán kinevezett hivatalnokaival a maga akaratát megvalósíthassa. Az önkormányzat barátai két pártra oszlanak. Az egyik párt túlzásba akarja vinni az önkormányzatot és a társadalmat az állam fölé akarja helyezni, a másik párt pedig a társadalmat és államot, mint oszthatlan egységet fogja fel és az igazgatásban nemcsak az állami hatalmat, hanem a polgárokat is részesíteni akarja. Mint már e házban kifejezett és e házon kivül is nyilvánított nézetekből láthatjuk, hazánkban mind a három nézetnek vannak pártolói. Itt a házban már számosan felszólaltak az állami igazgatás mellett és annak bar;'búnak nyilvánították magukat. Különösen Grünwald Béla igen t. képviselőtársam azt nyilvánította különben igen fényes beszédében, hogy 1870-ben tévedett törvényhozásunk, midőn meghagyta az önkormányzatot választott tisztviselőivel és nem hozta be az állami igazgatást kinevezett hivatalnokokkal. Grünwald Béla t. képviselőtársam sokat beszélt az államról és azt ugy tüntette fel, mint a társadalom fölött álló mindenható hatalommal biró különös lényt; az önkormányzatot pedig ugy festette le, mint a mely csak a corruptio terjesztésére és a központi kormányigazgatásnak megakadályozására alkalmas. Az államot én ugy fogom fel, t. ház, mint a társadalom legmagasabb közegét, a melynek czélja a jogrend fentartása és nézetem az, hogy nem a társadalom létezik az államért, hanem megfordítva, az állam létezik a társadalomért. Az államnak tehát nem szabad minden hatalmat a kezébe ragadni. Az államnak a társadalmi körökkel szemben semlegesnek kell maradnia és a társadalmunkban létező köröknek életfejlődését gátlólag megakadályoznia nem szabad. Az államnak] és ebből folyólag az állami hatalomnak csak az a feladata, hogy az állami igazgatás és önkormányzati igazgatás között az összhangzatot fentartsa. Az állami hatalomnak tehát kötelessége a polgárok tevékenységének tért nyitni, vagyis a polgárokat az igazgatásban részesíteni. (Ugyvan!) Hová vezet a központosító állami hatalom? Hová vezet az, ha minden hatalom a központi kormány kezeibe összpontosittatik és a polgárok a tevékenység teréről leszoríttatnak'? Hová vezet az, ha minden hatalmat a központi kormány és annak kinevezett hivatalnokai gyakorolnak, a polgárság pedig nem tekintetik egyébnek, mint adózó és katonáskodó igazgatandó tárgynak? Hová vezet mindez, mondom ? Tekintsük csak az állami igazgatásnak szülőhazájára és mintaképére, Francziaországra. Francziaország régebben municipalis szabadsággal birt, de a Valois-k hatalmuk egységét veszélyeztetve látván, tetemesen megnyirbálták azt. A Valois-knak valóságos politikai örökösének XIV. Lajosnak jutott az a szomorú szerencse, hogy Francziaországban a municipalis szabadságot teljeseu megfojtsa. Az assemblée nationale visszaállította ugyan Francziaországban a municipiumok szabadságát, de I. Napóleon a f unité d'un grand empire jelszavát hangoztatván folytonosan, azt teljesen megsemmisítette. Vannak nálunk is sokan, kik a magyar államegységet hangoztatják és ennek érdekében a törvényhatóságok önkormányzati jogát, ha uem teljesen megfojtani, de legalább szűk korlátok közé szorítani iparkodnak. Ezeknek azt felelem, a mit Laboulaye mondott I. Napóleon birodalmi egységére, hogy az állam egysége nem az állam gépies egy formaságában, hanem az állam élő és sokszoros szervezetében áll. A restauratio sem változtatott a municipiumok szabadságán Francziaországban semmit s az akkori időben alkalmazott igen jellemző mondat szerint „couché dans le lit de Bonaparte", vagyis Bonaparte ágyába feküdt. Csak miután a nagy elmék tudományos művekben megjelent fejtegetéseikben bebizonyították, hogy valamint egyrészről a politikai centralisatio valamely nemzetnek a leghatalmasabb védőre, ugy másfelől az administrativ centralisatio annak valóságos megölője. F. Toequeville, kinek neve széles e világon ismeretes,azt állítja.hogy Francziaországnak összes forradalmai és összes szerencsétlenségei az administrativcentralisatiónak tulajdoníthatók és azt mondj a, hogy önkormányzati helyi intézmények nélkül egy nemzet nem adhat magának szabad kormányt s nem birhat a szabadság szellemével. A szabad népek ereje a községekben, városokban és a vármegyékben gyökerezik. G-uizot a jelentkező társadalmi bajokon nem a központi kormányhatalom-