Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

íílíi. orsz.igos ül<5s mftrczins 4. ISSG. 365 szabadság érdekeit komolyan vették, (Ugy van! a szélső baloldalon.) De mégis mond egy bevallott indokot. És ez az, hogy az állam érdeke követeli, miszerint a főispánok hatásköre kiterjesztessék. Ha talán némi ismétlésekbe esem is azok után, a mik részben már elmondattak, legyen szabad igen rövid megjegyzést tennem. (Sálijuk! a szélső baloldalon.) Én azt állítom, hogy a kormány az 1870: XLII. törvényczikkben elég biztosítékot bir arra, hogy az állam akaratának érvényt szerezhessen. Ezen törvényben és a később alkotott törvényben megvannak a kormánynak eszközei és formái arra nézve, hogy a törvények és rendeletek végrehajtassanak; megvannak az eszközök és formák arra, hogy a tisztviselők gyorsan és hatályosan felelősségre vonassanak. Hát mi szükség van akkor még e törvényjavaslatra, a midőn az állam érdekei az 1870-iki és azóta alkotott törvényekben eléggé biztosítva vannak. Nem ez az indok tehát, hanem egészen más, melyre már előre rámutatni bátor voltam, a hatalmi indok az, mely a törvényjavaslat benyújtását indokolja, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha azt látnók, hogy a törvényhatóságok azon ido óta, hogy újabban szerveztetiek, nagy számban annyira renitenseknek bizonyultak volna, azt mondaná mindenki, hogy íme, itt a példa, hogy a törvényhatóságok önkormányzatával az állami érdeket összeegyeztetni nem lehet, de tudtommal csakis egyetlen eset fordult elő, a pestmegyei bosnyák fuvarok kérdése s az is miért? mert az akkori, azóta, fájdalom, meghalt honvédelmi minister rendőri intézkedéssé qualificalt oly ténykedést, mely minden egyéb lehet, csak rendőri nem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S mert a megye a törvényben adott jogánál fogva a törvény kifejezésére és betűjére támaszkodva első izben nem hajtotta végre a rendeletet, innen támadt a conflictus s ez is elintéztetett néhány nap múlva. Hiszen maga az előadó ur, kiről fel kellett tennünk s ugy is van, igyekezett szép tehetségének felhasználásával indokolni e javaslatot, csak néhány nap előtt az előadói székről jelentette ki a közigazgatási bizottság képviseletében, hogy a törvényhatósági önkormányzat és a parlamenti ministeri felelősség ellentétben nincsenek. 0 monda, hogy az állami administratio minden igényei ki vannak elégítve a törvényhatóságokban, ő monda, hogy a törvényhatóságok át vannak hatva azon érzettől, hogy működésükben a magyar államot szolgálják. Hát kell-e ennél több igazságszolgáltatás a törvényhatóságok részére és kell-e ennél több és valódi érv arra nézve, hogy kérdezhessük: miért van szükség e törvényjavaslatra, lehetséges-e ily eljárás után e törvényjavaslatot indokolni? (Ugy van! a bál- és I szélső baloldalon.) T. ház! Nem az állam érdekeinek biztosítása, mert azok biztosítva vannak eléggé, nem az administratio érdekei s nem az administratio hiányainak pótlása, mert ezekre nézve a javaslat semmit sem javít, hanem egészen más törekvés az, mely e javaslatnak indokául szolgál s a mit én, bocsánat a kifejezésért, nem tudok másképen megnevezni, mint tehetetlenségnek a hatalom kezelésében. (Ugy van/ a bal-és szélső baloldalon.) Tán erős ez elnevezés, de értem, hogy igazságos, mert oly törvényjavaslatra van alkalmazva, mely indokolatlanul kiforgatja sarkaiból s üres formává sűlyeszti alá a törvényhatósági önkormányzatot, mely qualificalatlan s kiválóan a párturalmat szolgáló egyének kezeibe teszi le a közigazgatás érdekeit (ügy van! Ugy von! a bal- és szélsőbaloldalon) és mely módot nyújt arra, hogy az igazság és közérdek tekintetei helyett a pártérdekek szolgálatába hajthassa a közigazgatási gépezet összes tényezőit. Ismét egy javaslat tehát, melyben egész nuditásában áll előttünk a hatalmi érdek. Engem a törvényhatóságok iránt, t. ház, nem vezet elfogultság, ismerem azok erényeit és fogyatkozásait, volt alkalmam igen keserű tapasztalásokat tenni azokban, nem vezet a kegyelet sem a régi traditiók iránt. Mert legyen meggyőződve a t. ház, hogy nem haboznám az ország igaz érdekeiért e kegyeletemet a régi traditiók iránt felégetni e

szon pillanatban, melyben meggyőződném arról, hogy a törvényhatóságok ak;!. dályózzák akár a magyar állam consolidatióját, akár a magyar administratio becsületes kezelését. De védem és pártolom határozottan a törvényhatósági Önkormányzatot, azért, mert abban egy élő instintiót keresek, mely még egyrészről a Lözszabadság és közszellem egészséges fejlődésének biztosabb eszköze, másfelől az állam és a társadalom között a legbiztosabb és a legtermészetesebb áthidalást képezi. Egy élő intézményt, t. ház, a mely bir elég- rugékonysággal arra, hogy az állam és társadalom szükségleteinek benyomásait felvegye, visszaadja és bir a képviseleti rendszerben elég alkalmas szervezettel arra, hogy a közrend és közszabadság valódi érdekeit szolgálhassa. (Élénk tetszés balfelöl. Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) Egyes államférfiak, t. ház, reányomják a korra, melyben éltek és hatottak, politikai egyéniségük jellegét, de ez többé-kevésbé bármily üdvös volt is hatásuk, gyengül vagy eloszlik, midőn azon államférfiak közvetlen befolyása lehanyatlott. Intézmények azonban, melyeknek gyökerei a nemzet történetében vannak szétfolyva s melyeket a nemzeti közérzület táplál, szolgálni fogják a nemzetet és a közszabadságot akkor is, ha talán az élő nem-