Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

360 186. országos ülés márczins 4. 1886. lenes állapot lehetett — még pedig kiegészítették magukat ugy, hogy mindenkit maguk közé soroztak, a ki a megye in teliigentiájához tartozott. Igen jól ismerjük ama szerencsétlenségeket, melyek az országot azóta sújtották. Mikor a vármegye reactiváltatott, e kiegészítés folytattatott, ugy hogy egész sportot csináltak belőle. Emlékezhetnek még azon időkre, mikor beleválasztották a megyei bizottságba lord Palmerstont, Cavourt, Napóleon herczeget (Felkiáltások a szélső baloldalon: És Pulszkyt! Nagy derültség) és bennünket is, a kik akkor külföldön számkivetésben voltunk; megválasztottak bennünket, tudva, hogy a megyei tanácskozásban ugy sem vehetünk részt. Látszik ebből is, hogy ezt komolyan nem vették (Nagy derültség. Ellenmondás a szélső baloldalon) és hogy érezték, hogy más szervezés szükséges. E szervezést elkezdte az ország mindjárt a kiegyezés után; és nagyon természetes, hogy a megyei bizottságokat másként nem szervezhették, mint a képviselet alapján. De hozzátették a virilisták intézményét is, mert mint igen jól tudjuk, a magyarság 37 vármegyében nincs többségben. Nehogy tehát a magyarság tökéletesen kizárassék a megyei bizottságokból, szükségesnek tartottuk, hogy a legtöbb adót fizetők (Felkiáltások jóbbfélől: A kisebbség!) — igen a kisebbség, de azon kisebbség, mely vagyona és intelligentiájánál fogva túlnyomó — részt vegyenek az önkormányzatban, (Ugy van! Ugy van! jóbbfélől.) De azon vármegyékben is, melyekben nagyon nagy, majdnem kizárólagos többségben volt a magyarság, naivitásunkban attól féltünk, hogy a balközép, mely el nem ismerte a közjogi alapot, többségre jut, különösen vezérének kitűnő taktikája következtében. (Mozgás. Derültség balfelöl.) Ugyanazért a virilistákban láttuk azon eonservativ elemet, mely a balközép többségre jutását némileg gátolhatja és meggátolhatja azt, hogy a megyei bizottságok ellentétbe ne jöjjenek az ország kormányával. Mondom, naivitásból tettük ezt, mert szerencsére s nekünk különös örömünkre az egész balközép átjött hozzánk (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon) és a mi elveink alapján, nézetünk szerint némelyekben talán tovább is menve azon, a mit helyesnek tartunk, kormányozza az országot. (Zaj bálfelöl. Halljuk! Halljuk!) Ez nem volt többé a régi megye. A régi megye meghalt 1848-ban. Egészen új institutio lett, melynek csak a régi neve maradt meg s a melyben megtartottuk a régi hagyományszertí választást: a tisztviselők választását. Azonban, t. ház, a tisztviselő-választásra nézve is igen nagy különbség állott be időközben. A régi időben a tisztviselőket a megye igen kitűnő intelligentiájából választották, de a parlamentarismus behozatala óta mind itt látjuk a megye intelligeniiájának virágát. (Derültség.) Tekintsünk csak körül, hány jeles alispán, főjegyző, szolgabíró telt volna ki azokból, a kik most itt ülnek és sokkal magasabb szerepet játszanak. (Tetszés.) Sőt miután már az országgyűlés leszedte a vármegye intelligentiájának tejfölét, (Általános derültség) még következett a judicatura is : a bíróságok szervezése. Hiszen a birák, mind a megyék intelligentiájából választattak. Ez által is fogyott azon anyag, melyből azelőtt az administratio közegeit lehetett ujonezozni. S ezenkívül megkezdődött és mostanáig is tart a vármegyékből a nagy népvándorlás a ministeriumokba. (Derültség.) Itt látjuk mindazokat, a kikben van önérzet, van ambitio. A vármegyékben, a régi időkben örült a fiatal ember, ha megválasztották esküdtnek vagy kinevezték aljegyzőnek. Most mind idejön a fiatal ember s kéri, hogy nevezzék ki fogalmazógyakornoknak, meg fogalmazónak, hogy ily formán előre menjen. Ennek következtében meddő a megyei élet s mind kisebb körre kezd szorulni azon anyag, a melyből ezelőtt az administratiót sikerült összetákolni, azon administratiót, mely akkor tökéletesen megfelelt a kívánságnak. (Nyugtalansága szélső baloldalon.) Az intelligentia javarésze tehát a megyékből a fővárosba jött, elment a bíróságokhoz, a ministeriumokba. Azért sokan panaszkodtak a megyei administratio ellen s a panaszok az 1870 : XLII, törvényezikk megalkotása óta sem szűntek meg. Most a t. kormány ezen segíteni akar e javaslattal, melyben a fősúlyt, a sarkpontot egyenesen a főispánokra helyezte. Ha a törvényjavaslatot áttanulmányozzuk, a mint van, az theoriában valóban oly nagy hatalmat ad a főispánnak, hogy a mint XIV. Lajos elmondta : l'État c'est moi, nálunk a főispán is el fogja mondhatni: a megye én vagyok, mert ő ott e törvényjavaslat .szelleme szerint uralkodik közvetlenül és közvetve és oly hatalma van, mint egy török basának. (Derültség.) Hanem az élet kineveti a theoriát. Nagyon félelmes ez a főispán itt a papíron, de ha megnézzük őt szemtől-szemben, hiszen ismerjük őt, (Élénk derültség.) ismerjük azt az anyagot, a melyből a főispánokat gyúrják. (Derültség.) Van köztük olyan aristocraticus kaolin, a melynek nincs is szüksége arra, hogy az államvizsga tüzén keresztül menjen, hogy nemes porczellánná váljék, mert erre elég a minister lehelléte, az is megteszi a hatást. (Élénk derültség.) Vannak köztük olyanok is, a kik durvább anyagból gyúrvák és keresztül mentek nemcsak az államvizsgán, hanem az élet tapasztalásán is és ezek minden tekintetben illenek a maguk helyére. Hanem hát mégis mind igen tisztességes magyar uri emberek, a mi azt jelenti, hogy sok van közöttük, a ki kényelmes, bogy sok van köztük, a ki tétlen, hogy sok van köztük, a ki a közigazgatást nem egészen ismeri, bár van köztük olyan is, a ki tö-