Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

364 19H. or.^zágos ülés márczius 4. 1 S-S0. az egj

r

éni szabadság és a nemzeti önkormányzatért össze tudta törni a régi kiváltságos politikai nemzet kereteit is csak azért, hogy közkincsévé proclamálja a szabadságot az ország minden polgárának egyaránt. (Zajos helyeslés bálfélöl.) Ezen történet, t. előadó ur és t. képviselőház, nem vállalhatja el az atyaságot egy oly törvényjavaslatért, a mely a kormány hatalmának — hogy ngy mondjam — mindenható befolyást enged az intézvényes szabadság rovására. (Helyeslés balfelöl.) Ha önök ott a túloldalon azt hiszik, t. képviselőház, hogy Magyarország közszelleme vagy elvénhedett, vagy képtelen már a törvényhatóság önkormányzatának kezelésére, ha azt hiszik, hogy nincs már többé szükség intézményekre, melyekben a közszellem kifej lik, megerősödik, megizmosodik. Ha azt hiszik, hogy erős nemzeti közszellemet lehet intézmények nélkül is teremteni, fej leszteni, fentartani, a mit én nem hiszek és ha azt hiszik, hogy intézvényes szabadság nélkül állandó szabadság létezhetik: ám akkor, t. ház álljanak a nemzet elé nyíltan és férfiasan. Mondják meg neki: mindezek helyébe, amiket eddig bírtál, kapni fogsz egy erős kormányhatalmat, a mely parancsolni tud ; ez el fog végezni helyetted mindent, te nemzet csak adót fizess és engedelmeskedjél. [Helyeslés balfelöl.) Ezt meg fogja érteni mindenki; de akkor uraim, ne adjanak ii7. országnak oly törvényjavaslatot,, a mely midőn törvényhatósági önkormányzatról beszél ma is — még inkább, ha a törvényjavaslat elfogadtatik — ezen szónak minden betűjéből a hypoerisis nevetése hallatszik. (ügy van! balfelöl.) S azután azt mondják t. ház, hogy ez a törvényjavaslat reform. Hát nézzük meg, mit czéloz e reform? Talán közigazgatásunk javítását? Én, t. képviselőház, ki — szerénytelenség nélkül legyen mondva — éltem a törvényhatósági életben és a mennyire ez ma tőlem telik, élek mais, egész őszintén és nyíltan elmondom, miben találom én közigazgatásunk sarkalatos hibáit. (Halljuk!) Találom először abban, hogy a törvényhatóságok jogköre szabatosan körülírva nincs; másodszor, hogy a jogsegély fórumai, a milyenek a közjogi és a közigazgatási bíróság, felállítva nincsenek és — a mint ez helyesen hangsúlyoztatott már itt — a jogsérelmekért kénytelen az állampolgár ugyanazon fórumhoz fordulni, a mely a jogsérelmet elkövette. Harmadszor, hogy a felelősség elve következetesen az administratióban keresztülvive nincs és végre negyedszer, hogy a tisztviselők alkalmazási módjára nézve — ámbár e részben a qualificationalis törvény sokat segített, a mennyiben az időleges választást megtartotta és új választáshoz van a tisztviselői állás betöltése kötve — a tisztviselő lélektanilag függő helyzetbe van utalva azokkal szemben, a kiktől időnként megújuló megbízatását nyeri s a kikkel szemben a közérdeket I szolgálni állásánál fogva hivatva van (Uav van! a, szélső baloldalon.) Én, t. ház, e négy pontban mondtam és foglaltam Össze az administratiónak lényeges hibáit. Hát már most segít ezeken e javaslat ? Egyiken sem. Sem nem szabatosítja a törvényhatósági jogkört, sem nem szól a jog segélyformáiról, sem a közjogi, sem a közigazgatási bíróságok behozataláról; a személyes feles lősség elvét a feleiősség nélküli főispán közvetlen | ingerentiája által még inkább elhomályosítja; sem • pedig a tisztviselői állások betöltésénél szerintem | egyedül helyes, mások szerint más úton, élethossziglani választás által a tisztviselőt nem eszi emberileg oly helyzetbe, hog3^ az alulról jövő illetéktelen befolyástól szabadulhasson. Tehát t, ház, e reformok tulaj donkép eni súly« pontja másutt keresendő és másutt is van. Van I abban, hogy a főispáni hatáskört kiterjeszti oly [ mértékben, mely igenis alkalmas arra, hogy a tör[ vényhatósági önkormányzatot sarkaiból kiforgassa, de a legkevésbé sem lehet alkalmas arra, hogy az administratio hiányait pótolja. En azt hiszem, nem állítok paradoxont, midőn | mondom, hogy a törvényjavaslat czíme is rosszul | van megválasztva. Nem a köztörvényhatóságokról, j de a főispáni hatáskör kiterjesztéséről, a főispánok ' nyugdíjazásáról és a főispáni tit ,árokról kellene a törvényjavaslatnak szólani. Különben sajátságos, egy érdekes alak lesz a főispán az új rendezés szerint. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) \ A főispán ott lesz mindenütt, mindenben, de nem \ Játszik sehol. Beleavatkozik, rendelkezik, intéz1 kedik, ha akar és kedve tartja, de azt mondják: \ csak ellenőriz. Vezeti a eandidatiót, közvetlen be| folyást gyakorol reá és ha mégis a tisztviselőI választások rosfzuí ütnek ki, ő nem oka semminek, \ oka mindennek a törvényhatóság, mert a főispán \ által előterjesztett eandidatio folytán rosszul I választott. Beleavatkozik az administratio vezetésébe, menetébe; de ha az administratio nem elégíti ki • az igényeket, ő nem oka semminek, oka mindení nek a törvényhatóság vagy alispán, vagy a köz; igazgatási bizottság. Azután a felelőssége, hiszen | ő nem tisztviselő, illusorius. Törvényhatósági i egyes tisztviselőt kinevez, áthelyez, megfegyelmez, i nyitott szemmel alszik. Szóval, mindent képes I tenni, ha akar, semmit, ha nem akar. Feleiősségét í komolyan és kézzelfoghatólag alig lehet venni, de | őrködik mindenekfelett azon, hogy azon politikai j párt, a melynek uralma alatt áll, valahogyan | erejében és számában meg ne fogyatkozzék. '(Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ilyen hatáskört, hol a teendők ily furcsa, sajátszerű csoportosítása található, széles e világon sehol nem látunk, nem ismerünk és nem is fogunk ismerni sehol, a hol az administratio és a köz-