Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

19tí. országos ülés márezins 4. 1SS6, 361 kéletesen megfelel hivatásának, de viszont van köztük, a ki szeszélyes és bajba keveri a saját megyéjét az által, hogy indulatos. (Derültség.) Ha nézzük ezeket, hát hiszszük-e, hogy képesek volnának azon hatalmat gyakorolni, melyet nekik e javaslat ad ? (Derültség. Egy hang a szélső baloldalon: Parancsolni fognak!) Hiszi-e valaki, hogy egy ilyen főispán, egy ilyen ur utána fog látni annak, hogy mit csinál a szolgabíró és mit csinálnak a jegyzők? Tudjuk, hogy délután bizony ők is tarokkoznak és hogy a többiek is tarokkoznak velük. (Élénk derültség.) Hogy ő a maga idejét az administratióra fordítsa, mint például a porosz hivatalnokok teszik, az nem fekszik a magyar nemzet geniusában. (Derültség.) A magyar genius azt fogja eredményezni, hogy bizony azok a főispánok, habár birják a belügyministernek bizalmát, még sem fogják utoljára teljesíteni mindazt, a mi itt a szakaszokban kötelességükké tétetik. Az administratio nem lesz sokkal külömb a mostaninak de még az is kérdés, hogy lesz-e egyáltalában külömb ? Ugy tudom, hogy a sikkasztások, melyek az újabb időben divatba jöttek, sehol sem fedeztettek fel a főispánok által (Élénk derültség a haloldalon) és azt hiszem, hogy ezentúl sem fognak ő általuk felfedeztetni. Felfedezi azokat utoljára maga az idő, mikor a dolgok nem mehetnek már tovább ugy, a hogy addig mentek. De van ezen törvényjavaslatnak, t. ház, egy másik sarkpontja, melyre eddig senki sem figyelmeztetett, tudniillik, hogy ez által a belügyminister állása, megint csak a paragraphusok szerint, minden többi minister fölé emelkedik, még a ministerelnök fölébe is, ha nem ő lesz a belügyminister. Mert az ő személyében concentrálódik az összes közigazgatás. (Halljuk! Halljuk!) A főispán nemcsak a megyei tisztviselőket, hanem azon állami tisztviselőket is ellenőrzi, a kik a vármegyében vannak és kiket nem a belügyminister nevezett ki; ellenőrizni lesz hivatása, például a tanfelügyelőt, a kit a közoktatásügyi minister, a mérnököt, a kit a közlekedésügyi minister, az adószedőket, kiket a pénzügyminister nevezett ki. Mindezek felett az a főispán és csak ő őrködik, ki a belügyminister bizalmából van kinevezve, a kinek ő jelentéseit teszi, mert azt nem olvastam egyik szakaszban sein, hogy a főispán nem csak a belügyministerrel, hanem a többi ministerekkel is levelez. (Felkiáltások jobbfélöl: Pedig benne van! Derültség.) Hát bocsánatot kérek, akkor elfeledtem; (Derültség) de ha életemben nagyobb hibát nem követtem volna el, nagyon jól érezném magamat. (Elénk derültség és tetszés.) Hanem elég az, hogy a belügyminister embere lesz a főispán, a ki mindenkit ellenőriz, a mi által a belügyminister egészen kivételes állást nyer. Mert azt csak nem gondolhatjuk, hogy legyen 60, 70 j KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. olyan ember, a kiben az egész ministerium megbízik, (Derültség.) megbízik bennük a belügyminister. Meg kell vallanom, én mindig igen nagy csudálattal voltam a t. ministerelnök és belügyminister szerencséje iránt; (Halljuk! (Halljuk!) hanem azt mégis különös nagy szerencsének tartanám, ha találna az országban 70—80 olyan embert, a kiben meg tud bízni. (Elénk derültség.) Én életemben ennyi embert nem találtam, a kiben megbízhattam volna (Derültség) és azok közül is, a kikben megbíztam és a kik sokkal kevesebben voltak, azok közül is igen sokan megcsaltak. (Zajos derültség.) Reményiem a t. ministerelnök ur szerencséjétől, hogy ő ilyen tapasztalást nem fog tenni és hogy őt az ő bizalmi férfiai nem fogják megcsalni. De ha azután azt kérdik tőlem: mi a nézetem ezen intézkedések gyakorlati értéke fölött, nem tehetek róla, de nekem is az a nézetem, a mit igen sok t. szónok a kormány padjairól nyilvánított — hiszen most én is innen szólok — (Derültség. Felkiáltások balfelöl : Közeledik!) azért én mindig megtartom a függetlenségemet — mondom, nekem is az a nézetem, a mi az említett t. szónokoké, kik erre a törvényjavaslatra rászavaznak ugyan általánosságban, de sokkal jobban szeretnék, ha a kinevezési rendszer hozatnék be minden tisztviselőre nézve. Én is azok közé tartozom, a kik ezt kívánják. Azt hiszem, ez volna a főczél; de hát ehhez a czélhoz egyszerre nem juthatunk el és a kormány elnök maga is kijelentette, hogy csak akkor fogja magát erre a lépésre elhatározni, ha majd átlátja, hogy a választások mellett nem boldogulhat, mikor azután — vérző szívvel bár — de rááll a kinevezésre is. Én azt hiszem, ez igen rövid idő alatt fog megtörténni; (Élénk derültség a baloldalon) mert ha a mostani közigazgatással a ministerelnök ur nincs megelégedve, nem hiszem, hogy meg lesz elégedve azzal akkor, ha egy néhány új főispánt nevez ki, a kinek a papiroson mostan meg akarja adni azt a hatalmat, a melylyel különben is birtak a főispánok gyakorlatilag eddig is. (Derültség balfelöl.) Azt hiszem, hogy a ministerelnök ur igen hamar át fogja látni, hogy ezen segíteni kell és nem sokára egy új novellával fog fellépni. Ugy látom tehát, hogy ebből a javaslatból csak átmeneti törvény lesz és nem végleges és csak ezért fogadom el azt általánosságban, (Élénk helyeslés jobbfelöl) fentartva magamnak, hogy egyes pontjaira nézve a részletes tárgyalás alkalmával észrevételeimet megtehessem. (Hosszantartó élénk helyeslés jobbfélűl.) Gulner Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A parlamentaris illem kötelességemmé teszi, legelőször a közvetlenül előttem szólott Pulszky Ferencz t. képviselő ur most elhangzott nyilatkozatával foglalkoznom egy kevéssé. Ha valaki itt e házban nem emlékezett volna 46