Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

358 196. országos Ués márczius 4. 1886. sem tett ezen sajátosság megváltoztatására, sőt | még súlyosabb formában hozta most a ház elé. {ügy van! a szélső baloldalon.) Már maga ez a körülmény is beigazolja, hogy e javaslat hatalmas eszköz a többség biztosítására. E javaslat súlypontja különben határozottan a főispáni hatalom terjesztése. A főispán közvetlenül rendelkezhetik a törvényhatóságok tisztviselőivel; a főispán a szolgabírót az egyik járásból a másikba áthelyezheti ; a főispán a megyegyülés határozatait felülvizsgálat végett a belügyministerhez felterjesztheti, egyes főbb tisztviselőket ezentúl kinevezhet és még az a joga is meg van, hogy egyes esetekben a nem engedelmeskedő tisztviselőt nemcsak felfüggesztheti, hanem el is mozdíthatja és helyét a legközelebbi általános tisztújításig más egyén által betöltheti. És erre jogot nyer azon főispán, kitől semmiféle qualificatio nem kívántatik, ki felelősséggel senkinek sem tartozik és kinek rendeletei ellen még felebbezési jogorvoslat sincs. Ha már most ezen korlátlan főispáni hatalomhoz hozzáveszszük még azt, hogy a megyék szabályszabályai épen ugy, mint az egyletek alaprendeletei ezentúl csak ugy lesznek végrehajthatók; ha megerősítési záradékkal lesznek ellátva {Felkiáltások jobbfelöl. Eddig is ugy volt!)... bocsánatot kérek, eddig nem ugy volt, hanem felterjesztettek és ha negyven nap alatt nem tétetett ellene kifogás, akkor helybenhagyottnak tekintettek, de most azon kifejezéssel, hogy megerősítési záradékot kell rá vezetni, épen a helybenhagyástól való függést szándékozik a törvényjavaslat elérni. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ha mindezeket figyelembe veszszük, világos lesz előttünk, hogy midőn a ministerelnök ur e törvényjavaslatot készítette és a ház elé terjesztette, szemei előtt csak a párt és személyes uralom öregbítése lebegett. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A jelen törvényjavaslat egyébiránt a szabad választási jogot is korlátozza. A megyebizottsági tagok eddig 3 évenként hat évre választattak, a jelen törvényjavaslat szerint pedig 5 évenként tiz évre fognak választatni. Ezen kivül fentartatott as 1870: XLIL törvényczikknek a kijelölésre vonatkozó része is, mely candidationalis eljárás pedig a szabad választást határozottan illusoriussá teszi. Mivel pedig az 1870: XLII. törvényczikk megalkotása óta létrejött a qnalificationalis törvény is. A midőn ma a tisztviselőktől qualificatio kívántatik, akkor nincs értelme a candidationalis eljárásnak. Nézetem szerint a candidationalis bizottságnak ma a qualificationalis törvény alapján nem volna más teendője, mint hogy megbírálja, vájjon a jelöltek megfelelnek-e a törvényben megszabott kellékeknek és csak azokat utasíthassa vissza, kik e kellékeknek meg nem felelnek. | Hiszen ez nem is volna új dolog, mert a községi jegyzők választásánál épen igy történik. (Ugy van/ a szélső baloldalon.) Az eddigi községi törvény azt rendeli, hogy mindazok, kik a törvényben kiszabott kellékekkel birnak, községi jegyzőkké megválaszthatok. Azon felül, hogy meghagyja a jelen törvényjavaslat a candidationalis intézkedést, a javaslat még bizonyos tisztviselők kinevezését is a főispánra bizza és itt meg kell jegyeznem, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedését némileg lealacsonyítónak is tartom a megyei tisztviselőkre nézve, mert mig a főispáni titkárt a kormány, addig több főtisztviselőt, például a megyei főorvost, főszámvevőt a főispán nevezi ki. Ez pedig a városokra nézve kétszeresen is sérelmes, mert a városok nem kapnak a közigazgatásra állami dotatiót, hanem saját jövedelmükből fizetik tisztviselőiket a főispán tehát kinevez oly tisztviselőt, a kit tulajdonkép maga a város házi adójából fizet. Hiánya e törvényjavaslatnak, nézetem szerint, még az is, hogy a városi és megyei törvényhatóságokról egy törvény intézkedik, hogy fentartja az 1870: XLII. törvénynek ezen intézkedését. Már pedig mindnyájan tudjuk jól, hogy a városok és megyék belélete között nagy különbség van; csakis a törvényhatósági jog közös bennük; minden egyébre nézve lényegesen különböznek egymástól. A városi törvényhatóság község is egyszersmind ; a megyei törvényhatóság az államtól dotatiót kap az administratio vitelére, a városi törvényhatóság nem. Sőt a városok még az állami administratiót is saját költségükön tartoznak teljesíteni. És, t. ház, azt nagyon jól tudjuk, hogy a városok ugy a szellemi, mint az anyagi fejlődésnek góezpontjai; tudjuk a történelemből, hogy mentől szabadabb volt §gy város, annál inkább volt képes culturalis feladatának megfelelni. Én a magam részéről azt óhajtom, hogy oly intézkedések tétessenek, melyek nem akadályozzák a városokat szabad fejlődésükben s a melyek előmozdítják azoknak felvirágzását. A jelen törvényjavaslat alapeszméje nem a polgárok személyi és vagyonbiztonságának védelme. A tárgyilagos ellenőrzést a közigazgatásban ezentúl is nélkülözni fogjuk. Megvan ugyan a tisztviselői felelősség, csakhogy az tulaj donképen magánjogi védelem. És ha figyelembe veszszük azt, hogy a főispán, a ki felelősségre nem vonható, jogosítva van rendelkezni minden tisztviselő fölött, ezen magánjogi védelem is illusoriussá válik. Azon esetben pedig, mindőn a tisztviselő ténye áll ellentétben a törvénynyel, akkor nélkülözni fogjuk ezentúl is a közjogi oltalmat. T. ház! Van e törvényjavaslatnak két sza[ kasza, a mely különösen megvilágítja ezen tör-