Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

!96. országos ülés márezlns 1.188*5. 36:*. kormányzat keretébe és ebben biztosítani az állam érdekeit, de egyúttal biztosítani az administratio zavartalan menetét is; e nagy feladat egy későbbi kornak jutott örökségül, a mint azzal köztudomás szerint az 1870-iki törvényhozás igyekezett is több-kevesebb szerencsével megbirkózni. Akkor is voltak sokan, t. ház, ma is vannak elegen, még pedig tanult, gondolkodó fők, kik állítják, hogy e kettő; parlamentáris felelős kormányzat és municipalis önkormányzat összeegyeztethetetlen; állították és állítják ma is sokan, hogy az egyik kizárja a másikat, elannyira , hogy municipalis önkormányzat mellett lehetetlenné van téve a parlamentaris felelős kormányzat és viszont a parlamentaris felelős kormányzat előbb - utóbb szükségképen absorbealja a törvényhatósági önkormányzatot. Én, t. képviselőház, nem oszthatom e nézetet. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt ezzel ellenkezőleg azt állítom, hogy e kettő kiegészíti egymást, (ügy van! a szélső baloldalon.) És csak e kettőnek együttes működése képes megteremteni azon harmóniát, a mit a rend és szabadság összhangjának szoktunk nevezni. Én legalább azon meggyőződésben vagyok, hogy az államhatalom kiterjesztése az állampolgárok minden viszonyaira, e hatalomnak túlságos, döntő befolyása az államélet legelágazóbb, de az államot, mint olyat nem is érdeklő mozzanatokra, nem csak megzsibbasztja az állampolgárok tevékenységét és abban nemcsak megbénítja az egyes társadalmi rétegek ruganyosságát és fejlődését; de kimaradhatatlanal az államhatalom túltengésére vezet. Ez pedig ép a hatalom természetében fekvő espansiv hajlamainál fogva képes felemészteni a közszabadságot és — mert többé-kevésbé gyarló egyének kezelik azt, képes felemészteni magát az egyéni szabadságot is. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hosszú lennék, t. képviselőház, ha a históriában keresnék erre példát, én azt hiszem, e kérdésnél is helyes elv: suum euique. A magyar állam érdekeinek biztosításánál, a magyar államérdek megóvásánál nem ismerek alkuvást én sem. Ez országot, mint Magyarországot, mint a magyar nemzet politikai uralmának szervezett egészét, fenn kell és meg kell tartanunk még akkor is, ha ez talán kegyeletes traditiók teljességének feladása árán, vagy a közszabadság absolut követelményeinek sérelmével történhetnék meg. De ez azután nem teszi t. ház, hogy az államhatalmat összetéveszszük a kormány hatalmával, vagy helyesebben az állam érdeket összetéveszszük a kormány hatalmi érdekével. Nem azt teszi, hogy e nagy és mindent uraló szempont alá bekényszerítsünk olyan viszonyokat is, a melyek az államot, mint olyat legkevésbé érdeklik, nem azt teszi, hogy ezen elv indokából confiscaljunk élő institutiókat, sokszor a közszabadságot csak azért, hogy a kormányhatalom keze minden szabad mozgással szemben érezhetővé | váljék az állampolgárok minden viszonyaiban (ügy van! a szélső baloldalon) és nem azt teszi, hogy üres hüvelylyé, vér nélküli testté alakítsunk át egy élő institutiót csak azért, hogy az állam mindmegannyi nagykorú polgára az állam-, illetőleg kormányhatalom gyámkodása alá helyeztessék. De igenis jelenti azt, t. ház, hogy a kormány, mint az államhatalmat kezelő factor, őrködjék az állam érdekei felett; legyenek szükséges és elégséges eszközei a nemzeti akarat érvényesítésére. Legyenek meg biztosítékai arra, hogy a törvények és rendeletek végrehajtassanak. De azután oly ügyekbe, a melyek az államot, mint olyat nem érdeklik és természetüknél fogva a törvényhatósági ügykör ellátási körébe esnek, ne avatkozzék a kormány; legfölebb csak annyi ban, hogy nem lépték-e túl azon önkormányzati körök a rájuk nézve illetékes jogkörüket, vagy a törvényben kijelelt formák megtartattak-e vagy sem ? (ügy van! szélső baloldalon.) Más szóval t. ház, ne legyen az önkormányzat, mint az ma, üres szó, üres phrasis, vagy legfölebb egyes ügydarabok postaállomása, hanem legyen meg annak lényege is, mely abban áll, hogy a hatékony ellenőrzésen kivül a törvényhatóságok legyenek jogosítva joghatályos intézkedéseket hozni, melyeket a kormány az érdemben megváltoztatni s érdemileg más határozattal helyettesíteni jogosítva nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sajátságos, t. képviselőház, hogy ugy a közigazgatási bizottság jelentése, mint a törvényjavaslat csak ugy duzzad e tetszetős szótól: „ önkormáyzat". És ha mélyére hatolunk az egyes szakaszokban kifejezésre jutott intézkedéseknek, igaz, hogy e szót majd minden lapon, de a lényeget ugyan nem találjuk sehol, (ügy van! a szélső baloldalon.) E helyett azonban megolvashatjuk, hogy a kormányhatalom eddigi ingerentiája még inkább kiterjesztetik nem csak az államélet, nem csak a törvényhatósági jogkör, de az állampolgárok jogviszonyainak egyes mozzanatára is. Pedig mindaddig, mig a törvényhatóságok nincsenek jogosítva joghatályos intézkedéseket hozni s e helyett mindent a ministeri bureaukra látunk összefutni, minden végelintézést, minden jogsegélyt ott látunk centrálisaivá, addig ne beszéljünk önkormányzatról. És erre a javaslatra, a mely előttünk fekszik, mondja a t. előadó ur, hogy ez a történelmi fejlődés útján halad. Lehet, hogy igaza van, ha a legutóbbi 11 év történetének szülötteként mutatja be ezt a javaslatot. (Ugy van! a szélső báloldalon) mert e javaslat csakugyan homlokán hordja a legutóbbi 11 év történetének reactionarius jellegét; de téved a t. előadó ur, ha azon történetre hivatkozik, melyet a magyar genius vezetett, midőn a közszabadság gyakorlatára és biztosítására élő institutiókat tudott teremteni, midőn a jogegyenlőség 46*