Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-194
194. országos ülés márczins 2. 1880. S15 országokban elő is idézett és a mely magát a szent elvet veszélyeztetni fogná. T. ház! Csak egy pár igen rövid észrevételt kívánok még tenni. (Sálijuk!) Igen sajnálom, hogy Grünwald t. képviselő úrhoz nincs szerencsém. (Felkiáltások: Itt van/) Bocsánat,nem láttam, mert nem ül szökött helyén. (Grünwald Béla a jobboldal egyik hátsó padján foglalt helyei. Felkiáltások a szélső balon: Közeledik ! Derültség.) A t. képviselő ur előadásában több izben hivatkozott í 870-ben tartott beszédemre. Semmi okom ezt rossz néven venni; sőt mindig a legnagyobb bóknak tekintem, ha valaki állításának igazolására kénytelen évek előtt mondott beszédeimet idézni. De, hogy épen ez esetben idézte a t. képviselő ur ama beszédemet, azon már — megvallom — csudálkozom. Mert annak a beszédnek minden szava sokkal inkább ellentétben áll a képviselő ur által hirdetett rendszerrel, mint ezen törvényjavaslattal, a melyet én beterjesztettem. {Igaz! TJgy van! Derültség jobbfelöl.) De azt hiszem, kitaláltam, hogy miért hivatkozott ama beszédemre. (Halljuk/) A t. képviselő ur, mint gyakorlati parlamenti szónok súlyt helyezett arra — és ez nem hiba, mindnyájan ugy vagyunk — hogy beszédében olyanok is legyenek, a melyek hangos tetszést idézzenek elő. Maga érezte, hogy az általa fejtegetetttheoria erre nem alkalmas ; (Derültség.) kellett tehát engem compromittálni akarnia, hogy legalább a ház bizonyos oldalán hangos nevetést kelthessen. (Derültség. TJgy van! a jobboldalon.) De magukat az idézeteket illetőleg — (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben nem jutna mindegyik eszembe, fentartom rá a választ más alkalomra — ez idézetek közül némelyekre válaszolni kívánok. (Halljuk!) Az egyik az, a mit a candidatiora nézve akkor mondottam. Hát, t. ház, hogy a candidatiónak azon rendszere, mely 1870-ben behozatott s a mely e javaslatban fentartatik, a szabad választást korlátozza, azt ma sem tagadom. Csakhogy a szerzett tapasztalatok nemcsak mint ministert, de az előtt is 1870 óta ezen javaslatnak egy másik nevezetes pontjára nézve, melyet akkor szintén elleneztem, azon meggyőződésre vezettek, hogy e rendszer fentartása a magyar állam érdekében szükséges (Helyeslés a jobboldalon. Ellentmondás balfelöl.) és ezért e javaslatban is fentartottam, bár ismétlem, hogy azt a szabad választás korlátozásának elismerem, valamint akkor elismertem, elismerem ma is. A másik, mit a képviselő ur idézett, azon mondásom, hogy a szabadságot nem attól kell félteni, hogy egyenesen megtámadják, hanem attól, hogy lappangva, mintegy az administratio ürügye alatt semmisittessék meg. Tökéletesen igaz. Azonban itt ez nem történik. És már most azt kérdem, hogy az administratio köpenyege alatt akkor lehet-e az absolutismust becsempészni, mikor az administratio minden tényezője 63 és a városokkal együtt 82 törvényhatósági nyilvános ülésben az élesen megrostálható, vagy pedig akkor, ha ezen rendeletek a bureauk titkos műhelyében készülve, kerülnek ki? (ügy van! Ugy van! a jobboldalon), Hogy melyik utón lehet jobban becsempészni, azt határozza el a képviselő ur. (Derültség a jobboldalon.) Felemlítette továbbá a képviselő ur azon mondásomat, hogy végre is a szabad államéletnek egyik nélkülözhetetlen feltétele a közigazgatási bíróság. Tökéletesen igaza van, ezt mondottam, mondom ma is ; soha sem tagadtam, hogy ennek létesítésére törekedni kell, soha sem tagadtam, hogy magam is foglalkoztam vele. De azt azután engedje meg a képviselő ur, hogy szeretném azon modalitást megtalálni — s ebben rejlik a nehézség — mely a szabadságnak nagyobb garantiát nyújthat, mint az, mely a szomszéd Ausztriában van és másfelől az administratio hatályát még se bénítsa meg. Mert egész tisztelettel vagyok a monarchia másik államában fennálló közigazgatási bírósági intézménye irányában; de hogy az megakadályozhatná a kormány törvénytelen rendeletét, vagy hogy ha kimondja is, hogy az törvénytelen, akár a végrehajtást megszüntethetné akár a minister helyzetét vitialná, azt nem állíthatja a képviselő ur, mert ennek az ellenkezője történik. Ilyen közigazgatási bíróságot az administratio minden veszélye nélkül be lehet hozni, de hogy az megfelelne azon magasztos ezélnak, melyet ő is hirdet, azt nem gondolnám. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A másik irányban eltalálni a helyes határozatot, nem tartozik a könnyű feladatok közé, mert e kérdést még sehol, ismétlem sehol helyesen megoldani nem sikerült, (ügy van! a jobboldalon.) Egyébiránt megbocsát a t. képviselő ur, de az ő egész okoskodása, mely ezen törvényjavaslat ellen irányul — és ebben még Bartha t. képviselő ur is kezet foghat vele — az 1870: XLII. törvényczikkre illik határozottan. Én nem tartom egész méltányos eljárásnak, de jogosnak igen, hogy midőn egy törvényjavaslatról van szó, mely ha el nem fogadtatik, marad az előző törvény, az akkor nemcsak a különbözetek szempontjából biráb tátik meg, hanem az eredeti törvénynek bűnei is mind ezen javaslatnak nyakára hárittatnak. A t. képviselő ur beszédén e két dolog vonul végig : minden, a mi a megyének bizonyos szabad mozgási jogot ad, ellenkezik az állami administratioval, az állam érdekével; minden, a mi az államkormánynak hatalmat ad, ellenkezik a szabadsággal. Ezután nem tudom t. ház, hogy mit lehessen a t. képviselő ur kedvére helyesen tenni, hacsak ki nem találtatik az a mód, melyet Beöthy Ákos t. képviselő ur jelzett, hogy adassék hatalom, de adassék a magyar államnak és nem a kormánynak. (Derültség jobbról.) No, t. ház, ez uj eszme ; csakhogy én oly államot, a melyben az állam40*
