Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-194
194. országos ülés márczius 2. 18S6. 305 szerinti szervezése alkotmányunk visszaállításával veszi kezdetét; a lefolyt két évtized azonban nem volt elég arra, hogy az állam a kor követelményeinek megfelelően consolidalódhatott volna s jó közigazgatási szervezet nélkül nem is consolidalható. A törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870: XLII. törvényczikk átmeneti intézkedésnek, alapnak, melyre tovább építeni lehet, megfelelt ugyan s a közigazgatási bizottságokat életbe léptető 1876: VI. törvényczikk által az állami közigazgatás egyes ágaiban működő közegeinek bevonásával főleg a közigazgatásnak egyöntetűbbé s az ellenőrzésnek hatályosabbá tétele tekintetében előnyösen fejlesztetett, majd a törvényhatósági tisztviselők szakképzettségét megállapító, 1883: I. törvényczikk megalkotásával helyes irányban folytatást nyert. Annak daczára azonban, hogy a felsorolt törvényhozási intézkedések által törvényhatósági szervezetünkben fokról fokra haladás éretett el s hogy ehhez képest közigazgatási állapotainkban folytonos javulás mutatkozik, arra, hogy nemzetünk a reá váró fontos s az államegység megszilárdítását czélzó missióját betölthesse, szükség van, hogy ugy a központi hatalomnak az igazgatás minden ágában a hatályos ellenőrzés és befolyás megadassák, mint a törvényhatóságok rendezése oly irányban eszközöltessék, hogy általuk nem csupán az önkormányzati teendők helyes ellátása, az állami közigazgatás akadálytalan közvetítése, de államiságunk érdekeinek megóvása is elérhető legyen. Midőn a kormány a múlt emlékeinek, a jelen helyzet és a jövő követelményeinek összeegyeztetésével benyujtá javaslatát, élénken érzett óhajnak tett eleget, mert rend és jó administratio megteremtésére anyagi jólétünk, kereskedelmünk, iparunk fejlődése sami fő, állami fennmaradásunk érdekében szükségünk van ; (Nyugtalanság a szélső balon. Halljuk!) e nélkül nem óvhatjuk meg a haza egységét, nem biztosíthatjuk a rend és törvény uralmát, mely nélkül állandó szabadság lehetetlen. S én, t. ház, a történelmünkből kifejlődött 8 mintegy hagyománynyá vált törvényhatósági szervezetnek, a megyei rendszernek, mint közigazgatási egységnek továbbra is fentartását sem csupán azért helyeslem, mert az intézmény iránt kegyelettel viseltetem s az ország felosztását megyékre politikai és közigazgatási szempontból legczélszerűbbnek tartom, de mert a haladó kor szelleme s a jelen idők nagy követelményei által kivánt kellékek megadásával alkalmasnak vélem mindazon teendők helyes ellátására, melyek az önkormányzati és állami közigazgatás terén hatásköréhez utasitvák. A végből azonban, KÉPVH. SAPLÓ. 1884hogy a törvényhatósági -87. IX. KÖTET. szervezetben az önkormányzati teendők kellő ellátása eszközölhető legyen, az önkormányzat iránti érzék fejlesztésén és fokozásán kivül a törvényhatóságok önkormányzati hatáskörét és ellenőrzési jogát kiszélesbítendőnek találom .... (Zaj a szélső balon. Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) Csernatony Lajos: Mi sem fogjuk önöket meghallgatni, mikor beszélnek! (Ugy van! jobbfdó'l. Nagy zaj a szélső balon. Felkiáltások: Rendre / Bendre! Halljuk!) Bezerédj Victor: . . . viszont, hogy a törvényhatóságok pontosan közvetítsék az állami közigazgatás teendőit s hogy nagyfontosságú feladataiknak a magasabb államérdek által követelt irányban megfelelhessenek s hogy jó, gyors és egyöntetű közigazgatásra tehessünk szert, óhajtom a közigazgatási tisztviselők kinevezését, az állami administratio behozatalát s a központi hatalom hatályos ellenőrzési jogának biztosítását. Nálunk a valódi önkormányzat iránti érzék s a buzgalom azon kötelességeknek ingyen teljesítésére, melyek az önkormányzat körébe tartoznak, kis mérvben lelhető fel, de csekély számban állnak rendelkezésre elemek is, melyek a teendők ellátására képesek és alkalmasak volnának; vagyonos középosztály, mely egyrészről a mindennapi élet gondjaitól menten idejének egy részét a közügynek szentelhetné, mint pedig az ahhoz szükséges képességet megszerezhetné, nálunk nincs, a középbirtoka nemesség, mely 1848 előtt a megyei hivatalokat betöltötte, jó részben pusztulásnak indult a nélkül, hogy helyét más osztályból jövők elfoglalták volna, azért is mi a valódi önkormányzat meghonosítására, mint azt Angliában látjuk, egyhamar nem gondolhatunk. De tévesen is értelmezik nálunk az önkormányzatot, (Halljuk!) a mennyiben azt csupán jognak tekintik, követelik minden polgár részére és nem élnek vele, miről élénken tanúskodik azon közöny, mely törvényhatóságainkban országszerte tapasztalható. (Igaz! jobbfélől.) Választások, politikai kérdések és személyi ügyek érdeklik egyedül a megyék közönségét és kiürül azonnal a terem, mihelyt administrativ kérdésekre s a valódi önkormányzat tárgyaira kerül a sor. (Közbeszólás a szélső balról: Ilyenek nincsenek már !) A közszemlére kitett költségvetési számadás, vagy a közmunka felosztási tervezetnek ritkán akad megtekintője, bizottsági, választmányi ülések a részvétlenség miatt gyakran szenvednek elhalasztást s utóbb is az elnök egy-két összetoborzott taggal kénytelen az ülést megtartani; kiküldetésekre vajmi kevesen vállalkoznak, sőt még az országgyűlési képviselőt választók összeírását sem teljesítik mindenütt díjtalanul. (Igaz! a jobboldalon.) E közönynek okát én részben azon üzleti szellemben keresem, mely a mai társadalmat 3^
