Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

306 {94. országos ülés márcsdns 2. 1SS6. áthatja, túlnyomólag a magán érdek hajhászása felé sodorja s azon felfogásban, miszerint nálunk mindent az államtól várnak, (Igaz! a jobboldalon) részben s ez főleg az idősebb nemzedéknél észlelhető abban, hogy ők, kik még a régi megyéknek követküldési, utasítási, félretételi és a többi jogát gyakorolták, a mai hatáskör mellett érdemesnek sem találják résztvenni a törvényhatósági önkormányzatban, melynek lényegét ma is a tisztviselők választásában keresik s önkormányzatot választás nélkül képzelni sem tudnak. Bizoin azonban a jelenlegi viszonyok hatása alatt felnevelkedett nemzedékben (Derültség a szélső baloldalon) s a társadalmi tevékenységnek minden irányban észlelhető örvendetes fejlődésében, hogy az önkormányzati teendők ellátása iránt az érdeklődés s a szükséges tényezők idővel nálunk is fellelhetők lesznek. (Nyugtalanság a baloldalon.) Sokan attól tartanak, hogy a közigazgatási tisztviselők kinevezése esetén a közügyek iránti azon csekély érdeklődés is, mely ma még tapasztalható, meg fog szűnni, én azonban ellenkező nézeten vagyok s azt hiszem, hogy kinevezett tisztviselőkkel szemben már az irányukban táplált bizalmatlanságnál fogva is az ellenőrzés gyakorlása élénkebb lesz s ha gyűléseink iránt, melyeknek hatáskörét önkormányzati ügyekben lehetőleg tágítandónak vélem, érdeklődést leszünk képesek ébreszteni, ezzel a jó administratio érdekében teszünk jelentékeny szolgálatot. A tisztviselők állandósítását s az állami administratio behozatalát kívánatosnak tartom, nemcsak a közigazgatás egyöntetűsége, de főleg az államegység magas érdekeinek szempontjából, melyeknek védelmét a választási rendszer mellett kellően biztosítottnak nem vélem. Hazánkban, hol a magyar elem 37 megyei törvényhatóságban kisebbségben van, hol az egész nemzetet egy politikai közszellem, ugyanazon alkotmányos polgári közérzület nem lengi át, hol az állampolgárok összeségének lelkületében faj- és felekezetkülönbség nélkül az állami lét alaptörvényei iránt táplált hazafias kegyelet és szeretet életerős gyökereket még nem vert, hol a legszélesebb politikai és polgári szabadságot biztosító törvények és intézmények mellett a szabadsággal nem mindig a haza javára élnek, de azzal gyakran annak kárára visszaélnek, hol a magyar állameszme iránt nem tápláltatik azon ragaszkodás, melyet a haza minden polgárától joggal megkövetelhet, hol nemzetiségi izgatás a felekezetivel karöltve jár, ott erős központi kormányra s ennek szolgálatában egységesen szervezett közigazgatásra van szükség. A nemzetek különböző elemeinek egyesítését, összeforrasztását csak erős. öntudatos, hatalmas kormányzat teheti, ez tette egységessé, nagygyá Németországot s mint történelmünkből tudhatjuk, ilyen alatt prosperált nemzetünk is. A kinevezést azonban nem mint fegyvert kívánom a nemzetiségek ellen, hanem mint egy egészséges administratiónak emeltyűjét és eszközét, hogy oltalma alatt a haza minden polgára élvezze az államélet előnyeit, szeresse meg a hazát és épen a rendezett állapotoknak élvezése által büszkén vallja magát ezen állam polgárának, de érezze egyszersmind a végrehajtás hatalmát és súlyát az esetben, ha mindezek daczára hálátlanul az államtörvényeknek ellenszegülne. A kinevezés által akarok biztosítani az országnak hazafias, kipróbált érzületű magistratnrát, mire változó többségek általi választás nem mindig vezet, a tisztviselők az állás biztosságának és állandóságának érzete által kívánom, hogy nyerjenek ösztönt hivatalos kötelességeik pontos teljesítésére s tétessenek függetlenekké a közigazgatás menetét nem ritkán gátló választási és helyi befolyásoktól. Elismerem ugyan, hogy a jelenlegi választási rendszer mellett is vannak jól igazgatott megyék, főleg, a melyek élén ügyes és erélyes főtisztviselők állanak, a jó közigazgatás azonban tisztán ezek személyes tulajdonaitól függ, a személyes képességeknek és egyéni tulajdonoknak azonban ily nagy szerepet engedni nem szabad. A közigazgatási pálya és hivatal ma nem dicsőség és mellékfoglalkozás többé, hanem élethivatás és legtöbbnél kenyérkereset s a közigazgatás fejlettsége, a hatáskör sokoldalúsága s a teendők halmaza folytán mindenkitől lekötött, odaadó működést kivan. Mikép remélhetni tehát, hogy a nehezen és tetemes költséggel megszerzett qualificatióval birok magukat oly pályára szánják, melynél biztosítva nincsenek, hogy becsületes szolgálat mellett is pár év múlva kimaradnak és existentiajukat újból kezdhetik. Innen magyarázható meg, hogy a jobb erők nagyobbára a bíróságokhoz mennek, hol anyagi existentiájukat és jövőjüket jobban látják biztosítva. S itt legyen szabad utalnom azon jelenségre, hogy mig az 1870 :XLII. törvényczikk alkotásánál a tisztviselők állandósítása mellett alig emelkedett hang, 1876-ban a közigazgatási bizottságról szóló törvény tárgyalásakor már egy pártnak képezte programmját, az 1880. év őszén tartott enquéte tárgyalásain a meghívottak többsége szólott a kinevezés mellett s ma már a törvényhatóságok tekintélyes része az állami administratio behozatala mellett nyilatkozik. Vannak, kik felhozzák, hogy a képtelen, vagy köteleseégét nem teljesítő választott tisztviselőtől könnyebb megszabadulni, mint a kinevezettől, ezen ellenvetés azonban megerőtleníthető a kinevezett tisztviselővel szemben a fegyelmi törvények