Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

1Í)C. erszdgos ülés márczius 4. 1886. 359vényjavaslatot: az egyik a94. §., a másik a 86. §. A 94. §., mely azt mondja, hogy a tisztviselő oly cselekvésekért, melyeket a törvény vagy az illetékes felsőbb hatóság tett kötelességévé, fegyelmi utón felelősségre nem vonható. A másik, a mely ezzel egy egészet képez, a 86 ik, a mely az esküformát állapítja meg. Ezentúl a tisztviselő nemcsak a királynak fog tartozni hűséggel, nemcsak a törvénynek engedelmességgel, hanem engedelmességgel fog tartozni a felsőbb hatóságnak is. És meg kell jegyeznem Horváth Gyula t. képviselőtársam felszólalására, hogy tévedett, midőn azt mondotta, hogy e rendelkezése a törvényjavaslatnak már benne volna az 1870: XLII. törvényczikkben is. Ezen intézkedés nem volt meg az eddigi törvényben, a melyet itt bátor leszek felolvasni. Az 1870: XLII. törvényczik eskű-szavai ezek: „Én N. N. esküszöm, hogy a királyhoz hü leszek, az ország törvényeinek engedelmeskedem, hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem." Itt tehát arról, hogy x

elöljáróimnak engedelmeskedem" egy szó sincsen. (JJgy van / balfelol.) T. ház! Kérdem már most, hogy ha felsőbb hatóságnak nincsen joga attól a tisztviselőtől mást kívánni, mint azt, hogy a törvényt tartsa meg, minek szükséges akkor külön engedelmességre is megesketni a tisztviselőt. (Tetszés szélső balfelol.) Ennek csak két czélja lehet. (Halljuk! Halljuk!) Vagy az, hogy ez szabadalom legyen a törvénysértésre ; vagy pedig, hogy kényelmes és mindenek fölött olcsó fegyver legyen a Tisztviselők politikai nézetének tetszés szerintiidomítására. {Igaz! JJgy van! szélső balfelöl.) Vagy az egyik vagy a másik áll; vagy pedig mindkettő. De bármelyik álljon is, ilyen intézkedéshez, a törvényhozás hozzájárulását nem adhatja. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy az elmondottakban sikerült kimutatnom, hogy a jelen törvényjvaslattal a t. ministerelnök ur korlátlan hatalomra, zsarnokságra törekszik, (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Erre kér felhatalmazást a törvényhozástól. Már pedig ott, hol a hatalomnak nincs korlátja; a hol nincsenek eszközök a hatalom cselekedeteinek mérséklésére; a hol nincsenek törvényes intézkedések, a melyek a zsarnokság túlkapásait képesek megfékezni: ott mindenkor az egyéni, a társadalmi és polgári szabadság van veszélyeztetve. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy pedig én sem ezen, sem semmiféle kormánynak korlátlan és zsarnoki hatalmat megszavazni hajlandó nem vagyok: nem fogadom el a szőnyegen levő törvényjavaslatot, (Élénk, Jioszszantartó helyeslés szélső balfelol), hanem szavazatommal Bartha Miklós t. képviselőtársam határozati javaslatához járulok. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés szélső bál felől.) Pulszky Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Jóformán személyes kérdésben kivánok szólam. (Halljuk! Halljuk!) Azon t. képviselő urak, a kik a háznak szélső balját díszesítik, azt találják, hogy az 1870: XLII. törvényczikk ölte meg s temette el a vármegyék régi dicső autonómiáját. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanezen törvény ellen szólalt fel Grünwald barátom is, a ki megint azt találja, hogy ezen törvény az oka annak, hogy az administratio anynyira elromlott, hogy azt báró Sennyey Pál annak idejében ázsiainak nevezhette. (JJgy van ! balfelol.) Én, t. ház, azok közé tartozom, kik 1870ben, az ezen törvény fölött folyt vitában résztvettek. Kevesen vagyunk, kik ezt mondhatjuk, eltekintve a ház azon igen tiszteletre méltó és hasznos tagjaitól, a kik akkor nem szóltak, csak voksoltak s azóta is igen tisztességesen hallgatnak és híven voksolnak. (Általános élénk derültség.) Azok közül, kik a vitában akkor résztvettek, alig maradtunk négyen-öten s miután közülök egyik sem akarta a hallgatók aranyát a szó ezüstjére felváltani, azt gondoltam, hogy mégis rendjén lesz, ha azok közül, kik 1870-ben a törvényt megszavazták, megmondja valaki, hogy miért voksoltak ugy. (Halljuk! Halljuk!) Elmondom mindjárt, hogy a vármegye autonómiáját nem 1870-ben ölték meg és temették el, hanem 1848-ban. (ügy van! ügy van! jobbról. Ellenmondás a baloldalon.) A sírkOvet is rátették, midőn kimondták: ezek voltak a szabadság bástyái. Mert azon pillanatban, midőn a parlamentarismus behozatott, midőn a vármegye gyűlésétől elvétetett a jog, hogy követet válaszszon, hogy azt utasítással lássa el, hogy ez azután az utasítások szerinti eljárásáról mindig jelentést tegyen, hogy őt a vármegye szükség esetén vissza is hívhassa: azon pillanatban, mondom, midőn e jog a megye gyűlésétől elvétetett és a választás a választó-kerületekre ruháztatott át: megszűnt a régi vármegye és hogy egy divatos phraseologiát fogadjak el, nem volt többé önczél, hanem lett administrativ közeg. Politikai testület már nem maradhatott, tehát lett administrativ testület. A régi megye nem volt más, mint ^universitas praelatorum, magnatumet mobilium conritatus". Ez, mint ilyen, lehetett politikai és administrativ testület, de a jogegyenlőség következtében ez a régi megye megszűnt. Minthogy nem volt többé előjog, nem lehetett többé ősgyüléa. Szükség volt tehát a megyét más alapra fektetni. Az 1848-iki országgyűlésnek sokkal fontosabb teendői voltak, hogysem e kérdés rendezésével foglalkozhatott volna. A megyegyülések tehát kiegészítették magukat — ez persze csak ideig-